Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-328

250 328. országos ülés 1903 november 5-én, csütörtökön. Barta Ödön: A tegnapi ülésről szóló és imént felolvasott jegyzőkönyv ellen az ülés szünet utáni részére vonatkozólag vannak megjegyzéseim és kérnem kell a t, liáz szives türelmét, hogy kifejthessem azon aggodalmat, melyet a jegyzőkönyv ezen része és illetőleg a jegyzőkönyv ezen részében lefektetett tényékként feltüntetett monumentumok a ház minden oldalán kell, hogy keltsenek, mert az ülés jegyzőkönyve nem egy párté, hanem a ház egyeteméé. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a közszabadsági garancziák, a melyek az ülés jegyzőkönyvével tanúsítandó intézkedésekben feküsznek, a melyek a házszabályok szerint alkalmazandók és a melyek a házszabályokban kell, hogy gyökerezzenek, a ház minden oldalának egyaránt drága palládiumát képezik. Nem is akarok én hangulatkeltés czéljából arra rámutatni, hogy a házszabályoknak helyes. törvényes, pártatlan és olyan kezelése, a melyhez az aggálynak nyoma se férkőzhessek hozzá, elsősorban parlamentáris államokban, a hol a többség uralma van gyakorlatban, a kisebbség védelmére van szánva. Nem akarom ezeket hangoztatni azért, mert a jegyzőkönyv hitelesítésére vonatkozó kérésem keretébe ezek a fejtegetések túltengés nélkül nem férnek bele. Azonban rekapitulálnom kell azt, hogy a mi tegnap történt, nem egy közönséges inczidens, hanem egy alapos és közjogi fontos jelentőséggel biró tény, a mely tény megalkotása körül mindazoknak a garancziáknak igenis fenn kell forogniok, mindazoknak a garancziáknak respektálva kell lenniök, a melyek a ház határozatait minden alkalommal kell, hogy környezzék. Az ülés szünet előtti része a háznak egy napirenden lévő tárgya tárgyalásával telt el. A szünet után nem ezen tárgy tárgyalása folytattatott, hanem egy királyi kézirat, felolvasásával kezdődött a folytatólagos ülés. Én nem habozom kijelenteni azt a meggyőződésemet, a melyről különben már tegnap ez irányban többen nyilatkoztak, hogy az 1848. évi törvényekben lefektetett jognál fogva a király által kinevezett minisztert, a ki az esküt letette, a minisztert megillető jogok gyakorlata az eskületétel időpontjától kezdve feltétlenül megilleti a törvény keretében. Respektálandó tehát a házszabályokban is elismert azon miniszteri jog, hogy a miniszter mindenkor felszólalhat. Arról nem akarok beszólni — mert nem akarok a lojalitás túltengésébe esni —• hogy igenis a parlamenti gyakorlat szerint a királyi kéziratok felolvasására külön idő kitűzésére szükség nincsen. A mikor azok megérkeznek az országgyűléshez, azok felolvashatók. Konstatálom azonban, hogy a tegnapi ülés szünet utáni részében nem egy, akkor érkezett királyi kéziratról volt szó, hanem egy királyi kéziratról, a mely már azelőtt a lapokban megjelent; egy királyi kéziratról, mely feltétlenül megérkezett, mielőtt az országgyűlés egybehivatott, mert az országgyűlés egybehivásának előfeltételét képezte, hogy a király az uj kormány alakítása iránti intézkedéseket megtette légyen. (Igás! Ugy van! a szélsőbalok!álon.) így voltak elnapolva a ház ülései, ezen királyi kézirat kihirdetésének előzir.ényeit tehát ezek képezték. Szünet után gróf Tisza István miniszterelnök ur átnyújtott egy kéziratot és kérte annak felolvasását. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a naplónak erre vonatkozó részét, a mely ránk nézve a tárgyalás bázisát képezi. A miniszterelnök ur a következőket mondotta (olvassa): »Ö császári és királyi apostoli felségétől egy legkegyelmesebb királyi kézirat érkezett, kérem annak felolvasását és a főrendiházhoz való átküldését elrendelni«. Nem kérte tehát a miniszterelnök ur ezen királyi kéziratnak olyan kezelését, hogy az soronkivül határozathozatal tárgyává tétessék. Beterjesztette, kérte annak felolvasását és a főrendiházhoz való átküldését. Ha a miniszterelnök ur kivételes intézkedéseket akart volna tenni, azzal a preczizitással, a mely neki sajátsága, feltétlenül megmondotta volna, hogy kérem annak felolvasását, a jegyzőkönyv idevonatkozó részének azonnali hitelesítését és a kéziratnak a jegyzőkönyvvel együtt a főrendiházhoz való átküldését. Olyan intézkedésre tehát, a mely a jegyzőkönyv későbbi részében előfordul és mint a ház által állítólag meghozott határozat szerepel, indítvány sem tétetett. Még kevésbbé történt meg az, a mi a jegyzőkönyvben később ugy van feltüntetve, a mint azt én később fel fogom olvasni. Az elnök .további intézkedése így szól (olvassa): »Kérem a legfelsőbb királyi kéziratot meghallgatni.« További intézkedés tehát itten nincsen. E közben Zboray Miklós képviselő ur a házszabályokhoz kért szót, Szőts Pál jegyző olvasta ezután a minisztérium kinevezéséről szóló királyi leiratokat. Itt a gyorsírói feljegyzések zajos felkiáltásokat konstatálnak: »Napirend! Házszabály!« Az elnöki eljárás itt a napló szerint semmi egyéb intézkedést nem tartalmaz, tehát nem is történhetett olyan intézkedés, a melyet a ház megtörténtnek tartoznék elfogadni. A napló szerint az elnök azután azt mondja: »A kegyelmes királyi kézirat hódoló tisztelettel tudomásul vétetik és kihirdetés czéljából a főrendiházhoz át fog küldetni.« Valamint konstatáltam az imént a miniszterelnök ur kéréséből, hogy kivételesen gyors expediczió erre vonatkozólag indítványozva nem volt, azonképen konstatálhatom itt a napló alapján, hogy az elnöki ezen kijelentésekben az, hogy a jegyzőkönyvnek ide vonatkozó része most nyomban hitelesíttetni fog és még az ülés folyamán át fog küldetni a főrendiházhoz, hogy tehát a ház ezt elhatározta, nem foglaltatik. Az van mondva, hogy át fog küldetni a főrendiházhoz, mint a hogy a ház minden olyan határozata, a mely a főrendiházzal közlendő, rendes utón és módon átküldetik. Itt azonban egy rendkívüli intézkedés történt.