Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. 225 gálati nyelvkérdésében tisztán illuzórius és valóban érthetetlen; mert azt, hogy a magyar nemzetnek a hadseregben a magyar vezényleti és szolgálati nyelv érvényesítéséhez joga nin­csen, csakis ezen elmélet alapján lehet állítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mihe­lyest konczedálják azt, hogy a hadsereg nem abszolutisztikusán kormányzott külön orgánum, állam az államban, hanem hogy a hadsereg alkotmányos faktorok alatt álló nemzeti insti­tuczió, eldőlt a vita, mert akkor abszolnt jogok­ról és arról, hogy a király saját elhatározásából a törvényhozás akarata nélkül cselekedhetnék, beszélni nem lehet. (Egy hang a jobboldalon: Czeíszerüség!) Mondják az osztrákok, hogy vannak Ma­gyarországon is államférfiak, a kik a zárt állam­terület eszméjét és a közös hadsereg felségjogá­nak ilyen interpretáczióját magukévá teszik, Ritka madárként ismerek Magyarországon egy pár ilyen államférfit. Kettőt közülök meg is említek. Az egyik egy tudományosság szempont­jából nemcsak kifogáson felül álló, de tiszteletre­méltó olyan pályának a növendéke, mely előtt én mindig kalapot emelek, t. i. a technikus pályáé. T. képviselőház! Ezeket mi jogászkorunk­ban gó'zjogászoknak neveztük, most pedig köz­jogászokat keresünk. Már most ezek közül az egyik — épen Hieronymi t. képviselő ur — szerepel Ausztriában azon színben, mintha ő istápolná ezeket a törekvéseket és illetőleg ilyen alkotmányjogi elméletet hirdetne. Annyit tudok, hogy a szabadelvű párt múltkori konferencziá­ján, a mikor a chlopy-i hadparancsról, illetőleg Körber nyilatkozatáról volt szó, a hírlapok köz­lése szerint, Hieronymi Károly t. képviselő ur ennyit mondott: »Hogy lehet Körber nyilatko­zatáról beszélni? Hiszen a magyar alkotmányt csak nem fenyegetheti egy Körbernek a nyilat­kozata. « Gondolom, szó szerint adtam vissza. Hieronymi Károly: Dehogy! Azt mondtam, hogy az nem képez sérelmet! Polónyi Géza: így is akczeptálom. De hát, t. képviselő ur, kegyeskedjék nekem erre felelni: micsoda alkotmányjogi felfogás az, mikor Körber nem azt mondja, hogy »én, Körber, mondom ezt,« hanem »én, Körber, osztrák mi­niszterelnök, az osztrák császár felhatalmazása alapján mondom ezt.« (Helyeslés a szélsöbalól­dalon.) Vészi József: Mit erhobener Stimmel (De­rültség.) Polónyi Géza : Hát, t. képviselő ur, az osztrák császárt is olyan kismiskának méltóztatik-e tar­tani, mint Körbert? Hiszen ennek a sérelemnek nagysága, jelentősége és hordereje épen abban fekszik, hogy ugyanazon császárnak a megbízá­sára hivatkozott Körber, a kinek a másik feje magyar király képében jelenik meg a magyar országgyűlés előtt. Nessi Pál: Jánus-arcz! Polónyi Géza: De már most, t. ház, térjünk rá a kérdésnek alkotmányjogi szempontból való rövid tárgyalására. Önök azon állásponton állanak, hogy ez egy felségjog, és hogy a Felség maga határoz — most már a legutóbbi királyi kézirat szerint alkot­mányos módon, — a felségjogok felett. Hát, t. képviselő urak, mit biztosit az a 11-dik §., a mely a felségjogokról rendelkezik? A 11-dik §. azt mondja, hogy a hadsereg egységes vezérle­tére, vezényletére és helszervezetére vonatkozó jog ő Felsége, mint alkotmányos király által intézendőnek ismertetik el. Eddig, mikor a szolgálati és vezénynyelv kérdéséről szó volt, minden okoskodó ember más álláspontból vitatta azt: az egyik azt mondta, hogy az a vezérleti kérdéshez tartozik, a másik azt mondta, hogy a vezényleti kérdéshez, és most már azt mondják, hogy a belszervezet kérdéséhez tartozik. Hát, t. képviselőház, a ki valaha katona volt, az tudja, hogy mit jelent az a belszervezet. Jelenti a Heeres-organizácziót; jelenti a csapattesteknek összeállítását, beosz­tását és egymással való kiegészítését, de soha a föld kerekségén a belszervezeti kérdés a nyelv kérdésével össze nem függött. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De vitassuk meg, t. ház, hogy a 11-dik §-ban adott u. n. felségjog tulajdonképen micsoda jog? Az állami főhatalmak megnyilatkozásának háromféle módját ismerjük: ismerjük a törvény­hozói hatalmat, ismerjük a végrehajtó hatalmat és ismerjük n bírói hatalmat. Már most, t. kép­viselőház, melyik jogkör lett ezzel átruházva, vagy elismerve a király számára ? Törvényhozási jogkör lett itt átruházva, vagy elismerve ő Fel­sége javára, vagy pedig csak a végrehajtó hata­lom jogköréből lett valamely intézkedés ő Fel­ségére átruházva ? T. képviselőház! A felségjogoknak ez a megállapítása abból az időből származik, a mikor még —• Tacitus szerint — szégyen és gyalázat volt tovább élni a csatában a fejedelemnél és a mikor a fejedelmek harczoltak a győzelemért és a vitézek harczoltak a fejedelemért. Abból az időből származott, t. ház, ez a felségjog, a mikor ez Magyarországon a királyt mint fővezért il­lette meg. Ha tehát nem törvényhozási az a jogkör, a mely itt a felségjog alapján a Felsé­get illeti, hanem a végrehajtó hatalomnak bár­milyen emanácziója : gyakorolható-e az a törvény­hozás akarata ellenére, vagy azon kívül, vagy azon felül ? Vagy egyáltalában, még ha törvény­hozási jog volna is, létezik-e törvény, a melyet alkotmányos államban meg ne lehetne változ­tatni? (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) De, t. ház, soha ilyen jogot a magyar királyra a magyar nemzet át nem ruházott, (Ugy van! a szélső­baloldalon.) mert vannak jogok, a melyekről a nemzet a szuverenitás elvénél fogva soha le sem KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XV1H. KÖTET. 29

Next

/
Thumbnails
Contents