Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

november 'i-én, szerdán. 252 327. országos ülés 1903 ülésén határozatot hozott, a mely szerint a ház elnapolta üléseit addig, mig az uj kormány be nem mutatkozik. Már most a ház elnökének ezen határozat alapján nem is volt joga máskép ülést összehívni, csak akkor, ha a kabinet meg­alakításáról és erről a királyi kéziratról hivata­los tudomást szerzett. Ennek folytán neki az ülés összehívását már ezzel kellett volna indo­kolnia és azzal kellett volna a napirendet meg­kezdenie. De ezen már túl vagyunk. Én a magam részéről csak ennyit mondok: a t. elnök ur vagy nagyfokú járatlansága oká­ból a házszabályok ismerete nélkül járt el. vagy pedig, miután én az elnök urat igen jól isme­rem és róla járatlanságot feltételeznem nem szabad, ezen okból azt kell hinnem, hogy egy uj éra beköszöntésével állunk szemben, (Ugy van ! a bal- és a szélsöbalóldalon.) a hol az elnöki hatalom révén a házszabályokkal való visszaélés akar a rendszer lenni. (Ugy van! balfelöl.) Ezzel szemben pedig nemcsak minden jóravaló ellenzéki embernek, de minden igaz hazafinak csak egy felelete lehet és ez az, hogy ennek az urnak elnöklete alatt tovább nem tanács­kozunk. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps balfelöl.) Endrey Gyula jegyző: Mezőssy Béla! (Rali­juk! Halljuk!) Elnök: T. ház! Engedjék meg nekem, hogy az előadottakkal szemben csak egy pár szót szóljak. (Halljuk! Halljuk,!) Mindenki tudta akkor, mikor a miniszter­elnök átnyújtotta a legfelsőbb királyi leiratot, annak tartalmát. (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon. Ugy van! jobbfelől.) Ez az egyik. A másik, a mit ki akarok jelenteni, az, hogy Szőts Pál képviselőházi jegyző ur felol­vasta a királyi leiratot. Többen hallották. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Én ekkor a kérdést feltettem, (Nagy zaj és ellenmondások balfelöl.) szólásra senki sem jelentkezett, tehát a határozatot kimondottam. (Hosszantartó nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Engedelmet, de én végig elmondom, a mit mondani akarok, ha engedik az urak; ha nem engedik, akkor nem folytatom. (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Mondjon le!) Ugyanaz az eljárás követtetett ma is, a mely eddig is követtetett a legfelsőbb királyi kézirat benyújtásánál. Ezt az eljárást követtem én is, a parlamentáris gyakorlatban ez mindig igy történt, (Ellenmondások balfelöl.) méltóz­tassék utána nézni. (Folytonos zaj a balolda­lon.) Kivétel az volt, hogy itt szándékosan olyan lármát csaptak, (Ugy van ! a jobboldalon. Hosz­szantartó nagy zaj a baloldalon.) hogy sem az elnök szavát, sem a határozat kihirdetését nem lehetett jól hallani. (Folytonos zaj.) Én a ház­szabályok értelmében és a törvény szerint jártam el, az én lelkiismeretem tehát nyugodt e tekin­tetben. (Hosszantartó élénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: Ezt is helyeslik? (Zaj.) Hátha azt mondta volna, hogy agyon kell lövetni 25 kéjoviselőt? (Folytonos zaj.) Megvannak szokva szolgálni! (Nagy zaj a jobboldalon.) Mezőssy Béla: T. képviselőház ! (Felkiáltások a jobboldalon: Holnap! Holnap! Folytonos zaj a baloldalon.) Krasznay Ferencz: Tiszát hivei fogják meg­ölni, nem saját maga, mert benne több a jó­akarat, mint híveiben. (Felkiáltások a jobbolda­lon : Holnap! Fél három van már! Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon:) Mezőssy Béla: T. képviselőház! Nagyon rövid leszek. (Halljuk ! Halljuk! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Én őszintén és mélyen sajnálom, hogy egy olyan tényt kell konstatálnom, a mi még a magyar parlamentben, az én rövid par­lamenti gyakorlatom alatt, elő nem fordult és ez az, hogy az, a mit a képviselőház elnöke mondott: a gyorsírói jegyzeteknek, a valóságnak meg nem felelő. (Helyeslés a szélsöbalóldalon. Ellenmondások és felkiáltások jobbfelöl: Rendre !) Kubik Béla: Igaz ! Ugy van ! (Folytonos zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Mezőssy Béla: T. képviselőház! (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon! Halljuk az elnököt!) Elnök: T. képviselőház! Én ezzel szemben csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én sem mint magánember, sem mint a képviselőház elnöke, soha valótlant nem mondtam. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj.) Nyegre László: Nagyon szomorú, ha ilyene­ket lehet mondani a parlamentben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mezőssy Béla : T. képviselőház ! Azt mondja Nyegre László t. képviselő ur, hogy ez szomorú dolog. Én is azon kezdem, de hogy ez a szo­morú helyzet előállott, abban nekünk a leg­kisebb részünk sincsen. (Ellenmondások jobb­felöl.) A t. elnök ur előadása, a melyly el itt az ő eljárását indokolni kívánta, a gyorsírói jegy­zetekben foglalt tényállással homlokegyenest ellenkezik. (Halljuk! Halljuk! Folytonos zaj.) Rosenberg Gyula: Ha a gyorsírók nem hal­lották is, de itt többen hallották! (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Mezőssy Béla: Ne méltóztassék gondolni, hogy engem akármiféle ideges közbeszólásokkal, akár pedig nem tudom miféle fenyegető kéz­mozdulatokkal akár nyugalmamból, akár hig­gadtságomból csak egy perezre is ki lehet hozni. (Halljuk! Halljuk!) A t. elnök ur azt állította és én hivatkozom pártkülönbség nélkül a ház minden egyes tagjára, hogy a mikor a minisz­terelnök ur a legfelső királyi kéziratot átnyúj­totta, akkor a kérdést szavazásra föltette. Gr. Tisza István miniszterelnök: A felolva­sás után! Mezőssy Béla: Azt állította, hogy a kér­dést szavazásra föltette és a tanácskozást befe­jezettnek nyilvánította.

Next

/
Thumbnails
Contents