Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-322

322. országos ülés 1903 szeptember 2h-én, csütörtökön. 141 minthogy a parlamenti bizottság előtt tett vallomásában nevezett miniszterelnök nyíltan beismerte, hogy a megvesztegetés szándókát és tervét vele gróf Szapáry László előzetesen közölte, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és ő ezt sem meg nem tiltotta, sem meg nem akadályozta; (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Elénk ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Ez is csak Magyarországon történhetik, hogy itt ül még! (Nagy zaj a jobboldalon.) Olay Lajos (tovább olvassa) . . . végre, minthogy a parlamenti bizottság több irányú vizsgálatából kétségtelenné vált, hogy a nevezett miniszterelnök gróf Szapáry László mentegetésében és fegyelmi eljárás nélküli menekülésében mind tanácsai, mind mulasztása által közvetlen és egyenes részt vett: (ügg van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mindezekből kétségtelenül meg van állapítva, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly képviselő a törvényhozók működésének meggátlásában, illetőleg meghamisításában e nagyon súlyos erkölcsi vétekben bűnrészes és ennélfogva képviselői jogom és kötelességem alapján az esetet mint összeférhetetlenségit tisztelettel bejelentem. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az összeférhetlenségi bejelentés a házszabályok értelmében vita nélkül az összeférhetlenségi bizottsághoz utasittatik. Endrey Gyula jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! Pártom nevében indokolom a képviselőház összehívását. Az alkotmány őrizete, a törvények erejének megvédése, a törvények téves értelmezésének kiküszöbölése ós valódi értelmének helyreállítása, a nemzet jogainak érvényesítése, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a végrehajtó hatalom ellenőrzése s a királyi és nemzeti jogok közt törvényszerüleg megállapított határ megőrzése, — tekintve Montesquieu mondásának igazságát, hogy a ki a hatalomnak birtokában van, természetes hajlammal bir a hatalommal való visszaélésre, — (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ezek mind olyan kötelességek, a melyek a képviselőházat illetik. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a hatalom természetes hajlamánál fogva az alkotmányt bármi tényével csorbítja, a törvényt egészben vagy részben végre nem hajtja, vagy pedig azt tévesen értelmezi, továbbá ha a nemzeti jogok érvényesülését gátolja, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és saját törvényes hatáskörét túllépi, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) akkor a képviselőháznak kötelessége közbelépni, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ha van ereje gátolni, ha pedig erre nincs elég ereje, legalább tiltakozni. TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Köztudomású tény, hogy épen most van ilyen helyzet, a mit egyébiránt igyekezni fogok bebizonyítani. (Halljuk ! Halljuk!) E helyzetben tartozik a ház önmagának, tartozik az országnak, tartozik az alkotmánynak, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) tartozik a törvényeknek, a nemzeti jogoknak azzal, hogy összejöjjön és teljesítse kötelességét. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenki tudja, hogy mi történt. A fővezér egy hadiparancsot intézett a hadsereghez, a király pedig egy kéziratot intézett a nemzethez. Elsőnek a fővezér szólt a hadsereghez, másodiknak a király szólt a nemzethez. A hadiparancsban a fővezér politikáról ir a hadseregnek, jogokat vindikál magának a nemzettel szemben és leköti szavát a hadsereg előtt, hogy a politikai téren ő, mint a törvényalkotás egyik faktora, a másik faktornak egy bizonyos határozatát soha nem fogná teljesíteni; (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a legfelsőbb kéziratban a király miniszteri ellenjegyzéssel teljesiti azt, a mit a fővezér a hadseregnek megígért. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hallatlan ! Zaj.) A királyi kézirat tehát a fővezér ígérete beváltásának első lépése. (TJgy van! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A kézirat ennélfogva nemcsak nem köszörüli ki a csorbát, melyet a hadiparancs ejtett az alkotmányon és a törvényeken, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) de a nemzethez intézett királyi szóval állandóvá és mélyebbé teszi e csorbát. (Igaz! TJgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: Vakmerőség! Barabás Béla: Még gonoszabb! Durvább! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferencz: A legfelsőbb hadiparancs és a manifesztum azonosak lévén, ezekről, rövidség kedvéért, együttesen, mint királyi tényekről fogok szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A királyt e ténykedésre csak rossz és hűtlen tanácsadók vihették reá. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor : Königgrätzi generálisok ! Kubik Béla: Kalandorok! Kossuth Ferencz: Kérdem, hogy miért roszszak, és miért hűtlenek? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azért, mert a király a politikát a hadseregbe vitte (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel elvetette csiráját a hadsereg politizálásának. Bakonyi Samu : Politizál a kaszárnyákban! Kossuth Ferencz: A rossz és hűtlen tanácsadók nem gondoltak arra, hogy a politizáló hadseregek hajlandókká válnak az úgynevezett pronuncziamentókra, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) meghonosul a hadseregben az Esparterók szelleme, pedig Esparteró marsall pronuncziamentójának Krisztina királynő lemondása volt a következése. A hadseregbe vitt politikában a király személyét minden fedezet nélkül kitette a katonaságnál egy, esetleg más politikai irányzat támadásainak. (TJgy van! TJgy van! a szélső-