Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-323
323. országos ülés 1903 sómat meghallgatni s nekem alkalmat adni, hogy a múlt ülésben tett egyik közbeszólásomat helyreigazítsam és pedig abban az értelemben, a mint azt még ugyanazon ülés alatt tenni szándékoztam. (Halljuk ! Halljak!) Tartozom nemcsak a képviselőháznak s az országnak, de magamnak is azzal, hogy az igazságnak megfeleló'leg kijelentsem, miszerint ez a közbeszólás: »Nem hiszünk a király szavának,* — a legnagyobb fokú lelki izgalomban egyszerűen eltévedve szaladt ki a számból. Mert én, a midó'n a miniszterelnök ur a király szavait idézte, meggondoltan azt akartam mondani: »Nem hiszszük, hogy a király szava.« És csakis ennek a közbeszólásnak volt értelme részemről, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert ugy fogtam fel a helyzetet, hogy Körber osztrák miniszterelnök által a bécsi Reichsrathban a király nevében tett kijelentés merőben ellentétes a miniszterelnök ur által a király nevében nálunk tett kijelentéssel. Én csak természetesnek véltem, hogy a nálunk tett kijelentés nem lehet a király szava. Ezen helyreigazításomat itt, az egyedül illetékes helyen s a legelső alkalommal teljes őszinteséggel teszem meg, mert ezzel tartozom az igazságnak és tartozom annak a politikai és erkölcsi szempontnak, a mely nem engedheti meg, hogy akaratlan nyelvbotlásom ellenségeink által kihasználtassák s ez a magyar képviselőház rovására betudassék. (Általános helyeslés.) És daczára annak, hogy a tévedésből kimondott szavakért a t. ház határozata velem szemben a házszabályok egy igen kivételes intézkedését már alkalmazta, én mégis — politikai meggyőződésem teljes érintetlenségével — erkölcsi és hazafiúi kötelességemnek tartom tévedésemet helyreigazítani. (Helyeslés.) Kérem azért a t. házat, hogy a múlt ülésen tévedésből tett közbeszólásomat meg nem történtnek tekintse, (Altalános helyeslés.) mert hiszen tőlem is és minden magyar embertől, mindnyájunktól távol áll az, hogy a király személye, a kit alkotmányunk s kifejezetten az 1848. évi III. t.-czikk sérthetetlennek jelentett ki, szándékosan megsértessék. Engedje meg tehát a t. ház, hogy az a téves közbeszólás az én valódi akaratomnak megfelelő helyesbített szavakkal kiigazittassék. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, hogy a ház Barabás Béla képviselő urnak ezen kijelentését megelégedéssel tudomásul veszi és ezek folytán azok az intézkedések, a melyeket részint a ház, részint az elnökség a minapi feljelentés folytán tett, tárgytalanokká váltak, a mi a mai ülés jegyzőkönyvébe fel fog vétetni. Kubinyi Géza képviselő ur kivan szólani. Kubinyi Géza: T. képviselőház! Személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Miután én, az elnöki rendreutasitástól eltekintve, semmiféle más presszió alatt nem állok, kötelesszeptember 29-én, kedden. 167 ségemnek tartom kijelenteni Barabás Béla t. képviselőtársam iménti kijelentése után, hogy azok a kijelentések, a melyeket az alkalommal vele szemben használtam, tárgytalanok. (Helyeslés.) Elnök: Még azt tartozom a háznak bejelenteni, hogy a mentelmi bizottság a házszabályok értelmében 24 órán belül elvégezte a Lengyel Zoltán képviselő ur esetében felmerült ügyet. Azonban határozatának bejelentését egy rendes napirenddel ellátott ülésben fogja megtenni. Most következnek a felszólalások. Endrey Gyula jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. ház! Az országnak és a nemzetnek mai siralmas helyzetében igazán kétszeresen fájdalmas kötelesség az, hogy még külön is indokolni kell a ház összehívását és azt az alkotmányos követelésünket, hogy a mostani viszonyok között a törvényhozás együtt maradjon. Hiszen a miniszterelnök ur elődjének közhelyesléssel találkozott felfogása szerint is épen akkor, a midőn bármi okból az ország olyan helyzetbe jut, hogy költségvetése nincsen ós igy ebben a tekintetben mindenesetre a törvényen kívüli kormányzat veszedelmeinek van kiszolgáltatva, a törvényhozó testület által való alkotmányos ellenőrzés fokozott mértékben teljesítendő, a mely elvvel pedig a mostani állapot homlokegyenest ellenkezik. Hiszen ennek az állapotnak elhúzódása ma már odavezet, hogy senki sem kételkedhetik abban, hogy Magyarországon ma tényleg abszolutizmus van. És mit tapasztalunk ebben az állapotban? Azt, hogy alkotmányunkra egyik csapás a másik után hull, az osztrák részről jövő támadás pedig most már egyenesen a legsúlyosabb kötelességüket teljesítő állampolgárok szabadságát, az agyonsanyargatott magyar nép exisztencziáját fenyegeti, (ügy van! Ugy van!a szélsőbaloldalon.) Én most az ellenünk intézett sok merénylet közül azt a gonosz jogtiprást kívánom szóvá tenni, a melynek megtorlását és orvoslását népünk legközvetlenebb érdeke első sorban köve- , telheti tőlünk. Mi az orvoslásra már a múltkor alkalmat kívántunk adni, a mikor a képviselőház összehívása iránti lépéseket megtettük. Sajnos azonban, a tisztelt elnök ur a házszabályok dogmatikájával a többség segítségével, a mely ezt a dogmatikát magáévá tette, ezt a nagyfontosságú kérdést közönséges napirendi ügygyé devalválta. Mélyen sajnálom, hogy ezért a felfogásért és ennek a felfogásnak érvényrejutásáért kénytelen vagyok a t. többséget és annak élén épen a mélyen t. elnök urat az ország népe előtt felelőssé tenni. Hogy a szóban forgó kérdés, nevezetesen a közös hadügyminiszter által 1903 szeptember 4-én kiadott rendelet ügye nem szorítható egy közönséges napirendkérdés keretébe, hanem hogy az magának alkotmányunknak és törvényeinknek súlyos sérelme, annak bizonyítására kell ma vállalkoznom. (Halljuk! Halljuk!)
