Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

315. országos ülés 1903 Julius 23-án, csütörtökön. 9 nek és egészen indokoltnak találom. De már bocsánatot kérek, ha ő bizodalma forrásának a t. miniszterelnök horvátországi politikai működését tekinti, ezt már indokoltnak nem tartom, (Helyeslés a szeísöbaloldalon.) mert bár lehet abban igazság, hogy a miniszterelnök ur azokat a sebeket, a melyeket itt is felszaggatnak egyes képviselőtársaink, Horvátországban a magyar érdekek olyan, a milyen védelmében kapta, de elvitázhatlan ezzel szemben a tény, hogy az ő működésével szorosan összefügg a horvát nép érzületének irányunkban ellenséges volta ott ő miatta, az ő politikai működése miatt vertek bennünket mindekkoráig, ő nekünk ott csak ellenségeket szerzett és czélját, ha csakugyan az volt, hogy a magyar állameszmének érdekében és védelmében minden tőle telhető erővel sikraszálljon, nagyon siralmasan sikerült neki elérni. (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) Thaly Ferencz: És minő eszközöket használt! Bakonyi Samu: T. képviselőtársam azután áttért arra, hogy jogosulatlan a volt nemzeti párt és elsősorban ő irányában az a vád, mintha a fúzió előtt vallott politikai irányukhoz hűtlenek lettek volna. Ezt a szemrehányást ép magamra nem vehetem, mert ezt a vádat nem emeltem, hanem egyik igénytelen felszólalásom során megállapítottam azt a tényt, hogy mikor a volt nemzeti pártiak beolvadtak a kormánypártba, ha magukkal is vitték egész politikai múltjukat és programmjukat, annak megvalósulását a kormánypárt körében nem találhatták és alig remélhették, vagyis, hogy a fúzió értéke annak a nemzeti álláspontnak értékével, a melyet elfoglaltak ellenzéki korukban, fel nem ért. Megkisérlem ennek a felfogásnak igazolását. (Halljuk! Halljuk!) Én a volt nemzeti pártnak katonai programmjában mindenkor egy igazán értékes dolgot találtam és ez a katonai oktatás kérdése, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) a magyar tisztképzés és a magyar katonai nevelés ügye. Még ellenzék volt a t. nemzeti párt, mikor annak az államférfiunak a kormánya, a kivel szemben a leghevesebb harczot tartották indokoltnak, megalkotta az 1897 : XXIII. t.-czikket, a mire azt mondta a volt nemzeti párt több felszólalásában, hogy azzal jirogrammjuknak ez a része kielégítést nyert. A harcz azontúl Bánffy Dezső kormányával szemben a volt nemzeti párt részéről mégis sokkal ádázabb lett, mint a milyen volt azelőtt. De én nem is látom az 1897 : XXIII. törvényczikk által megoldottnak a magyar katonai nevelés kérdését, mert a volt nemzeti párt sokszor kifejtett álláspontjának értékes tartalma nem volt egyéb, mint hogy a magyarországi katonai oktatásnak nyelve tétessék magyarrá. Az 1897. évi XXIII. törvényczikk pedig ezt nem foglalja magában, mert csak a honvédség intézeteiről szól. Nagyon természetesen, hisz a honvédségi képzőintézetek nyelve nem lehet más KÉPTH. NAPLÓ. 1901 1906. XVIII. KÖTET. már a törvénynél fogva sem, mint a magyar, a mely a véderő ezen részének szolgálati nyelve is. Ennélfogva ón a katonai nevelés programmját tartalmazó részét a volt nemzeti párt álláspontjának mindig ugy értelmeztem, hogy az a Magyarországon elhelyezett közöshadseregbeli katonai képzőintézetekre vonatkozik. Ezekkel pedig az 1897 : XXIII. t.-cz. nem foglalkozik, (Igaz! Ugy van! a szélsölaloldalon.) De még magának a honvédtiszti képzés módjának korlátolt megoldásával is inkább sérelmet foglal magában ez a t.-cz. a 4. §-ban, a mely azt statuálja, hogy a Ludovika-akadémiából kikerülő végzett növendékek a közös hadsereghez is nevezhetők ki tisztekké. Nagyon jól tudom, hogy a volt nemzeti párt t. tagjai erre nekem azt fogják felelni, hogy igy akarták ők a közös hadseregbeli magyar tisztikart előkészíteni; azonban vagy az áll, hogy rövidlátó volt a volt igen t. nemzeti párt, vagy pedig a meddő hosszas harcz után, felismerve ezen újításnak a közös hadsereg tisztikarának magyarrá tétele szempontjából való csekély értékét, mégis, hogy a harcznak ezeii a téren vége legyen, jónak látta ennyivel is megelégedni. Ezt pedig azért mondom, t. ház, mert az 1897 : XXIII. t.-cz. 4. §-a nem azt foglalja magában, hogy a honvédségi tisztképző intézetekből kikerülő növendékek a közös hadsereg magyar ezredeihez nevezhetők ki tisztekül, hanem általánosságban mondja azt. hogy a közös hadseregbe is kinevezhetó'k. (Ugy van! a szeísöbaloldalon,) S mikor azt halljuk, hogy immár minden árnyalatra való tekintet és különbség nélkül elismeréshez jut a magyar szolgálati nyelvnek jogosultsága, és csak ezélszerüségi és a kényszerviszonj ok szempontjából állíttatik fel objektív akadályként a magyar tiszteknek hiánya, mikor ez az ellenvetés a jogosnak elismert magyar szolgálati és vezénynyelvnek megvalósításával szemben: akkor, azt hiszem, nem következetes eljárás, mikor konzumuiáltnak mondja a volt t. nemzeti párt ama katonai programmját az 1897 : XXIII. törvényczikkben foglalt reformmal. (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) De én még más okból is merem állítani, hogy a t. nemzeti pártnak a szabadelvű pártba való beolvadásával katonai programmjuk a megvalósuláshoz nem sokkal jutott közelebb. Illetékes tanút fogok ennek bizonyítására felhívni. Épen tegnap irt a nemzeti pártnak volt t. alelnöke, Kovács Albert, ennek a háznak volt érdemes tagja, egy czikket, a melyben idézi a nemzeti pártnak programmját a katonai kérdésekre vonatkozólag. Szóról szóra igy hangzik ez a rész (olvassa,) : »Az 1867-iki kiegyezés szerint Magyarország a papiroson paritásos állam, de a tényleges valóságban csak Ausztriának egy szélesebb belkörü autonómiával ellátott tartománya, vagy gyarmatja. Az 1867-iki kiegyezésben közöseknek nevezett ügyek, tehát a hadsereg és a 9,