Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. 353 vádolhatja a tisztviselői kar a mi igazán jogos és nemzeti ellenállásunk küzdelmét, hogy ők igényeikhez nem juthattak, mert az ellenzék privát érintkezésekben is számtalanszor felajánlotta, hogy vita nélkül, egyhangúlag fogadja el a javaslatot. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ezt a javaslatot egy nap alatt keresztül lehetett volna vinni, de akkor felhasználták nemzeti küzdelmünk ellen izgató fegyvernek, hogy ott künn a vidéken a tisztviselőket az obstrukczió, a nemzeti, ellentállás ellen hangolják, mikor pedig az uj miniszterelnök programmbeszédében a takarékosság álláspontjára helyezkedett, elejtette az egész tervezetet és a jövőre helyezi kilátásba, a melyből nem tudom, mikor lesz valóság. Ezért én nem akarom odakötni a tisztviselői kar jogos igényét a miniszterelnök ur önkényéhez és ahhoz a gondolathoz, hogy majd meglátjuk, hogy viselitek magatokat a választásnál. Az ellen tiltakozom és a legközelebbi alkalommal, mikor módom lesz erről a tárgyról beszélni, határozati javaslatot is fogok beterjeszteni, hogy adja meg a javaslatban foglalt javítást és előnyöket a kormány tisztviselőinek, ha nem is törvény alakjában, de pótlék alakjában mindaddig, míg a közigazgatási tisztviselők fizetésrendezése azzal összhangba nem hosatik és együtt meg nem oldatik. Jogsérelmet nem szenved a közigazgatási tisztviselő kara, mert most provideálunk egy részről a tisztviselőknek, azután pedig, hogy ha a miniszterelnök ur elkésziti számítását, szintén részesülhetnek bizonyos dotáczióemelésben a közigazgatás hivatalnokai s ekként az egységes tervezetbe bekapcsolódhatnak. Lukáts Gyula: Külön-külön is meg lehet csinálni! Csak a rangfokozatokba kell beleilleszteni. Hock János: Vagy külön, külön is meg lehet csinálni! Jóakarattal száz és száz módja van. Hoilő Lajos: Hisz amazok törvényhatósági tisztviselők! Kétféle tisztviselőkről van szó! Lukáts Gyula: Tulajdonképen nem is lehet együtt megcsinálni! Hock János: De a miniszterelnök ur, ugy látszik, függőben szeretné tartani a hivatalnoki kart. Abban, elismerem, a miniszterelnök urnak igaza volt, hogy a bürokratizmus túltengése Magyarországon igazán megdöbbentő. A hivatalnoki kar létszámának apasztásával egyszerűsíteni lehetne a hivatalnoki teendőket, főleg, hogyha annak a hivatalnoknak egy kis felelőséget, egy kis hatáskört is adnánk, nem ugy, mint a mainak, mikor csak átmeneti fórumnak tekintetik és keresztülhajtatik, főleg a minisztériumokban, az u. n. betűhöz való ragaszkodásnak rendszerével a formák egész tömkelegében az a legegyszerűbb ügy, a melyet egy ember is könnyen elintézhetne, ha neki rá hatáskört adnak és felelőssé teszik őt minden dolgáért. Most azonban azok a közbeeső hivatalnokok alkalmazkodnak a formákhoz, a betükKÉPYH. KAPLÓ. 1901 —1906. XVIII. KÖTET. köz, a szabályokhoz és azt mondják: felelős nem vagyok érte, nem is tartom a hátamat, én egyszerűen az én véleményezésemet alapítom az előttem lévő fórumnak propozicziójára és igy megy azután a hivatalos élet és a bürokratizmus lajtorjáján keresztül egy ügy, a melyet könnyen és egyszerűen lehetett volna felelőség és hatáskor mellett elintézni. De mikor a miniszterelnök ur a hivatalnoki létszám apasztásáról beszél, ne feledkezzék meg. hogy a felelőség elvének rendezése megköveteli egyúttal a hivatalnoki kar részére a szolgálati pragmatikát, (Helyeslés balfelöl.) megköveteli az ezzel kapcsolatos fegyelmi törvényt, a mely őket nem szolgáltatja ki vakon, önkényüleg egy felettük álló főnök akaratának, hanem módot nyújt, hogy a hivatalnok is dolgainak, munkáinak tisztességes végzése után az ő állampolgári jogait minden téren szabadon élvezhesse. (Elénk helyeslés balfelöl) A terheket fokozza csak a miniszterelnök ur, de jogokat hozzá nem ad. T. ház! Kiterjeszkedik azután a miniszterelnök ur programmbeszéde a szocziális kérdésekre is. Nohát nem hiszem, hogy akár a szocziálistákat, akár a törvényhozásnak e kérdéssel foglalkozó tagjait ez a rész bármi tekintetben kielégítette volna. Emlékezik-e a t. miniszterelnök ur, hogy e téren talán 18 vagy 19 év előtt gr. Apponyi Albert egy felszólalásában kimondotta, hogy egy bizonyos szocziális olaj cseppet kell az állam gépezetébe adni, mert különben ez a masina megromlik és felmondja a szolgálatot ? Grouverner e'est prévoir: előrelátni, ez a kormányférfiui tehetség, nem pedig megvárni a viszonyokat és a felkantározott lóra felülni. Apponyi volt az, a ki a házban legelőször reámutatott, hogy a szocziális kérdéseket és igényeket a törvényhozásba minden tekintetben bele kell vinnünk, a kérdések megoldásában alkalmaznunk kell, mert különben azok erővel fogják a törvényhozás ajtaját feszegetni. E kérdések annyira megérettek, hogy ezeknek egyszerű törvényhozói rendezése kicsavarta volna a vezetést azoknak a nemzetközi izgatóknak a kezéből, a kik épen azért találtak hitelt és azért ismertettek el vezérekül a tömeg szemében, mivel látták, hogy az állami és kormányhatalom az ő jogos szocziális érdekeiknek és igényeiknek megoldása tekintetében semmit sem cselekszik. Ezzel szemben csak annyit látunk, hogy a választási reform ígéretére szorítkozott a miniszterelnök ur, a mely, ugy látszik, rekompenzácziója akar lenni egy megbeszélt kompromisszumnak, de ez a választási ígéret, a mint látom, a 48-asokat sem elégíthette ki. Hát óvom is őket, hogy a Tisza miniszterelnök urnak választási reformját elfogadják. Nem abban az iskolában és politikai áramlatban nőtt ő fel, hogy a szabadság intézményeinek fejlesztése programmja lehetne. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Az erőszaknak, igenis az erőszakkal való fenyege45