Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

182 323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden Micsoda hűség volt ez, kérdem a t. házat, a melyet pénz, jószágadományozás és elnézett bűnök árán tudott ez időben megszerezni magának a dinasztia? Thaly Kálmán: A listát is ismerjük, hogy ki mennyit kapott! Hock János: így kezdődött meg az a szomorú élet-h'dálharcz, a melynek végső hullámcsapásai most is körülgyűrűzik a mi alkotmányos küzdelmünket. Mennyi nyomor, mennyi éhség és mennyi szenvedés emléke fűződik ezen korszakhoz, a mikor patakokban folyt a magyar vér és a magyart vagy a török hurczolta rabszolgaságba, vagy a velünk idegen bécsi hatalom tette saját hazájában bujdosóvá. Ebből a nyomorból, ebből a véginségből született meg az a megváltó munka, a melyet szabadsághőseink megkezdték, Rákóczi pedig dicsőségének magaslatára emelt. Mert világverő Mátyásunk dicső birodalmát ez időben minden bitang wallon és spanyol zsoldos szabad zsákmánynak tekintette, a Magyarországon összeharácsolt pénzzel fedezték az ellenünk megindított irtó hadjáratok költségeit. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek történelmi igazságok, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és sajátságos, hogy hogyan ismétlődik állandóan a történelem! (Halljuk! Halljuk!) Az erőszaknak, a vesztegetéseknek ugyanazon jelei és kísérletei mutatkoznak most a jelen korszakban, mint a melyek a Rákóczimozgalom leszerelését is megkisérlették. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hogy önök a mostani perspektívába ezeket a történelmi eseményeket beleilleszteni és meglátni nem képesek, ez egy általános gyarló emberi vonás, de majdan, a midőn a kritika tisztító rostájával a napi eseményeket és a mai politikának vezérgondolatát, kicsinyes törekvéseit tisztázni, fogja: akkor, higyjék el, ezt a kort is egyik szégyenletes lap gyanánt fogja a történelembe beleilleszteni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ugy van! Gróf Szapáry László most is a kaszinó tagja! Szép urak, mondhatom! (Derültség jobbfelöl. Zaj.) És itt ülnek a czimborái is! (Derültség jobb felöl. Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Ez nem nevetséges! (Zaj. Elnök csenget.) Hock János: És én, a ki a nemzetek sorsának intézésében a Gondviselés kezét látom, nem láthatom véletlennek, hogy ez a nemzeti öntudatra ébredt ország épen most ünnepli az ő nagy szabadsághősének, Rákóczi Ferencznek emlékezetét mindenütt az országban, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) a midőn a szivekben újra felgyulad nemzeti egyéniségünknek öntudata. Madarász József: Éljen Rákóczi szelleme! (Éljenzés a szélsőbalon.) Hock János: Most is ugyanazon jogokért, most is ugyanazon eszményekért küzd és áll sorompóba az ország, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyekért egykoron Rákóczi í az l mozgalmát megindította; most is ugyanj azon hűséggel, most is ugyanazon erővel ajánlja | fel a nemzet vérét, ajánlja fel erejét koronájá| nak, a magyar királynak szolgálatára. De még a trón zsámolya előtt sem tagadhatjuk meg ! nyelvünket, a melyben ott lüktet faji egyénisój günk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) | irodalmunk, történelmünk, égbetörő költészetünk ! és az a legelső gyügyögés, a melyet magyar ; szívvel csókolt a mi arczimkra már a bölcsőben | anyánk. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Ez a nyelv a mi nemzeti egyéniségünk, mert ez a mi nemzeti egyéniségünknek nemzeti kvalitása is. Ezzel mindenünk van, mert nemzet vagyunk; e nélkül semmink sincs, és koldusabbak vagyunk az útszélen kifosztott koldusnál. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert bárminő veszély szakadjon is egy országra, mindaddig nincs az elveszve, a mig faji egységében, nemzeti érzésében, nyelvében tömör, de ha ebben szétporlad, akkor annak az országnak még a feltámadásban sincs reménye. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Bárcsak a népek sorsát intéző Gondviselés meglágyitaná a szivét, megnyitná elméjét a mi nehéz és nagy földi szenvedésekben nagyon megpróbált koronás urunknak; bárcsak belátná a a dinasztia, hogy a mi hanyatlásunk kutforrásai mindig a magukat felajánló és alkalmazkodó politikusok félrevezetéséből eredett! (Ugy van! Ugy van! Elénk taps a szélsöbaloldalon.) Mert ha a nemzet és a korona érzelmeiket kölcsönösen tisztázzák, jobban is megérthetik egymást. Ne vezesse tehát tévútra az a felfelé ajánlkozó néhány erős kéz a koronát, mert a hosszú ideig tartó elnyomatásoknak mindig az volt a végzetes szerencsétlenségük, hogy megrontották \ a jellemeket. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbal| oldalon.) Nincs elnyomott nép, a melynek tör; ténelmében ezt meg ne találnék. Ezt bizonyítja nem csak Magyarországnak, hanem a múlt évszázadban széttöredezett Olaszországnak és főleg Lengyelországnak története is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon: Egy hang a szélsöbaloldalon: A hazaándás!) Természetes következmény ez, t. képviselőház ; mert ha egy ország sorsát nem maga intézi, hanem idegen, ellenséges hatalom vezeti és kezeli, akkor a legtöbben belátják, hogy a nemzet részére ettől mitsem várhatnak és a maguk érdekei kielégítése után rohannak. Ilyenkor az emberek a saját alacsony, önző szempontjaikat veszik tekintetbe és ott hagyják a nemzeti ügyet, a melynek érdekeiért nem tudnak tenni semmit. Látják, hogy az a nemzet gyönge, a korona erős, tehát minden kapaszkodó jjolitikus az erő szolgálatában áll (ügy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) és nemzete érdekei ellen fordul. Talán ők maguk sem veszik észre ezt a bal! lépésüket, mert a napi politika szenvedélyei magukkal sodorják őket, mint a hogy nem veszi