Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-324

32í. országos ülés 1903 szeptember 30-án, szerdán. 203 regardot alkalmazni nem lehet. Nem lehet pedig első sorban azért, mert a parlament szu­verenitását a kormányzattal szemben demonstrálni kell; meg kell mutatnunk, hogy az országgyű­lésre befolyást egyáltalán nem gyakorlhat az, hogy létezik-e kormány vagy Bem, mert az országgyűlés együttléte és külön szuverén joga az alkotmányból folyik, azt tehát valamely kor­mány léte, vagy nem léte nem befolyásolhatja, mert ha befolyásolhatná, akkor a törvényhozás működése problematikussá tétetnék, a mit pedig elfogadni princzipialiter nem szabad. (Helyeslés szélsőbalon.) A másik tény, a melyre rá kell mutatni, az, hogy láthattuk, hogy heteken keresztül el­odáztatott a független felelős kormány létesítése, akkor, a mikor az ország a legkritikusabb álla­potban van, a mikor rendezetlenek a költségve­tési, ujonczozási és egyéb fontos viszonyok. Ilyen esetben pedig magának a törvényhozásnak, külö­nösen a képviselőháznak kell őrködnie, hogy az ország ügyeinek törvényes menete biztosittassék, nem szabad tehát elnapolását ilyen preczedens után kimondania, mert hiszen nem lehet annak bekövetkezni, hogy a válság megoldása heteken keresztül elodáztassék, hanem, ismétlem, ennek a parlamentnek őrködnie kell a felett, hogy az alkotmány követelményei minél előbb kielégít­tessenek, (ügy van! ügy van! a szélsőbal­oldalon. Zaj. Elnök csenget.) Végre a harmadik szempont, a melyet Barta Ödön t. képviselőtársam is kiemelt, a sürgősség kérdése. Vagy van a képviselőház elhatározásai­nak komoly értelme, vagy nincsen. Előbb elha­tározta a képviselőház, hogy sürgősnek tekinti azt az ügyet, vájjon a harmadik évüket kiszol­gált katonák ben tartassanak-e vagy sem. Ezzel a határozattal ellentétben állana az, ha kimon­danék, hogy napoljuk el üléseinket bizonytalan időre, s ennek következtében ne tudjunk orvos­lást keresni polgárainknak sérelmeire. Ez, mon­dom, ellentétben állana előbbi határozatunk ko­molyságával és realitásával. Én tehát azzal egészítem ki az itt elhang­zott indítványokat, hogy a képviselőház ne napolja el magát a végletekig, hanem azt hiszem, mégis lehetne egy határidőt megszabni, neveze­tesen azt indítványoznám, hogy a képviselőház szombatig elnapolja magát, szombatra azonban rendes ülés tűzessék ki. (Helyeslés a baloldalon.) B. Kaas Ivor: T. képviselőház! (Halljuk! Ralijuk !) Nincs törvény, (Félkiátások jobbfelöl: Van!) a mely a magyar képviselőház üléseit attól tenné függővé, hogy van-e minisztérium vagy nincs. (Helyeslés balfelöl.) A 60-as években láttunk két nagyon fontos törvényhozást kor­mány nélkül és ezek a törvényhozások óvták meg Magyarország alkotmányos jogait, ezek a törvényhozások csinálták meg a kiegyezést a királylyal kormány nélkül, kinevezett minisz­térium nélkül. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A magyar törvényhozásnak saját kötelességeit kell tekintetbe venni ilyen súlyos időkben, a minők most vannak. A kormány felelősége pedig nem szűnt meg, sem lemondása által, sem kivo­nulása által, (ügy van! ügy van! a balolda­lon.) a melyet én a miniszter urak részéről par­lamentárisnak el nem ismerhetek. Én azok­nak álláspontját és nézetét fogadom el, a kik itt kifejtették, hogy a mint idáig ezen lemon­dott miniszterek, mivel megbízatásuk volt, itten helyet foglaltak, ugy kötelességük volna nekik most is helytállani, — mert felelőségük törvény szerint, közjogilag és politikailag most is fenn­áll, — hogy ne hagyják itt a parlamentet, mert ez nem illik. Elnök: Bocsánatot kérek, ez nem tartozik a tárgyalás alatt lévő kérdéshez. B. Kaas Ivor: Én azt mondom, hogy a par­lament együtt maradjon, nem azon értelemben, hogy permanencziában ülésezzék, mint a hogy Madarász képviselő ur javasolta, de arra, hogy kijátszhassak a parlamentnek őrködését oly fon­tos körülmények között, mint a melyek most vannak, egy sztrájkoló kormánynyal és egy elna­polt országgyűléssel szemben, módot és alkalmat nyújtani nagyon veszedelmesnek és helytelennek tartom. Hogy ehhez maga az országgyűlés, maga a képviselőház adjon módot, ezt én könnyelmű­ségnek tekinteném. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek folytán csatlakozom mindenben Holló Lajos képviselő ur indítványához, hogy időt en­gedvén a kormánynak és a koronának arra, hogy ezen lemondást rendes módon néhány nap alatt intézzék el, jövő szombaton a ház ismét tartson ülést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ezzel a szóban forgó tárgy feletti vita be van fejezve. Visontai Soma képviselő ur a házszabályok­hoz kíván szólani. Visontai Soma: T. képviselőház! A ház­szabályokhoz kívánok szólani. Tévesnek tartom azt a felfogást, mintha most napirendi vita folyna, vagyis mintha azok a felszólalások, a melyek most történnek, a házszabályok azon sza­isasza alá volnának szubszummálhatók, a mely szerint a napirendhez csak négy szónok szólhat hozzá. Itt most arról van szó, hogy az ország­gyűlés folytathatja-e a házszabályok és alkotmá­nyunk szerint tanácskozásait, annak daczára, a mi ma történt, hogy a miniszterelnök bejelen­tette lemondását, és hogy ennélfogva nincsen megengedve, hogy ehhez a kérdéshez, a mely nem arra vonatkozik, hogy a holnapi ülésre minő napirendet állapítsunk meg, vagy hogy a jövő ülésen micsoda tárgyakat vegyünk elő, négy­nél többen nem szólhatnak. Az én felfogásom szerint téves az a magyarázat, mintha ez a vita a szoros napirendi kérdéssel volna összefüggésbe hozható. Ennélfogva tisztelettel kérem a mélyen t. elnök urat, méltóztassék azoknak, a kik ezt a vitát még folytatni kívánják, — a kikhez én BŰ 1 !

Next

/
Thumbnails
Contents