Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. 353 vádolhatja a tisztviselői kar a mi igazán jogos és nemzeti ellenállásunk küzdelmét, hogy ők igényeikhez nem juthattak, mert az ellenzék privát érintkezésekben is számtalanszor felaján­lotta, hogy vita nélkül, egyhangúlag fogadja el a javaslatot. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ezt a javaslatot egy nap alatt keresztül lehetett volna vinni, de akkor felhasználták nemzeti küzdel­münk ellen izgató fegyvernek, hogy ott künn a vidéken a tisztviselőket az obstrukczió, a nem­zeti, ellentállás ellen hangolják, mikor pedig az uj miniszterelnök programmbeszédében a taka­rékosság álláspontjára helyezkedett, elejtette az egész tervezetet és a jövőre helyezi kilátásba, a melyből nem tudom, mikor lesz valóság. Ezért én nem akarom odakötni a tisztviselői kar jogos igényét a miniszterelnök ur önkényéhez és ahhoz a gondolathoz, hogy majd meglátjuk, hogy vise­litek magatokat a választásnál. Az ellen tilta­kozom és a legközelebbi alkalommal, mikor módom lesz erről a tárgyról beszélni, határozati javaslatot is fogok beterjeszteni, hogy adja meg a javaslatban foglalt javítást és előnyöket a kormány tisztviselőinek, ha nem is törvény alak­jában, de pótlék alakjában mindaddig, míg a közigazgatási tisztviselők fizetésrendezése azzal összhangba nem hosatik és együtt meg nem ol­datik. Jogsérelmet nem szenved a közigazgatási tisztviselő kara, mert most provideálunk egy részről a tisztviselőknek, azután pedig, hogy ha a miniszterelnök ur elkésziti számítását, szintén részesülhetnek bizonyos dotáczióemelésben a köz­igazgatás hivatalnokai s ekként az egységes ter­vezetbe bekapcsolódhatnak. Lukáts Gyula: Külön-külön is meg lehet csinálni! Csak a rangfokozatokba kell beleil­leszteni. Hock János: Vagy külön, külön is meg lehet csinálni! Jóakarattal száz és száz módja van. Hoilő Lajos: Hisz amazok törvényhatósági tisztviselők! Kétféle tisztviselőkről van szó! Lukáts Gyula: Tulajdonképen nem is lehet együtt megcsinálni! Hock János: De a miniszterelnök ur, ugy látszik, függőben szeretné tartani a hivatalnoki kart. Abban, elismerem, a miniszterelnök ur­nak igaza volt, hogy a bürokratizmus túlten­gése Magyarországon igazán megdöbbentő. A hivatalnoki kar létszámának apasztásával egyszerűsíteni lehetne a hivatalnoki teendőket, főleg, hogyha annak a hivatalnoknak egy kis felelőséget, egy kis hatáskört is adnánk, nem ugy, mint a mainak, mikor csak átmeneti fó­rumnak tekintetik és keresztülhajtatik, főleg a minisztériumokban, az u. n. betűhöz való ra­gaszkodásnak rendszerével a formák egész töm­kelegében az a legegyszerűbb ügy, a melyet egy ember is könnyen elintézhetne, ha neki rá hatáskört adnak és felelőssé teszik őt minden dolgáért. Most azonban azok a közbeeső hiva­talnokok alkalmazkodnak a formákhoz, a betük­KÉPYH. KAPLÓ. 1901 —1906. XVIII. KÖTET. köz, a szabályokhoz és azt mondják: felelős nem vagyok érte, nem is tartom a hátamat, én egyszerűen az én véleményezésemet alapítom az előttem lévő fórumnak propozicziójára és igy megy azután a hivatalos élet és a bürokra­tizmus lajtorjáján keresztül egy ügy, a melyet könnyen és egyszerűen lehetett volna felelőség és hatáskor mellett elintézni. De mikor a miniszterelnök ur a hivatal­noki létszám apasztásáról beszél, ne feledkezzék meg. hogy a felelőség elvének rendezése meg­követeli egyúttal a hivatalnoki kar részére a szolgálati pragmatikát, (Helyeslés balfelöl.) meg­követeli az ezzel kapcsolatos fegyelmi törvényt, a mely őket nem szolgáltatja ki vakon, önké­nyüleg egy felettük álló főnök akaratának, ha­nem módot nyújt, hogy a hivatalnok is dolgai­nak, munkáinak tisztességes végzése után az ő állampolgári jogait minden téren szabadon élvez­hesse. (Elénk helyeslés balfelöl) A terheket fokozza csak a miniszterelnök ur, de jogokat hozzá nem ad. T. ház! Kiterjeszkedik azután a miniszter­elnök ur programmbeszéde a szocziális kérdé­sekre is. Nohát nem hiszem, hogy akár a szo­cziálistákat, akár a törvényhozásnak e kérdéssel foglalkozó tagjait ez a rész bármi tekintetben kielégítette volna. Emlékezik-e a t. miniszterelnök ur, hogy e téren talán 18 vagy 19 év előtt gr. Apponyi Albert egy felszólalásában kimondotta, hogy egy bizonyos szocziális olaj cseppet kell az állam gépezetébe adni, mert különben ez a masina megromlik és felmondja a szolgálatot ? Grouver­ner e'est prévoir: előrelátni, ez a kormányférfiui tehetség, nem pedig megvárni a viszonyokat és a felkantározott lóra felülni. Apponyi volt az, a ki a házban legelőször reámutatott, hogy a szocziális kérdéseket és igényeket a törvény­hozásba minden tekintetben bele kell vinnünk, a kérdések megoldásában alkalmaznunk kell, mert különben azok erővel fogják a törvényhozás ajtaját feszegetni. E kérdések annyira megéret­tek, hogy ezeknek egyszerű törvényhozói rende­zése kicsavarta volna a vezetést azoknak a nem­zetközi izgatóknak a kezéből, a kik épen azért találtak hitelt és azért ismertettek el vezérekül a tömeg szemében, mivel látták, hogy az állami és kormányhatalom az ő jogos szocziális érde­keiknek és igényeiknek megoldása tekintetében semmit sem cselekszik. Ezzel szemben csak annyit látunk, hogy a választási reform ígéretére szorítkozott a minisz­terelnök ur, a mely, ugy látszik, rekompenzá­cziója akar lenni egy megbeszélt kompromisszum­nak, de ez a választási ígéret, a mint látom, a 48-asokat sem elégíthette ki. Hát óvom is őket, hogy a Tisza miniszterelnök urnak válasz­tási reformját elfogadják. Nem abban az iskolá­ban és politikai áramlatban nőtt ő fel, hogy a szabadság intézményeinek fejlesztése programmja lehetne. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Az erőszaknak, igenis az erőszakkal való fenyege­45

Next

/
Thumbnails
Contents