Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. 323 követünk és el fogunk követni arra, hogy a középúton maradjunk és hogy a parlamentáris fegyverek ellenállásával küzdjük meg a törvényes ellenállás harczát s felvegyük a küzdelmet törvényes alapon, a mint felvette azt Deák Ferencz is az ő vasakaratával. (Elénlc helyeslés a baloldalon.) Nem az egyesek ereje számit ebben, mert mi egyesek gyengék lehetünk itt is ott is, hanem itt a nemzet ereje lesz az irányadó, vagyis az, hogy' ez a nemzet elég erős-e ezen ellenállás keresztülvitelére, mert ha ez a nemzet erős, én nem kételkedem, hogy ezen parlamentáris és békés fegyverek használásával igenis ki fogjuk vivni jogunkat, és elérjük czélunkat, mert hiszen a történelem is mutatja, hogy a nemzet ezen az utón nagy jogokat vivott már ki magának. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy okunk van, a miért csüggednünk kell, a miért reményünket veszthetjük és ez az egy ok az, hogy a felség mindig azt látja, hogy találkoztak még mindig ajánlkozók . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Olcsóbb ajánlattevők! Holló Lajos: . . . igen, ajánlattevők, a kik — megengedem, nem egyéni érdekből, nem hatalmi vágyból, nem hiúságból — de mégis vállalkoznak, habár azt is sokszor látjuk, t. képviselőház, hogy milyen mellékszempontok döntők az embereknél: nem csak hiúság, hanem sokszor igazán — a múltból épugy, mint ma — bizonyos felekezeti villongások vezetik az embereket, hogy az ő felekezeti előnyeiket a másik fölé helyezzék és viszont ez kijátszassék amaz ellen. T. képviselőház! Mindig ilyen mellékszempontok játszottak szerepet a múltban is és mindig ezen voltak azok, a melyek a nemzet sorait megbontották. Óvakodnunk kell most ezektől. (Ugy van ! Ugy van ! a névpárton és a baloldalon.) Hiszen láttuk, hogy minden felekezet egyformán ragadta meg a nemzeti küzdelem zászlaját s a felekezeti szempontnak e küzdelembe való bevitelére tehát nem szabad módot és alkalmat nyújtani. Feltételezem, hogy a miniszterelnök ur egészen jóhiszeműen kivánt eljárni, a midőn azt mondotta a koronának: én kiegyenlítést tudok más utón is; hát ez a hitegetés és igéret az a mi a koronát csalódásra viszi. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha azt mondta volna a miniszterelnök ur, a mint minden magyar államférfinak tennie kellett volna: Felség, én nem kívántam ezen követeléseket, talán a kormányzó többség sem kívánta, de érzem és vallom, hogy a nemzet többsége kívánja, hogy azokat a nemzet lelkületéből kiirtani nem lehet, mert ha erőszakkal kitépnék, az olyan keserűségeket hagyna maga után, a melyek nagyon veszélyes következményekkel járhatnának. Ha nem akadna magyar államférfiú, a ki azt mondaná a koronának, hogy eredményeket el lehet érni akkor is, ha megtagadják ezen követelések teljesítését, ha nem hitegetnék a koronát azzal, hogy erőszakkal, az alkotmány félremagyarázásával, bizonyos extremitások kihasználásával — a melyektől pedig minket óv a t. miniszterelnök ur — czélt lehet érni: én nem kételkedem abban, hogy a korona már rég ráállott volna arra, hogy a nemzeti engedményeket el kell fogadni s azokat teljesíteni kell. (Elénk éljenzés a baloldalon.) Különösen nem tételezhetjük fel az ellenkezőt mostani uralkodónkról, a ki ezen nagy békeművet megkezdette, s a kinek ezen békeművet befejezni és az esetleges ellentéteket áthidalni kötelessége. Ugron Gábor: Örökségül egy békés birodalmat hagyhat! Holló Lajos: Az uralkodónak világos értelmével — bármennyire homályosítják is el azt az osztrák katonai befolyások — fel kell ismernie, hogy az általa szentesitett törvényben a nemzet jogai mind stipulálva vannak, fel kell ismernie azt is, hogy az általa szentesitett törvényben ki van mondva, hogy az egész haderő kiegészítő része törvényesen »magyar hadsereg*, és hogy a két állam között törvény szerint paritásnak, egyenjogúságnak kell lenni. És ha miudezt felismeri, be kell látnia, hogy a mit a magyar nemzet követel idebent, az még nem is minden, az még nem is az egység megbontása, az még nem is a közös szervezetekben a magyar nemzet jogainak keresztülvitele, az csak egy része annak; idebenn, saját államiságában a nemzetnek, a nép nemzeti erejének megszilárdulása az, a mihez a királynak kell az első lépést megtennie; (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) a mihez a királynak kell segédkezet nyújtania. {Helyeslés a szélsobaloldalon.) És ón nem hiszem, hogy ha épen ezzel a hittel szivükben, a melylyel minden politikus, minden párt el van telve, őszinte szóval és erős elhatározással állanak a korona elé: ő nem tenné meg többé ezen kísérleteket; nem ragadtatná magát olyan lépésekre, a melyeknél, megengedem, van tét a nemzet részéről is, de van tét a dinasztia részéről is. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Szembeszállva végre azon veszedelmekkel, a melyek bekövetkezhetnek: egy kis perspektívát erre nézve is lehet nyújtanunk; hiszen ezzel szokták általában a kormányok a maguk törekvéseit leplezni. Épen azon alkalommal — még csak ezt idézem — a mikor Deák Ferencz ellen ki akarták használni az akkori konzervativek az októberi diplomát, és nagy kivilágítást akartak rendezni Pesten, akkor gróf Vay kanczellár a következőket fejtegette: (Halljuk Halljuk! Olvassa.) »Isten mentse hazámat és minden egyeseket attól, hogy az országgyűlésnek rezultátuma kiegyezkedés ne legyen. Nincsen olyan neme a kegyetlenségnek, a zaklatásnak és boszantásnak, a melyekre a mostani minisztérium kész ne lenne.« (Derültség és mozgás a bal- és a 41*