Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-330

300 330. országos ülés 1903 november 7-én, szombaton. Következik a napirendnek 5-ik tárgya, a további teendők iránti intézkedés, és pedig a feljegyzések szerint szólásra következik — Endrey Gyula jegyző: Kossuth Ferencz! (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Kossuth Ferencz: T. ház ! (Halljuk! Halljuk! Nyugtalanság. Elnök csenget.) A függetlenségi párt, a melynek nevében felszólalok, minden 67-es kormány ellen küzdött és küzdeni fog. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A mi meggyőződésünk szerint a 67-es alap olyan, a melyet tovább fejleszteni, a melyen tovább építeni a nemzeti jogok érvényesítése irányában nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Bebizonyult ez az igazság most is. (Igaz! a szeísöbaloldahn.) A mi meggyőződésünk szerint ez a talaj sikamlós talaj, a melyen csak lefelé lehet csúszni, de felfelé haladni nem lehet. (Igaz! a szélsobalóldalon.) A jelen kormány iránt még nagyobb bizalmatlansággal vagyunk, mint bármely elődje iránt, mert a jelen kormány tovább ment a magyar nemzet jogainak félremagyarázásában, feladásában, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mint bármely más elődje. Várady Károly: És a német nyelv védelmében ! Kossuth Ferencz: Ne feledjük el, hogy ha bármely alkotmányos országban veszélyes az, hogyha a felségjogok és a király hatalma túlságos nagy kiterjedést nyernek, ez kétszeresen veszélyes Magyarországon, (Igaz! Ugy van! a szásobaloldalon.) a hol a magyar király egy másik állam koronáját is visel', még pedig egy oly államét, a mely népesebb és gazdagabb, mint a magyar állam. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ennek folytán megtörténhetik az, hogy midőn a két államnak érdekei egymással ellentétesek és összeütközők, a korona esetleg a másik államból származó hatalmát és erejét a mi államunk jogainak elnyomására használja fel. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! A felségjogok Magyarországon a nemzettől erednek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden jog ebben az országban a nemzettől ered. (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldahn.) Maga a korona viselésének joga is a nemzetnek szabad adománya, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) és az a tény is, hogy a mostani királyi család foglalja el a királyi széket, egy, a nemzet által hozott törvény kifolyása, még pedig a nők örökösödéséről szóló törvénynek. Ha tehát a korona viselésének joga a nemzettől ered, igen természetes az, hogy minden jog, a mely a korona viselésével együtt jár, a nemzetet kell, hogy vallja kutforrásának. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Egyébiránt azok a felségjogok, a melyekről én most szólok, egy világos magyar törvényből erednek, az 1867 : XII. törvényczikknek 11-ik §-ából, a mely a királynak a magyar hadseregben a vezérlet, vezénylet és belszervezés jogát adta mint áíruházott jogot. A nemzet csak oly jogot ruházhatott át az uralkodóra, a mely joggal maga is birt, azzal a joggal pedig a nemzet nem birt, hogy saját nyelvéről lemondjon. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Régi, de igaz mondás az, hogy nyelvében él a nemzet. Ha tehát a nemzet saját nyelvéről lemond, öngyilkosságot követ el, a mit pedig semmi élő nemzedéknek nincs joga elkövetni, a jövendő nemzedék hazáját nem ölheti meg semmi élő nemzedék, és nem foszthatja meg a nemzetet attól, hogy életfeltételét, a magyar nyelvet érvényesíthesse. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Eddig ugy állt a helyzet, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11-ik §-a a nyelvre vonatkozólag hallgatott. Ezt a hallgatást ugy értelmezhette a magyar hazafi, mint a hogy értelmezi a törvények hallgatását pl. Angliában, Olasz- vagy Németországban. Az angol királynak, az olasz királynak, a német császárnak is vannak felségjogaik, ezeknek is megvan a vezérleti, vezényleti és belszervezési joguk az ő hadseregükre nézve, de ezen államok egyikénél sincs kimondva, hogy ezeket a jogokat pedig az állam nyelvén fogja az illető felség gyakorolni, mert erre nem volt sehol szükség; ez oly természetes dolognak tekintetett, mint a hogy az emberi jogok közé sem vették fel azt, hogy minden embernek szabad lélekzenie. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Az a tény tehát, hogy a 11. §. nem emliti meg a nyelv kérdését, nem jelentheti azt, hogy az uralkodó, a ki vezényel és vezérel, maga szabhatja meg a vezérlet és vezénylet nyelvét, mert csak a vezérlet és a vezénylet módja van reá ruházva, nem pedig az, hogy ezt milyen nyelven intézze el, minthogy magától értetődik, hogy a magyar király a magyar hadseregnél csak magyar nyelven vezérelhet és vezényelhet, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) annál is inkább, mert Magyarországon van is törvény, a mely a magyar nyelvet államnyelvvé teszi és ezen törvény alól kivételt tenni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) De van egy tény, a mely azt bizonyítja, hogy ezelőtt maga az uralkodó sem vélekedett ugy, hogy a magyar nyelv feletti intézkedés az ő felségjogai közé tartozik. Miodnyájan tudjuk, hogy a honvédségnek és a népfelkelésnek felállításánál az ország törvényt hozott, hogy a vezérleti és vezényleti nyelv a magyar lesz, pedig a honvédség és a népfelkelés is részei annak az összes hadseregnek, a melyről az emiitett 11. §. szól. És midőn az ország ezt a törvényt meghozta, akkor senkinek sem jutott eszébe azt kimondani, hogy ez nem fogja csorbítani a felségjogokat; pedig, ha a felségjogok igy órtelmeztettek volna, lehetetlen feltételezni azt, hogy az akkori felelős magyar miniszter jogfentartást ne illesztett volna a törvény szövegébe. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobalóldalon.)