Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-318

318. országos ülés 1903 Julius 28-án, kedden. 87 fegyelmi és minden engedelmességet követelő brutális rendszernek áldozataiként. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azok a gyermekek, t. képviselőház, a nemzet halottai. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. képviselőház, a magam részéről előre is kijelentem, hogyha ebben a dologban olyan rövid idő alatt, a milyen csak az ügytől megvárható, a legpéldásabb elégtétel itt nyilvánosan a háznak be nem szolgáltatik, és ha, a t. többség nem érti meg a hozzá intézett szózatnak azt a melegségét, a melylyel én önökhöz szóltam és nem veszi a kezébe az ügyet: akkor nekünk nem marad más fegyverünk, mint hogy élve a törvény jogával, ilyen hadseregnek, a mely ilyen alávalóságra képes, ujonczot megszavazni nem engedünk. Nekünk nincs más fegyverünk, mint a törvény. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Mikor Boszniát okkupálták Trebinjének ostrománál, egy hadsereg ostrománál összesen 9 halott volt és gondolom 19 sebesült. Ma itt állunk tizenöt magyar gyermeknek a koporsójánál. (Egy hang a szélsőbaloldalon: 19 volt!) Én is 19-et állitok, mert a levél irója ott volt és látta ezt a tizenkilencz halottat. De hiszen, t. képviselőház, a kinek tizenöt magyar embernek a hullája nem elég égbekiáltó jel arra, hogy mindent elkövessen, a mit tisztességes és törvényes módon egy magyar ember elkövethet, annak tizenkilencz halott sem elég. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon-) De mondom, t. uraim, ez a 19 ember a magyar nemzet halottja. Tegyük meg uraim, hogy a nemzet gyászának jeléül 10 perezre függeszszük fel az ülést. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha jobbat méltóztatnak ajánlani vagy mást méltóztatnak c/,éiszerünek tartani, szívesen fogok hozzájárulni. Azoknak a szegény halottaknak a koporsójára és sírhantjára el fog szállani az özvegyek könnye fohász alakjában és harmatcseppként meg fogja azokat termékenyíteni. De a nemzet is érzi veszteségét és hogy a törvényhozás tiltakozik az ilyen brutalitás ellen, annak valami módon kifejezést is kell adni. iÉlénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Talán megérdemli az a 19 magyar gyermek, hogy tíz perczig szüneteljen az országgyűlés. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbal old álon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! (Halijuk! Ralijuk!) A Visontai Soma képviselő ur által felhozott eset, a melyet most ujabban Polónyi képviselő ur is ecsetelt, olyan, hogy e tekintetben közöttünk semmi különbség nincsen, (Általános helyeslés.) Mindnyájan vérző szívvel vettünk tudomást azon szerencsétlenségről, a mely Bilek és Trebinje közt történt. E tekintetbea, ismétlem, semmi különbség köztünk nem lehet, de azt hiszem, hogy mégis korai volna itébtet mondani egy ügyről, a mely még megvizsgálva nincsen, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Szatmári Wlór : A gyász nem ítélet. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök; Polónyi képviselő ur ez esetből kiindulva igenis általános Ítéletet mondott nemcsak azon eljáró tisztek felett, a kiket ezen szomorú eset miatt esetleg felelőség ér, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Esetleg?) hanem általánosan a hadsereg vezérlete fölött. Azt hiszem, az csak mindenütt elfogadott elv, hogy a vádlottat meg szokás hallgatni és előbb Ítéletet mondani nem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Mert hiszen bármennyire sajnáljuk az esetet, mégis azok felett, a kiket a felelőség terhel, ítéletet már csak azért sem mondhatunk, mert nem is tudjuk, hogy kik azok. De azt hiszem, hogy Ítéletének általánosítása már csak azért sem volna igazságos, mert a t. képviselő ur ugy állítja oda a dolgot, mintha a hadsereg vezénylete, illetőleg az ott szolgáló tisztek, hogyha nem a magyar nemzethez tartoznak, nem a magyar állam polgárai, a magyar fiukkal különös brutális móddal bánnának. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ugy is van!) Barabás Béla: Egynéhány tisztességes kivételével ! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Hogy nem olyan általános az az elbánás, amely ilyen szomorú következményekkel jár, mint a bileki, erre nézve nem kell többet mondanom, minthogy ugyanazon napokon ez a forróság, ez a hőség az egész monarchiában el volt terjedve, (Zaj a szélsöib alól dalon.) -— hiszen magunk is éreztük — (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget) és ugyanazon a napon a monarchia minden részében voltak hadgyakorlatok és sehol sem történt szerencsétlenség, csak Bileken. (Nagy zaj a szélsőin doldalm. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Van szerencsém még egyre felhívni a t. képviselő ur figyelmét, miután ő bizonyára mindent figyelemmel szokott kísérni, a mi az országban és a monarchiában történik ... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Micsoda monarchia!) Nessi Pál: Mi közünk a monarchiához! Nem vagyunk a monarchiában! Magyaroszágon vagyunk, nem Ausztriában. (Zaj a •jobboldalon. Ralijuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: A t. képviselő ur bizonyára fog emlékezni olyan esetekre, a mikor — sajnos — Magyarországon is magyar tisztek vezérlete alatt történtek szerencsétlenségek, viszont Ausztriában is történtek hasonló szerencsétlenségek — Galicziában és Csehországban — osztrák tisztek vezérlete alatt. Tehát történnek szerencsétlenségek, a minthogy azok egyáltalában ki nem zárhatók. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: Ez nem menti őket! (Zaj a 9*