Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-329

2<S4 329. országos ülés 1903 november 6-án, pénteken. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem hiszem, t. ház, hogy az ország érdeke kívánja azt, hogy itt a képviselő urak minduntalan felelevenítsenek olyan eseményeket, a melyek kinos félreértésekre szolgáltattak alkalmat, (ügy van! jóbbfelol.) de a melyekre vonatkozólag a félreértések teljesen és megnyugvást keltő módon eloszlattattak. (Elénk ellenmondásoJc a bal- és a szélsőbalon.) B. Kaas Ivor: Éljen Körber! Holló Lajos: Mi most akarjuk befejezni a harczot eredménynyel, nem csak porhintéssel! (Zaj.) ' ' Barta Ödön: Majd ha Körbert elcsapják, akkor lesz elégtétel! (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: Igaza van ! Gr. Tisza isíván miniszterelnök: Nem akarok a szememnek hinni, hogy ezt Barta Ödön mondja. (Hosszantartó helyeslés és taps a jobboldalon.) Bakonyi Samu: Én meg a füleimnek nem hiszek. (Nagy zaj.) Rakovszky István: Igaza van! Éljen! (Zaj. Elnök csenget.) Polczner Jenő : Hossz a szeme! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Egészen hiábavaló fáradság ebbe a kijelentésbe olyat belemagyarázni, a mi nincs benne. Rakovszky István: Semmi sincs benne. Ez csak kicsúszott. (Ralijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek a kifejezésnek semmi más értelme nincs, mint az, hogy kínosan lep meg engem az, hogy ennek a háznak oly jelentékeny sulyu tagja, mint Barta Ödön beszél itt egy más állam miniszterelnökének elcsapatásáról. Ballagj Géza: Mindenki igy értette! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mit szólana t. barátom ahhoz, hogy ha valamelyik osztrák politikus az osztrák Reichsrathban a magyar miniszterelnök elcsapatásáról beszélne? (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Polczner Jenő: Más egyebeket is beszéltek ott rólunk! Vészi József: A magyar alkotmány elcsapatásáról beszéltek. Gr. Tisza István miniszterelnök: Beszéltek, hogyne beszéltek volna! (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Széll Kálmánnal megtörtént!) De beszéltek ily hangon olyanok, a kiknek egyéni súlyáról egészen más véleményem van, mint a minővel Barta Ödön t. barátomról vagyok. (Igaz! ügy van! jobb felöl.) Molnár Jenő: Jól viselte magát! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hozzátehetem, hogy meglepetésem ép oly kinos lett volna, ha ily kijelentés akár gróf Zichy János, akár Ugron Grábor, akár a t, ház bármely más t. tagja száján csúszott volna ki. Pozsgay Miklós: Hát nem vagyunk mind egyformák? (Ellenmondás és nagy derültség a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Vannak vizsgázatlan emberek is. (Derültség.) Pozsgay Miklós: Nem a személyt értettem, hanem a hazafiságot. (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Meg vagyok róla győződve, (Halljuk! Halljuk!) hogy oly kijelentések, a melyek e parlamentben (Zaj. Elnök csenget.) más állam miniszterelnökének elcsapatásáról szólnak, sem az ügynek előnyére nem válnak, sem pedig ennek a parlamentnek színvonalára nézve nem előnyösek. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) Madarász József: Hát Bécsben szabad? Gr. Tisza István miniszterelnök: Szabad itt is, de okosabb, ha nem teszszük. (ügy van! jobbfelöl.) Ez az a szituáczió, ez a kibontakozásnak az a módja, a melylyel a t. ház és a nemzet elé lépek és én annak a nyugodt meggyőződésemnek adhatok kifejezést, hogy ily viszonyok közt sem a közvélemény, sem az ország érdeke nem kívánja, hogy a t. képviselő urak az ellenzéki akcziónak ama, csakis egészen kivételes körülmények által indokolható extrém fegyverével éljenek tovább is, a melylyel hónapok óta vivják az ütközetet. Mi nem akarunk semmi egyebet a t. képviselő uraktól, mint azt, hogy teljesen megmaradva meggyőződésük mellett, az állam folyó szükségleteinek fedezését, az indemnity megszavazását, a változatlan ujonczlétszám megajánlását rendkívüli eszközöknek igénybevétele által, a többség ellenére, mesterséges utón meg ne akadályozzák. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: A magyar nyelvért mindent! Gr. Tisza István^miniszterelnök: Méltóztassanak nekem megengedni, én nem beszélek a múltról, de a jövőre vonatkozólag nem hiszem azt, hogy a t. képviselő urak helyesen tennék, ha elvállalnák azt az óriási felelősséget, a melylyel járna az, hogy ilyen szituáczió mellett, ilyen küzdelmi objektumokért, a kibontakozásnak ilyen eszközei mellett továbbra is megállítsák az alkotmányosság gépezetét, továbbra is tehetetlenségre kárhoztassák a magyar államot, (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) és abba a helyzetbe juttassanak bennünket, hogy épen a jelen pillanatban, midőn oly fontos, különösen pénzügyi és közgazdasági bajok nyomása alatt állunk, (Igaz / ügy van! jobb felöl.) midőn oly fontos, messzeható érdekei az országnak forognak koczkán, midőn a leglényegesebb elhatározások előtt áll minden állam a maga kereskedelmi viszonyait illetőleg, hogy épen ily körülmények között magunkat tehetetlenségre kárhoztassuk, megkössük saját kezeinket, magunk kényszeritsük azokat is, a kik szivesen egyezkednének velünk, a kik szivesen oldanák meg közgazdasági kérdéseiket velünk egyetértőleg, mi kényszeritsük őket saját eljárásunkkal arra,