Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-331
331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. 327 dolgunk, (Ugy van! balfelöl.) A miniszterelnök ur politikai összeköttetései, kabinetje legkiválóbb tagjainak politikai egyéniségei ebben a meggyőződésemben határozottan megerősítenek. A mi a párterősités nagy munkája után az u. n. uj rendszerből megmaradt, az ennek az uralkodópártnak az összealkotása, és erre súlyt helyezek, a mely, ba tán ma már nem is bir azzal az erkölcsi értékkel, mint annakelőtte, nekem mégis elegendő garancziát látszik nyújtani arra nézve, hogy ez a kormány legalább a közel jövőben a régi rendszer nyomdokaiba lépni nem fog. Ezt a némileg vigasztaló és igen kis mértékben megnyugtató szempontot kell állandóan szemeim előtt tartanom, hogy megállhassak a tárgyilagosságnak azon fudamentumán, a melyen állni akarok, a midőn a vehemensebb oppoziczióra a válságból való kibontakozás előtt magamat semmi áron ragadtatni nem engedem. Ha gróf Tisza István miniszterelnök eddigi politikai működését tekintem, akkor azt mondhatom, hogy az én politikámat az ő politikájával a 67-es alap fentartásán kivül semmi egyéb soha össze nem kapcsolta. Pártom politikájának alapelve és irányzata és az ö politikájának alapelve és irányzata között különbség gyanánt egy egész világ áll. (Helyeslés halfelöl.) Hallván azonban azt a programmbeszédet, a melylyel a t. miniszterelnök ur beköszöntött, és sokat elmélkedvén felette, őszintén megvallom, zavarban vagyok. Abban a programmban vannak bizonyos konzervatív gondolatok, konzervatív törekvések, bizonyos ígéretek, a melyeknek megvalósítását legnagyobb örömmel fogadnám és magamévá tenném. És igy tényleg tulajdonképen nem tudom, mire fektessem a súlyt, arrae, a mit a miniszterelnök ur a múltban cselekedett akkor, a midőn annyi szabadelvű kormányt végigtámogatott, a midőn végigtámogatta a legkorrumpáltabb politikai rendszert, (ügy van! Ugy van! a néppárton.) a midőn a szabadelvű irányzat legradikálisabb törekvését, az egyházpolitikát is támogatásában részesítette, vagy arra fektessem-e a súlyt, a mit most igér és mond. Hát, t, ház, ez a program m az én nézetem szerint egy nagy keret, a melybe mindent bele lebet magyarázni és a melyből sokat ki lehet magyarázni. (Ugy van! balfelöl.) Ennek illusztrálására méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a miniszterelnök urnak épen a szabadelvüségrői adott defmiczióját. Azon szabadelvüségről, a melyet ő politikai jjrogrammjának alapjául és irány csillagául tűz (olvassa): »Irányéi vem az a szabadéivüség, a mely nem apriorisztikus, általános igazságok hangoztatásában, szükségnélküli napirendre hozatalában, elhamarkodott megvalósításában rejlik, hanem a mely számol az élet gyakorlati igényéivel és azokat a kérdéseket igyekszik megoldani, a melyeknek megoldását A nemzet gyakorlati érdekei valóban szükségessé teszik és a melyek a megoldásra megértek, de azután minden egyes kérdés megoldását határozott szabadelvű szellemben fogja meg, vagyis ugy, hogy azoknál a valódi szabadelvüség, a jogtisztelet szempontjai valóban érvényesüljenek,* . Ha valaki, t. ház, nekem azt mondaná, hogy adjak most rögtön definieziót azon konzervativizmusról, melyet én vallok, nem jönnek zavarba, hanem egyszerűen kezembe venném a miniszterelnök ur programmját, (Derültség a néppárton és a szélsőbaloldalon.) segítségül venném az ő beszédét és íme, igy definálnám az én konzervativizmusomat. (Olvassa): »Az én irányelvem, az a konzervativizmus, a mely nem apriorisztikus általános igazságok hangoztatásában, szükségnélküli napirendre hozatalában és elhamarkodott megvalósításában rejlik, hanem a mely számol az élet gyakorlati igényeivel és azokat a kérdéseket igyekszik megoldani, a melyeknek megoldását a nemzet gyakorlati érdekei valóban szükségessé teszik és a melyek a megoldásra megértek, de azután minden egyes kérdés megoldását határozott konzervatív szellemben fogja meg. vagyis ugy, hogy azoknál a konzervativizmus, a jogtjszíelet szempontjai valóban érvényesüljenek.« (Elénk derültség és taps a néppárton és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ne méltóztassék tehát a miniszterelnök urnak az ő személye iránti tiszteletlenségnek, hanem csakis politikájával szemben való határtalan bizalmatlanságomnak tulajdonítani azt, ha én ezek után rjrogramnijával legalább is részletesen nem foglalkozom. Nekem arra nézve, hogy mire fektessem a súlyt, a kormányelnök ur múltjára, vagy arra-e, a mit ebben a programmban igért, a tanácsot majd az idő, a tapasztalat fogja megadni, meg fogja adni az a pillanat, a melyben be fog kelleni váltani azokat az ígéreteket, a melyeket a miniszterelnök ur tett, meg fog kelleni tölteni ezt a keretet, a melyet a miniszterelnök ur programmbeszédjében adott, reális tartalommal. A miniszterelnök ur programmbeszédében igen melankolikusan emlékszik meg az ország anyagi állapotáról, figyelmeztet bennünket és az országot arra, hogy takarékoskodni kell. Hát bocsánatot kérek, t. ház, hiszen épen ez azon argumentum, a melyre mi a súlyt fektettük akkor, a midőn az ujonczjutalék felemelése ellen sikra szálltunk. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Hiszen épen ezt hangsúlyoztuk és úgyszólván kizárólag csak ezt, Azért kérem az igen t. miniszterelnök urat, ne méltóztassék ezt nekünk magyarázni, hanem magyarázza azt azoknak a köröknek, a melyek azt hiszik, hogy Magyarországon minden arany, a mi ragyog, a melyek azt hiszik, hogy Magyarország egy nagy kincsesbánya. a_ melyet egyáltalán kiaknázni lehetetlenség. (Elénlc helyeslés, éljenzés és ta.ps a néppárton.) És mert per tangentem érintettem a katonai kérdést, méltóztassék megengedni, hogy én itt ne a t. miniszterelnök ur, hanem a