Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

342 332. országos ülés 1903 nőve nber 10-én, kedden. kodni erről, mert más nyelven, mint az anyanyelven nem is lehet az ismereteket elsajátítani. Ha t. képviselőtársaim közül valaki meg akar a mai állapotokról győződni, legyen szíves lejönni velem Hunyad vármegyébe és itt meg fogja látni, hogy azoknál az állami iskoláknál, a melyeknek a tannyelve kizárólag a magyar és a melyeknél alkalmazott tanítók a magyar nyelven kívül más nyelvet nem tudnak, olyan eredményt érnek el a tanítás terén három-négy év alatt, hogy a mikor a gyerek kikerül az iskolából, épen annyit tud, mint a mennyit tudott akkor, a mikor bejött. (Ellenmondások a szélsobaloldalon.) Én, t. ház, azt hiszem, hogy az államnak nem lehet czélja, hogy a közoktatás elé úgyszólván akadályokat gördítsen. Egész röviden még egy kérdésre kívánok nyilatkozni, és ez az u. n. nemzetiségi izgatók kérdése. Ha azokat az irányelveket akarja velünk szemben érvényesíteni a miniszterelnök ur, a melyeket nyilatkozatában erre nézve találunk, t. i. a testvéri szeretetet és a jogtiszteletet, akkor biztosítom, hogy nem fog egy sem akadni, a ki izgatni fog a magyar állam ellen, (Helyeslés.) mert mi akarjuk a testvéries együttélést, de igazi testvérek akarunk lenni és nem mostohák. Ha pedig izgatókról tényleg lehet beszélni, akkor az izgatókat nem a mi körünkben kell keresni, hanem a rossz közigazgatásban, (Helyeslés a baloldalon.) a basáskodó tisztviselőkben, a kik a népet nem jogalanynak, hanem jogtárgynak tekintik, a kik nem a nép javát, hanem annak kiszipolyozását tartják szem előtt és a kik ugy bánnak a néppel, mint a barommal. (Mozgás.) A miniszterelnök ur a közigazgatás terén nagy reformokat helyez kilátásba, a melyeknek czélja a közigazgatás államosítása. Hát, t. ház, nem az volt a baj, hogy a közigazgatás nem volt államosítva, hiszen tudjuk mindnyájan, .hogy a közigazgatási tisztviselők választása úgyszólván kizárólag a főispáni hatalomtól függ, hogy a főispán a kormány expoziturája, hogy ő választatta a tisztviselőt eddig, és hogy a jövőre nézve is, ha a kormány arra Yonatkozólag előterjesztést kér, hogy kit nevezzen ki, mindig csak a főispán véleménye lesz a döntő. Igaz, hogy van nálunk egy választásinak csúfolt rendszer, ez azonhan inkább kinevezési. Én tehát nem a közigazgatás államosítását, hanem, a kandidáczionális jog, a virilizmus eltörlését és olyan autonóm testületek létesítését tekintem panaczeának, a melyek a lakosság valódi akaratát fejezik ki, nem pedig olyan testületek fennállását, a melyek semmi egyébre nem szolgálnak, mint arra, hogy vak eszközei legyenek a főispáni önkénynek. Miután ezek szerint én a kormány programmjában garancziát nem látok arra, hogy ezek a bajok orvosoltassanak, miután én sem a kormányelnök ur személyében, sem múltjában, sem progjammjában nem találok semmit, a mi az ország érdekében kielégítő volna, a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Helyeslés a baloldalon.) Trubinyi János jegyző: Hock János! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk! Hosszassabban alcar beszélni!) Elnök : Engedelmet, de alig tárgyaltunk egy negyedórát (Felkiáltások a szélsobaloldalon: De szavaztunk!) Minthogy az ülés utolsó órája a legterhesebb, azt gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy Hock János képviselő ur beszéde után adassék szünet. (Ellenmondásolt a szélsobaloldalon.) Kubik Béia: Ehhez a részéhez a felvetett kérdésnek kérek szót! Mi ugyanis öt percznyi szünetet kérünk annál is inkább, mivel tudjuk azt, hogy Hock János képviselőtársunk hosszasabban kíván a kérdéshez szólani, mi pedig beszédét figyelemmel ós odaadással kívánjuk hallgatni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ülés közepe 12 órakor lévén, mi méltányossági okokból most tartanok a szünetet helyesnek, mert különben az ülés végére fog esni a szünet, a mikor aztán az ebből az okból nem lesz czélszerü. Azért én ragaszkodom ahhoz, hogy méltóztassék most az öt percznyi szünetet megadni, különös tekintettel arra, hogy a szónokokat mi ismerjük, mi tudjuk azt, hogy ki mikép beszél és milyen figyelmet érdemel. (Mozgás jobb/elől.) Ennélfogva ujolag is kérem, hogy méltóztassék a szünetet most elrendelni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Miután ez az első eset, méltóztassanak meghallgatni engem arra nézve, hogy miképen kontemplálom a szünetekkel való elbánást. (Halljuk! HalljuTc!) Azt hiszem, hogy a szünet a háznak kényelmi fegyvere és pedig ugy a ház tagjai, valamint az elnökség és a jegyzők számára is. (Helyeslés.) A tárgyalást tehát akként kell beosztani, hogy a szünet mindenkire nézve lehetővé váljék, Ezért az ülés akként osztandó ketté, hogy a tárgyalás maga is két részre oszoljék. Az én nézetem ennél fogva az, — a mit a múltban nagyon gyakorlatinak találtunk — hogy ugy kell dolgainkat intéznünk, hogy szünet előttre a tárgyalási időnek nagyobb része, a kisebbik része pedig a szünet utánra essék, mert a szünet előtti rész sohasem oly fárasztó, a mennyiben pihent erővel jönnek ide a t. képviselő urak, a levegő is jobb 11 és 1 között, mint 1-től 2-ig, mert ha annyi képviselő és annyi ember a karzaton három óráig szívja a levegőt, az rosszabb lesz, mint volt az ülés elején. (Ugy van! jobb felől.) Azt hiszem tehát, hogy semmi esetre sem volna indokolva a szünetnek mostani elrendelése, minthogy Vlád képviselő ur beszéde alig tartott egy negyed óráig és még kétórás tárgyalás van hátra, A t. képviselő urak lesznek szívesek ennél fogva belátni, hogy most még szünetre nincs szükség s nem fogják kívánni a kérdést szavazásra feltenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha Hock képviselő ur beszél másfél