Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-315
20 315. országos ülés 1903 Julius 23-án, csütörtökön. csoda törvények hozattak, hogy a magyar hadseregben magyar tisztek legyenek és a magyar szolgálati nyelv alkalmaztassák, ezeket mondotta: (Halijai! Halljuk! Olvassa): »Ezeknek a törvényes előzményeknek felel meg az a rendelet, a melyre t. barátom hivatkozott, s melyben ő Felsége a király — és ezt az akkori miniszterelnök, gr. Andrássy Gyula az 1868-iki véderőtörvény tárgyalása alkalmával, mint az országnak garancziáját jelentette be — elrendelni méltóztatik, hogy az ország ismételve nyilvánított kívánalmának megfelelően, egyszersmind pedig a hadsereg czélszerü szervezése érdekében a magyar korona országaiból kiegészített ezredekhez és csapatokhoz, mennyiben lehetséges, egyedül az ezen országokban született tisztek osztassanak be.« Hogy szól az okoskodás? Valóságos magyar államférfiúi és magyar delegáczionális okoskodás még Apponyi Alberttől is. (Olvassa): »En a követelményt, a mely Ugron Gábor t. barátom határozati javaslatában foglaltatik, e törvények s a királyi rendelet által indokoltnak s majdnem magától értetődőnek tartom; abban azonban, ha egy ilyen törvényeken és királyi rendeleteken alapuló garancziának végrehajtására utasítást adunk a hadügyminiszternek, az a feltevés foglaltatnék, hogy a hadügyminisztérium ezen törvényeken és királyi rendeleten alapuló utasításnak tényleg nem felel meg. Erre nézve pedig nekem kellő számú adataim nincsenek,« (Mozgás a szélsobaloldalon.) Nem olvasom tovább. Engedje meg a t. ház, ha az ország véderőtörvényének megalkotása idején előlegül és biztosítékul a Felség által egy rendelet adatik, mely a garanczia természetével bir, ha mi a közös hadügyminiszterekkel szemben ilyen lanyhán, meghunyászkodva védelmezzük azt, várhatjuk-e valaha, hogy az ország törvényének, a nemzet akaratának és érdekeinek elég legyen téve? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Uraim! Sarkára kell állnia minden magyar embernek. Amelyik kuvasz ugy védené meg gazdája udvarának határait, a mint önök szokták a delegáczióban védelmezni Magyarország érdekeit, az megérdemelné, hogy agyonüssék. (Taps a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán: Kuvaszok és elefántok! (Derültség a szélsőbaloldalon,) Ugron Gábor: Mi belátjuk azt, hogy egy oly roppant hadiállományt, mint a Magyarország közös hadseregébe besorozott és annak létszámát képező ifjúságot tisztekkel ellátni oly gyorsan nem lehet. De egyszer kezdeni kell, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és egyszer meg kell mutatni, hogy a hitegetésnek, ámításnak és becsapásnak már vége legyen, {Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Hiszen menjen el bárki itt a piaristákhoz. 1804-ben vagy 1805-ben — tisztán nem emlékezem, mert néhány évvel ezelőtt láttam, — Ferencz császár Budapesten járt és a házfőnöktől azt kérdezte, hogy elküldtétek-e már a két piaristát Bécs-Ujhely városába, mert ezután minden tisztnek magyarul is kell tudnia? Azt feleli a házfőnök: elküldtük és már körülbelül Sopronon túl járnak. Tehát 1804-ben már tanárokat rendeltek a bécsújhelyi akadémiába, hogy a Napóleon által szorongatott osztrákok a magyar nemzet ifjainak a hadseregben és különösen a tiszti iskolákban való részvételére előkészítsék a talajt. A hogy elmúlt a baj, nagyon természetes, hogy a magyar tanítása a tiszteknek is elmúlt. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Visszajöttek! Lassan-lassan hazajöttek!) 1867 óta, mióta a dualisztikus alakulat lépett életbe, miféle oka lehet annak, hogy a közös hadsereg intézményeiben, akár középiskoláiban, akár akadémiáiban a magyar nyelv nem taníttatott? Mi lehetett oka annak, hogy erre semmi gond és figyelem nem fordíttatott, hanem hogy tisztán a véletlenségre bízatott és hagyatott? Egyfelől az, hogy Magyarország országgyűlése ezt elnézte, másfelől pediglen az, hogy bizonyos körök és azok között főleg a magasabb katonai körök, a kiknek abszolút rendelkezési jogát az alkotmányos állapot megnyirbálta, az egész alkotmányos életet egy olyan rövid ideig tartó színpadi vendégszereplésnek tartották, a melynek úgyis mihamar vége lesz, úgyse komoly az egész, még azok is, a kik benne élnek, magas hivatalokat viselnek, komolyan nem állítják fel a követelményeket, tehát miért cselekednénk mi, miért tennénk mi ? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy a magyar tisztek a magyar ezredekbe áthozassanak, ez egy garancziális rendelet, a melynek végrehajtása nem az__ellenzék kezében volt, az önök kezében volt. Önök elmulasztották azt megtenni, elmulasztották szorgalmazni, elmulasztották saját törvényeiknek értékét és hatályát ezzel kiegészíteni. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Most mi teszszük ezt meg önök helyett; ezt a munkát, ezt a feladatot mi vállaljuk magunkra és mi kényszeritjük önöket arra, hogy tegyenek eleget kötelességüknek. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) így áll ez a nyelvre nézve is, mert én nem osztozom gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak azon nézetében, hogy a katonai szolgálatban ő Felsége a magyar katonai szolgálati nyelv helyett vagy azzal szemben a német katonai szolgálati nyelvet először is elrendelte volna, másodszor, hogy azt ő Felsége el is rendelhette volna. Nem rendelte el, mert Magyarországnak jogai a hadseregben és a hadsereg felett nem ugy, mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam idézte, csak az 1848 előtti törvényekben vannak lefektetve, hanem le vannak fektetve a 48-iki törvényhozás alapprinczipiumaiban és különösen abban a tényében, midőn a magyar minisztériumba a hadügyminisztert is beiktatták, a kinek hivatalbalépését követte és részben megelőzte az, hogy az. országgyűlés a külföldön szolgálatot tevő magyar
