Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-333
370 333. országos ülés 1903 i désre vonatkozólag a feleletadást, de ezt aztán abbahagyta és nem a czimerkérdésre, hanem a jelvénykérdésre használta azt a kifejezést. Legalább én igy olvastam, hogy közös jelvény által akarja a czimerkérdést megoldani. Igen természetes, hogy ezen összefüggésében a beszédnek tíz esztendő múlva bárki joggal állhat elő azzal, hogy: kérem, gr. Tisza István ezen beszédében a »közös« szót a czimerre is értette, Ez a dolog ezen beszéd értelmezése szerint jogosan ad okot erre a feltevésre. Egyébként rám nézve egészen közömbös, értette-e a t. miniszterelnök ur a czimert külön, vagy a jelvényt csupán . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Arra is mondta!) hanem a napló szerint nem mondta azt, hogy közös a czimer. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Én láttam már azt a közös czimert. Ha a t. miniszterelnök ur kíváncsi rá, hozasson magának Bécsből a dohányjövedék által kibocsátott Delicias-szivart és ott látni fogja, hogy a bécsi dohányjövedék világosan már ezt a közös czimert szépen megpingálva proklamálta is. A különbség az volna, hogy eddig a magyar czimer a kétfejű sas gyomrában volt, most pedig a két szárnyán lesz. Azért mondom ezt, hogy nem valami privát üzletben, véletlenül történt dolgokról beszélek, hanem a dohányjövedék merészel ilyen impertinencziát elkövetni, hogy ilyen közös czimert importáljon ide Ausztriából. Akár értette a czimert, akár nem, én megelégszem a jelvénykérdés kezelésével. Magyarország önálló nemzet, független állam. Ennek az államnak a czimer- és jelvénykérdése az 1848 : XXI. törvényczikk által törvényhozásiig rendezve van. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a nemzetnek ugy a külügyi képviselet területén, mint a magyar hadseregben, — t. i. az összes hadseregnek kiegészítő részét képező magyar hadseregben — nem lehet, nem szabad, hogy más zászlója legyen, mint a nemzeti zászló és a nemzeti államot más nem képviselheti, mint a magyar czimer. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Meg vagyok győződve róla, hogy nincs a földkerekségén oly nemzet, ha csak az internaezionális szoczializmus tantételeivel nincs szaturálva, a mely államának jövendőjében hisz és ezért alkotni akar és ha kell, elvérezni is tud, — mondom — nincs a földkerekségén nemzet, a mely a nemzet legszentebb jogainak koníiskáczióját az ellenállásnak végső fegyvereivel viszsza ne utasítaná. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha a t. miniszterelnök ur ezen kérdés tekintetében speczialiter a magyar helyzetet veszi figyelembe, ugy különösen a jelvények szempontjából nem csak neki, hanem az «gész magyar nemzetnek, különösen azon t. képviselőtársaimnak, kiket, mint mondom, nem ellenségnek, hanem politikai ellenfeleimnek tekintettem és tekintek, különösen szíves figyelmükbe ajánlom azt, hogy Magyarországon van már egy wember ll-én, szerdán. jelvénykérdés, és ez a jelvénykérdés a horvátokkal való kérdésünk. Ez meg van oldva akként, hogy az 1848 : XXI. törvényczikk alapján az 1868 : XXX. t.-cz. 63. §-ában törvény által vétetett fel, hogy a magyar országgyűlés tartama alatt, ha a horvátokkal közös ügyek tárgyaltatnak a házban, a horvát-szlavon-dalmát egységes zászló is kitűzendő. A magyar törvényhozás eklatáns példáját adta és adja annak, hogy a kapcsolt részeket képező politikai nemzettel szemben az ő önálló nemzeti jelvényét tiszteli és respektálja. Tudja-e a t. miniszterelnök ur, mit jelentene az, ha bármiféle közösség színébe vagy formájába burkolt jelvényt mernének Magyarország törvényhozása elé hozni ? Jelentené azt, hogy a magyar törvényhozás maga szankczionálja, hogy közöttünk és Ausztria között erősebb, alárendeltebb állami kapocs van, mint a minő van közöttünk és Horvátország között. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetem rá a t. miniszterelnök urat: ily kísérletre ne vállalkozzék, és én őszintén kijelentem, hogy a mai állapotot, a mely törvénytelen, tűrt állapot, sokkal szivesebben elszenvedem, mint ha itt törvénytelen és bármiféle, a közösség legtávolabbi jelét képező jelvényt akarnának becsempészni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Világosan szóltam, t. képviselőház. Ha a t. miniszterelnök ur ugy értette, a mit mondott, hogy közös jelvényekkel akarja Magyarország törvényhozását foglalkoztatni, engem ott talál azok közt, a kik becsületbeli kérdést csinálnak abból, hogy a nemzeti állam és függetlenség megóvása szempontjából egy lépést sem engednek tenni a kormánynak, a mely ily programmal közelit a nemzet elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most nyíltan és őszintén megmondom, hogy nagy kíváncsisággal várom ebben a tekintetben gróf Apponyi Albertnek és t. társainak álláspontját, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben legalább az ő nemzeti érzületükre is jobban számithatunk, a mikor a harczot proklamáljuk azzal a kormánynyal szemben, a mely ily programmot tűz maga elé. Elmondtam, a mit mondandó voltam. Magam részéről azzal fejezem be beszédemet, hogy bizalmatlanságom nagy mértékben fokozódott a t. miniszteselnök úrral szemben, és ennek alapján és okából programmbeszédét nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Hock János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Hock János: T. ház! Sajnálom, hogy a. t. ház türelmét személyes kérdés jogczimén kell röviden igénybe vennem, de azt hiszem, mindenki megérti és megokoltnak tartja, ha Polónyi Géza képviselő urnak, részint egyes támadásai, részint egyes vádjaival szemben . . . Polónyi Géza: Nem támadtam, hanem védelmeztem magamat Önnel szemben.
