Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-320

320. országos ülés 1903 Julius 31-én, pénteken. 123 megjegyzéseinek előadására szorítkozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ez már mégsem megy! Hiszen azt csinálja! Elnök: Kérem Kubik képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: A t. elnök ur házszabályvédő lelkiismeretének megnyugtatására hivatkozom azon szavakra is, a melyekre beszédem vonatkozik. Á jegyzőkönyv végén az áll, hogy az elnökség megállapítja a napirendet, azután , pedig e felszólalás következtében felolvastatja a miniszterelnök indítványát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) így szól a jegyzőkönyv. Eitner Zsigmond: Nem tudják, mire szavaznak ! Hentaller Lajos: Gyengeelméjűségre mutat! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Szégyen! Gyalázat!) Lengyel Zoltán : Először megállapították hát a najnrendet, azután meg felöleastatták. Hogy miért, azt is meg fogom mondani. Hát itt az igen t. elnök ur azt mondotta (olvassa): »Ez az első része a javaslatomnak,« t. i. a napirendben a parlamenti bizottság megválasztására vonatkozó rész. »A második pedig az, hogy a miniszterelnök ur javaslata alapján, a melyhez az elnökség is hozzájárul a maga részéről, javaslom, hogy az eddigi ügyek megszakításával a pénteki ülés napirendjére méltóztassanak a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásának folytatását kitűzni. T. ház! Konstatálni akarom és azt hiszem, hogy a mélyen t. elnök ur sem fogja ezen kijelentésemet kifogásolni, hogy a miniszterelnöknek a napirendre vonatkozó első indítványa már nem létezett, a másik a t. elnök ur zsebében volt, a ház tagjai arról tudomással nem birtak és még csak azt sem tudták, hogy mifélét indítványoz a t. elnök ur, mert hiszen a miniszterelnök ur épen csak annyit mondott, hogy van szerencsém a napirendre vonatkozó indítványt mogtenni, de nem mondta meg annak a tartalmát. És a t. elnök ur mégis kijelenti, hogy hozzájárul a miniszterelnök ur javaslatához, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon; egy hang: A melyet nem ismert senkii) a melyet nem ismert senki és igy a t. elnök ur, mint a házszabályok őre, hozzájárult oly indítványhoz, a melyet a zsebében tartott, a melyet nem látott, meg nem mutatott, fel nem olvastatott és így a ház tagjainak tudomására nem juttatott. (Élénk derültség a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: Ez a nagy diadal katzenjammerje! Barabás Béla: Győztetek az éjszaka. Jól mulattatok! Ez az a hires győzelem! Ballag! Géza: Én nem mulattam! Nekem nincs katzenjammerem! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni, képviselő urak ! Kubik Béla: Azt sem tudta, mit szavaz meg ! Ballagi Géza: Rám nem mondhatják! Nessi Pál: Akkor tagadd meg őket! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Nessi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! Lengyel Zoltán: T. ház! Most egy jogi distinkczióval jövök a t. ház elé. Milyen indítvány volt az, szóbeli, víigy írásbeli? Ha szóbeli inditvány volt: senki sem hallotta; a naplóban meg nem örökítették; fonográf utján az utókor számára fenn nem maradt. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ha írásbeli indítvány volt: engedelmet kérek, a házszabályok értelmében addig, a mig itt szóbelileg fel nem olvastatott, az a világ előtt nem létezik. (Igaz! Ugy van! a széls'bnloldalon.) Kubik Béla: Hahahaha! (Derültség jobbfelöl.) Barabás Béla: Most restelkednek, ugy-e? (Zaj. Ehiolc csenget.) Lengyel Zoltán: T. ház! Az írásbeliség rendszerét a modern jogtudo nány az igazságszolgáltatásból mint elavult dolgot kiküszöbölte, most pedig a t. miniszterelnök ur, mint a parlament legfiatalabb »levelező tagja«, (Derültség a szélsöbaloldalon.) ezt a rendszert behozza ide a parlament tanácskozási termébe, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ezt a t. túloldal házszabálymódositás nélkül, a legnagyobb tapssal és éljenzéssel elfogadta. Barabás Béla : Azt hirdették Bécsben, hogy győztek ! Kubik Béla: Gyönyörű gyerekek vagytok (DeriHUég jobbfelöl.) Nessi Pál: Azt sem tudják, hogy miről van szó, és szavaznak! Barabás Béla: Szép többség! Adjunk rá ezután valamit? Lengyel Zoltán: Azt mondja ezek után báró Peilitzsch Arthur képviselő ur, (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) a kit a történelem valósággal a parlamentnek e napon megtestesült élő lelkiismeretének nevezhetne el (olvassa): » Nehogy tehát a mi t. ellenzéki képviselőtársaink* — nem az ország, nem a közvélemény, hanem mi; csak tőlünk félnek az egész világon (Derültség jobbfelöl.) — »a kik innen kivonultak, bármiféle tekintetben is formailag megvádolhassanak bennünket és azzal a váddal illethessenek, hogy olyan napirendi indítványhoz járultunk hozzá, a melyet nem hallottunk'!:, ...(Derültség a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Hahahaha! (Derültség jobbfelöl.) Barabás Béla: Tanú! Hiteles tanú! Nem szégyellitek magatokat? (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen, gyalázat! Elnök csenget.) Lengyel Zoltán (olvassa): .... »ebből a szempontból kiindulva, bár a t. elnök ur oly módon terjesztette elő a najnrendet, hogy az elnökség is magáévá teszi a miniszterelnök ur 16*