Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-318
318. országos ülés 1903 Julius 28-án, kedden. 75 vezetők iránt, és ha nincs meg e bizalom, nem lehet hinni, hogy a katona a parancsot feltétlenül és szívesen fogja teljesíteni. A hadseregben az érzelmi egység a legfőbb feltétel; ilyen viszonyok pedig, mint a mostaniak, kiölik azt örökre. (Ugy van! TJqy van! a szélsöbaloldalon.) Ha volna még valaki ebben az országban, nem mondom ebben a házban, a ki kételkednék abban, hogy ezt az állapotot tovább tűrni nem lehet, hogy a közös hadseregnek ezt a szervezetét tovább fentartani nem szabad, a mostani események után meggyőződhetett arról, hogy sürgősen tenni kell valamit, hogy sürgősen meg kell változtatni az eddigi védszervezetet és bele kell vinni a közös hadsereg magyar részébe a magyar nemzeti szellemet, (Ugy van ! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Csak akkor, ha a reorganizáczió megtörténik, ha a közös hadsereg magyar része, addig is, a mig az önálló magyar hadsereget kivívjuk, a magyar vezényszóval, a magyar szolgálati nyelvvel, magyar tisztekkel, magyar zászlókkal és jelvényekkel fel lesz ruházva, csak akkor fog mindenki nyugodtan tekinthetni a hadseregre, és csak akkor fogunk azért a hadseregért áldozni mi is mindent; akkor versenyezni fogunk Ausztriával, hogy ezen hadseregnek áldozatokat hozzunk, addig azonban egy ujonczot sem adunk meg. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Örömmel üdvözlöm a honvédelmi miniszter urat férfias kijelentéséért; örömmel üdvözlöm, mert ugy látom, mióta elfoglalta a miniszteri széket, ott más levegő fújdogál, és ugy látszik, szakitott azzal a húszéves hagyománynyal, a mely a honvédelmi minisztériumban eddig uralkodott, és a mely a helyett, hogy a honvédséget magyar nemzeti szellemben kiépítette volna, azt is közelebb hozta az osztrák közös hadsereghez. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én bizalommal vagyok a miniszter ur iránt, mert látom azt, hogy megvan benne a férfias elhatározás, s fokozza ezt a bizalmat bennem legújabban a lapokban közölt két rendelete, a melyekben a mezei munkásokat a fegyver-gyakorlatok alól felmentette, és elrendelte, hogy a honvédségnél a magyar nyelv jogának érvény szereztessék már most is. De ez nem elegendő. Azzal a rendszerrel egyszer véglegesen szakítani kell. Legyen meg a honvédelmi miniszter úrban erre a férfias bátorság, és én biztosítom, hogy nemcsak ez az oldal, hanem az egész ház és az egész ország követni fogja abban, hogy bevigye a hadseregbe a magyar nem/.eti szellemet. (Ugy van! Ugy mn! a szélsőbaloldalon.) Bakó József:. Mutatja Debreezen ! Nessi Pál: Én azt hiszem, ugy vallom,hogy ezt igenis meglehet tenni, nem kell hozzá semmi egyéb, csak erős akarat és kitartás; mert hiszen tudhatja a t. miniszter ur, hogy ha a többségnek szivére teszi a kezét, meglátja, hogy annak szive szintén azért fog dobbanni, a mit mi hirdetünk, a mit mi akarunk, mert nincs a többségben sem olyan, a ki ne óhajtaná, ne akarná, hogy minél előbb megvalósítsuk a magyar nemzeti hadsereget. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert egy állam hatalmas csak ugy lehet, ha egészen kiépítjük, ha az minden szervezete fölött feltétlenül rendelkezik és minden szervezetére feltétlenül támaszkodhatik. Addig, mig az állami szervezetnek nagy része idegen befolyás alatt áll, mig a fölött idegenek parancsolnak, addig a magyar állam önállóságáról és függetlenségéről beszélni sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélmbaloldalon.) Még egy körülmény van, t. képviselőház, a melyet szóvá kell tennem, s a melyre sokszor gondolok három nap óta, midőn elrabolja álmomat a komáromi anyák gyásza, melyben bár osztozik az egész ország, de az nem tudja őket fiaikért kárpótolni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a bur háborúban azok a nagy szerencsétlenségek érték az angol hadsereget, alig 24 óra múlva olvashatták már Londonban az elesettek névsorát. És mit látunk itt? Julius 20-án történt ez a szomorú esemény, s hét nap kellett ahhoz, hogy egy puskalövésnyi távolságból megkapjuk a híreket, megtudjuk, hogy kik azok, a kiket siratnunk kell. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: El akartuk titkolni') Méltóztassék elgondolni a komáromi szülőknek helyzetét, midőn nem tudták azt, hogy fiaik élnek-e még vagy meghaltak-e? Miféle lelketlenség, miféle kegyetlenség volt hét napig eltitkolni előttük gyermekeik halálát! (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gyanússá teszi ezt nagyon az a körülmény, hogy, bár a közös hadügyminisztériumnak okvetlenül tudomással kellett birnia ezen eseményekről, mi csak később egy estilap, a »Magyarországi révén nyertünk róla tudomást, egy privát-levél forrása nyomán. T. képviselőház! Én ezt a hadsereg méltóságával összeegyeztetni nem tudom és nem tudom összeegyeztetni azzal a kötelességérzettel sem, a melylyel a hadsereg intézőkörei tartoznak azon szülőkkel szemben, a kik gyermekeiket reájuk bizták. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miféle megnyugvás az énnekem, hogyha elvitték fiamat s nem tudom, mikor beteg vagy mikor következett el az a legszomorúbb esemény, hogy távol vidéken sirt ásnak neki, csak azért, mert elég könnyelműek voltak egy ilyen menetelést véghezvinni, a melyről pedig tudhatták, hogy okvetlenül szomorú konzekvencziákat fog maga után vonni. Nem téi hetünk egyszerűen napirendre e kérdés felett. Konzideráezió tárgyává kell tennünk, hogy hasonló szerencsétlenségeknek miként lehet elejét venni; igyekeznünk kell hasonló csapásokat elhántani, a mi pedig csak akkor lehetséges, ha intézkedés történik abban az irányban, hogy ilyen abnormis időjárásban se to*
