Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-318

72 318. országos ülés 1903 Julius 28-án, kedden. mért rajok és miként hajtotta azt végre azokon, a kik ebben az esetben vétkesek voltak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Addig, a mig ez meg nem történik, t. honvédelmi miniszter ur: e parlament ellenzéke részéről az ujonczozási törvényjavaslatnak nyugodt, szelid, kifogástalan tárgyalását és megszavazását ne várja. Csak ezt kívántain megjegyezni. (Elénk helyeslés a szélsobaloldálon.) Elnök: Nessi Pál képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Nessi Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Habár a honvédelmi miniszter ur és a miniszterelnök ur részéről elhangzott nyilatkozatok után a vitát ezen igazán, fájdalmas és kinos ügy felett már be is fejezhetnők, mégis szükségesnek tartom, hogy ezt a kérdést katonai szempontokból is felderítsük, a melyeket e házban igen ritkán méltatnak, de kötelességemnek tartom már azért is hozzászólani e kérdéshez, mert én voltam az első, a ki ez ügyben az elnök urnái szólásra jelentkeztem, (ügy van! a, szélsőbaloldalon.) és csak a társaim iránti határtalan tiszteletemből kifolyólag engedtem át nekik az elsőséget. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Midőn ezt az igen szomorú kimenetelű eseményt meg akarjuk beszélni: legelső kötelességünk, hogy a helyszínén körülnézzünk; szemügyre vegyük azokat a viszonyokat, azt a helyzetet, s azt az állapotot, (Helyeslés a szélsobaloldálon.) a melyek közt és a melyek hatása alatt ez a szomorú esemény megtörtént, A beérkezett adatok szerint Trebinjéből hajnalban indult el az a két zászlóalj, hogy Bilekbe menjen, a hova még a délelőtt folyamán meg kellett volna érkeznie. (Halljuk! a szélsobaloldálon.) Trebirijétől Bilekig körülbelül 28 kilométer az ut. Ennek az útnak a derekán, Trebinjétől 13 kilóméterre történt meg az összeütközés a Bilekből jövő és a Bilek felé induló csapatok között. Ha a térképre tekint az ember, ugy láthatja, hogy Trebinje 273 m. magasságban van a tenger szine felett és hogy ott, a hol az összeütközés megtörtént, a magasság 613 m. Éz a csapat tehát, a mely a reggeli nap hevében órákon át ment hegyeken, akkor, a mikor felérkezett a hegy csúcsára, akkor volt kénytelen összeütközni és akkor volt kénytelen azt a harczi játékot elvégezni. Ha meggondolja az ember, hogy abban a roppant hőségben teljes felszereléssel indultak neki, folytonosan hegyet mászva és akkor, a mikor elérkeztek arra a pontra, a hol kifújhatták volna magukat, akkor kellett összeütközniük, látja, hogy ez oly kegyetlen dispoziciió, a melynél kegyetlenebb dispozicziót még kigondolni sem lehetett volna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az összeütközés után, a helyett, hogy megpihentek volna, — mert adatok vannak kezeim között — hogy az a miniszteri jelentés, a mely arról szól, hogy többszöri pihenés és szünet adatott, nem felel meg a valóságnak, mondom, a helyett, hogy megpihentek volna, tovább indultak a legrekkenőbb hőségben, ott a Karszt-hegységben, a hol sem viz, sem fű, sem fa nincs, a mely ellensúlyozná a nap rekkenő hőségét, és délben lehettek körülbelül azon a ponton, a melyet a katonai térkép 333 számmal jelöl meg, 333 méter magasságban lévén, Csepeliczánál, a hol házak vannak, a hol üditő forrás van és a hol egy termékeny völgyet mutat a katonai térkép, a helyett, hogy itt megállottak, megpihentek volna, menniök kellett fel a hegyre, a magasba, és ezen az utón történt az a töméntelen szerencsétlenség, a melyet a legkisebb előrelátással, egy magyar paraszt eszével el lehetett volna kerülni, hogyha egy osztrák generálisnak volna egy magyar paraszthoz fogható esze. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) A honvédelmi miniszter ur előadásából kitűnik az, hogy e szerencsétlenségek az útnak utolsó szakaszán történtek. Nézzük meg a térképet. Az útvonalnak utolsó 5 kilométerje az, a mely ettől a Csepelicza ponttól egészen Bilekig közbeesik, közben pedig még egy pont van: Novibilek 3 kilométerre Gsepeliczától, a hol tehát szintén megpihenhettek volna, azonban az az osztrák katonai gőg nem engedte, hogy ott a legénység megpihenjen, fáradt és eltikkadt tagjaiba uj erőt merítsen, hanem az osztrák katonai gőg azt követelte, hogy akárhogyan megtörje, megtizedelve, de beérjenek Bilekbe, hogy büszkén elmondhassa, hogy az ő hadserege annyi viszontagságnak ellent tud állani, mert annyira vértezve és aczélozva van. Hogy hány hull el, hogy betegen mennyi dől ki, az teljesen mellékes dolog, hiszen csak magyar fiuk voltak, magyar ember volt, csak magyar anya szülötte, csak a mi büszkeségünk, a mi reményünk volt, a mi polgártársaink voltak, s mit törődik azzal egy osztrák generális! ( Ugy van! a szélsobaloldálon.) Véghetetlen szomorú ez a dolog, mikor látja az ember azt, hogy egy kis előrelátással, egy kis óvatossággal mindezt el lehetett volna kerülni, mert ha 5 kilométerrel Bilek eiőtt megállanak abban a termékeny völgyben, a hol a Trebinje folyó az országutat átszeli, akkor nem lett volna semmi baj, akkor nem történtek volna ezek a roppant szomorú, reánk és az országra nézve ilyen káros események. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) De nézzük ezt meg a katonai szolgálati szabályzat szempontjából is, hogy mennyire vétkezett az a parancsnok, a ki ezt a forszírozott menetet ebben a pokoli hőségben nemcsak megengedte, hanem követelte és keresztülvitette, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) mert bármily nagy tisztelettel vagyok is Eötvös Károly képviselőtársam iránt, kénytelen vagyok egy korrekcziót tenni beszédén, mert ő nem ismervén természetesen a mostani szolgálati szabályzatot, téved abban, ha azt hiszi, hogy épen a Trebinje és Bilek közti útra a szolgálati szabályzatban rendelkezés nem foglaltatik. (Halljuk!