Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-324

198 32í. országos ülés 1903 szeptember 30-án, szerdán. jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsö­balóldaton.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Nagy zaj a jobboldalon.) Gajáry Géza: Tessék az ülést felfüggesz­teni ! Nincs kormány! (Nagy zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Kossuth Ferencz képviselő ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Hall­juk! a bal- és a szélsöbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Fel kell függeszteni az ülést!) Kossuth Ferencz: T. ház! Kötelességem első sorban . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Hall­juk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Méltóz­tassanak Kossuth Ferencz képviselő urat meg­hallgatni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Kormány nélkül nem lehet tárgyalni!) Nekem ugy látszik, hogy egyik-másik kép­viselő ur abban a nézetben van, hogy mivel a miniszterelnök lemondását bejelentette, további tanácskozásnak nincs helye. Ezen álláspont ha­tározottan téves. Ez sem a házszabályok szelle­méből, sem a ház eddigi praxisából nem követ­kezik, mert ezek azt tanusitják, hogy minden miniszterelnök lemondásának bejelentésekor egyes szónokok felszólalhattak és arra megjegyzéseiket megtehették. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalol­dalon.) Kossuth Ferencz: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Lehetetlen ki nem fe­jeznem megütközésemet azon, hogy a miniszte­rek kivonultak a teremből, mintha tüntetni akarnának a háznak tegnap hozott alkotmányos határozata ellen, melyért az alkotmányosság alapfogalmai nevében csak elismeréssel lehetünk a többség iránt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A miniszterek jelen nem léte nem menti fel őket a felelőség alól, melylyel a háznak és a ház utján az országnak tartoznak. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. A jobboldalról szá­mos képviselő távozik a teremből.) A mit mondandó leszek, meghallgathatták volna a miniszterek és a kivonulásban őket kö­vetett kormánypárti képviselők is, mert nem szabad kételkednem abban, hogy azt az idegen beavatkozást, melyről röviden szólani akarok, a kivonult képviselők is lelkük mélyéből vissza­utasítják, és fel kell tennem, hogy a magyar törvények védelmében nem akarnak elkülönítve állni az egész nemzettől, a mely jogai öntuda­tára ébredt, és e jogai érvényesítését egész lojalitással, de ép olyan következetességgel kí­vánja, követeli. T. ház! Minthogy gr. Khuen-Héderváry lemondott, nem szükséges az ő tegnapi nyilat­kozata felett hosszasabban tárgyalnunk. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) De most nem tudhatjuk, hogy mennyi idő múlva lesz az országnak ren­desen megalakult felelős kormánya, a mely abban a helyzetben lenne, hogy a magyar királyra való hivatkozással, visszautasíthassa azt, a mit az osztrák miniszterelnök, az osztrák császárra való hivatkozással mondott. — Ezért szükséges, hogy bár röviden, de annál határozottabban visszautasítsuk az ország szine előtt azt a fel­fogást, mintha a magyar törvények bárme­lyikére hivatkozva igazolni, vagy csak menteni lehetne az osztrák miniszterelnök beleavatkozá­sát a magyar belügyekbe. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A lemondott miniszterelnök nem utasította vissza az osztrák kormányelnök merényletét, hanem mentegetni igyekezett azt, még pedig a legveszélyesebb módon, vagyis ugy, hogy a már is sok részében félremagyarázott magyar tör­vényt ismét egy uj részében félremagyarázta. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hazánknak nincs más védbástyája, mint a törvény; kötelességünk tehát e mellett a leg­erősebben őrt állni, kivált ha nemzetünk és ál­lamunk jogait oltalmazza, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) E védelemben kötelessége a mindenkori magyar kormánynak előljárni és nem azt tekin­teni, hogy mi tetszik Bécsben, hanem azt, hogy mi védi meg az ország jogait. Az osztrák kor­mánynak hozzászólási jogát tisztán körvonalozza a magyar törvény. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Az 1867 : XII. tcz. 13. §-a tisztán kimondja, hogy a védelmi rendszer meg­állapításához vagy átalakításához van szava az osztrák kormánynak, ugy, hogy ez a megállapí­tás vagy átalakítás a két állam kormányának előleges megállapodása után egyenlő elvekből kiinduló javaslattal terjesztendő mindkét állam törvényhozása elé. (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) A legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet azt kimutatni, hogy miben érinti a védelmi rend­szer megállapítását vagy átalakítását az a véle­ményeltérés, mely a magyar király és a magyar nemzet között keletkezett a felségjogok értel­mezésében, melyeket a véderőre vonatkozólag az emiitett törvény 11. §-a, nem pedig a hajánál előrántott 13. §. határoz meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar király felségjogai értelméhez az osztrák miniszterelnöknek semmi köze. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A magyar hadsereg vezérlete, vezénylete és bei­szervezete magyar királyi felségjogok. A magyar állam nyelvének száműzetése az államiság leg­főbb szervéből nem kéjjezett soha védelmi rend­szerkérdést és nem lett soha megállapítva az emiitett 13. §. alapján, a két kormány közt, bár 36 év óta áll fenn a jelen alkotmány. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A felségjogok alap­ján intézkedett eddig a magyar király és a nemzethez intézett kéziratában is a 1867: XII. t.-czikk 11-ik §-ra hivatkozott, nem pedig a 13. §-ra, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) melyet tehát csak azért rántani elő, hogy ezzel az ide-

Next

/
Thumbnails
Contents