Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

315. országos ülés 1903 Julius 23-án, csütörtökön. 17 részben maradott a régi, másik részben lett uj, és az uj miniszterek ugy jelentek meg a régiek között, mint a mikor a jól idomitott két elefánt között bevezetik a harmadikat, a mely még nincsen kioktatva és kitanítva a czirkuszlátogató közönség előtt. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalion.) A minisztérium a maga programmjában tartott egy vékony fonalú előadást, a melynek az a sajátságos tulajdonsága van, hogy nincsen megfeszítve, hanem laza, s igy akármi módon elvonható és húzható, hogy ugyanazon árnyalatát takarja a kifejezett gondolatnak, a melyet a miniszterelnök ur ma lát jónak vagy a melyet holnap lát jónak. (Igaz! Ugy van! a széls'öbaloläálon.) Nyilatkozatai, a melyeket e házban tett, arról nevezetesek, hogy nincs bennük semmi szabatos és ha az ember bizalmatlansággal vizsgálja, — a mint ez az ellenzékhez illik — nem tudja, vájjon a jogi és a politikai technikus terminusokkal nincsen-e tisztában, avagy a nyilatkozatát akarja homályba burkolni, hogy az többféle magyarázatot engedjen meg és tűrjön el. Csodálkozni fog a miniszterelnök ur, hogy bizalmatlansággal találkozik az ellenzék részéről. Én pedig azon csodálkozom, hogy nem találkozik bizalmatlansággal a kormánypárt három tisztelt árnyalata részéről. Mert egy államférfiunak nem elég egy programmot mondani; egy államférfiunak a programmja az ő múltja. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbról: Ugy van! Az nagyon jóprogramm!) Nekem hasztalan tesz valaki szép, fényes, kedvező Ígéreteket, mert én tudom, hogy a politikust is és a politikusoknak jelenjét és jövőjét is befolyásolja az ő múltjuk. A ki megszokta az abszolút kormányzást, a kormányzásnak egy bizonyos rendszerét, a melyet csak kiskorú népekkel szemben szoktak alkalmazni, — még azokkal szemben is helytelenül — az erről a szokásról, erről a felfogásról, erről a gondolkodásról nem fog a tizenkilenczedik esztendőben leszokni, mert az embert nemcsak hirdetett elvei, hanem szokásai, egyszersmind nézetei, felfogásai észrevétlenül is uralják és vezetik. Nem tudom részletesen, hogy a t. miniszterelnök ur miként kormányzott Horvátországban, de azt tudom, hogy azt a népet, akármilyen politikai állapotban találta is, egy más, Magyarországra nézve kedvezőbb, saját belső életének helyesebb és az általános szabadság és a polgárok önkormányzatára nézve egészen helyes és jogosult irányba átvezetni tizennyolcz esztendei kormányzása alatt nem tudta. (Igaz! Ugy van! a széls'öbaloläálon.) A kormányzás arra való, hogy megtanítsa a népeket a törvényekkel, jogaikkal élni, és ha valaki 1,600.000 embert kormányoz tizennyolcz esztendőn keresztül és ha az a kormányzás okos és bölcs: megtanítja azt a népet jogaival élni, megtanítja arra, hogy megtalálja a maga jogaiKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVIII. KÖTET. nak korlátait és letörölje mindazon intézményeket, a melyek csak a kiskorúság és veszély idejére valók. Horvátországban pediglen a sajtóczenzura fennáll, nem lehet szabadon nyilatkoznia a gondolatnak. Horvátországban a közigazgatás egész abszolutizmusa áll fenn, a polgárok gyülekezési, egyesülési szabadsággal nem rendelkeznek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És szégyenpír borítja el arczomat, (ügy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon!) hogy ez Magyarországnak társországában történik, a mely népnek mi vagyunk legfőbb gondviselői, a mely népnek kiküldöttjei jelen vannak a mi országgyűlésünkön, s a mely népnek bánját és közigazgatásának főnökét felelőségével kiséri cselekedeteiben és ellenőriznie kell a magyar miniszterelnöknek, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy Magyarországnak lehet egy olyan része, ha még csak egy kis zug volna is, de nagy és tekintélyes része, a hol az abszolút kormányzásnak ezeket a silány erkölcsöket, becsületérzést, népet rontó eszközeit fenn kell tartani. (Ugy van! Igaz! Zajos taps a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: És nem szólalnak fel a horvát kéjyviselők, .sínért ez bizonyosan az ő malmukra hajtja a vizet! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ugron Gábor: A népet a szabadság által kell a szabadságra éretté tenni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mely nép nem szabad a maga jogainak gyakorlatában, a melynek képviselete mesterséges utón állíttatik elő, hogy az a nép elégedetlen, hogy az a nép zúz, tör, rombol, az valószínű. És hogyha az a felkelés, az a zúzás, rombolás és támadás Magyarországot éri, igenis annak az az oka, nogy azt hiszik, hogy az ő szolgaságuknak, az ő elnyomatásuknak, alárendelt politikai helyzetben való létüknek Magyarország az oka. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországnak s a magyar nemzetnek becsülete megköveteli azt, hogy azon ország területén, a melyet Szent István koronájának hatalma fed, a nép elnyomva ne legyen, hogy ott abszolutizmus ne legyen, hogy szabadság legyen ott is épugy, mint minálunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha a horvát népet szabadsággal sem lehet kormányozni, s nem lehet őket abba bevezetni, akkor igenis megvolna az értelme annak, hogy más korlátok állíttassanak fel, mint a milyenek minálunk vannak. De ott a szabadsággal való kormányzás meg sem kiséreltetett, nincs folyamatba helyezve. A ki csak ilyen eszközökkel tud kormányozni, a kinek kormányzásában

s időről-időre felmerül s mint zárójelenet szerepel a statárium, a népnek katonasággal és csendőrökkel való lövöldözése és a közigazgatásnak a néppel való folytonos harcza egészen a forradalmi jellegig megy el, ott, engedjen meg a ház, a kormányzat nem bölcs emberek kezében van. (Ugy van! 3