Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-319
8l9. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. 103 honnan jött ide Dienes Mártonhoz? (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is akarjuk tudni') Azért arra kérem a t. házat, határozza el egyhangúlag, hogy ez az eset is tétessék át a kiküldött parlamentáris bizottsághoz, annak megvizsgálása végett, hogy a pénz honnan jött. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A mintaház Pap Zoltán képviselő ur esetét parlamenti bizottsághoz utasitotta, ugy ezen hasonló eset szintén ugyanazon bizottsághoz fog utasíttatni. Ráth Endre képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Lengye! Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót! Elnök: Miután ugyanazon kérdéshez már előbb Ráth Endre képviselő ur jelentkezett szólásra, Lengyel képviselő ur előbb már beszélt Ráth képviselő ur most először kivan szólani ennélfogva őt és nem Lengyel Zoltán képviselő urat illeti most a szó. Ráth Endre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben és a házszabályokhoz is kívánok szólani. Személyes kérdésben azért, mert Szőts t. képviselőtársam reám hivatkozott, a házszabályokhoz pedig azért, mert a házszabályokat több pontjában megsértve látom. Méltóztassék megengedni, hogy hivatkozhassam arra, hogy a mai hangulat mutatja leginkább azt, hogy ez az idő épen nem alkalmas arra, hogy azt a tényállást, a mely a most folyó ülés anyagát képezi, a maga teljességében igazságosan megállapítani és összegezni tudjuk. Az imént ^lefolyt jelenetek tanúsítják ezt legjobban. Épen azért, t. ház, csodálatosnak tartom, hogy mikor a lefolyt eseményeket a maguk valóságában nem vagyunk képesek higgadtan megállapítani, akkor a t. ház többsége, vagy legalább egy része — hiszem, hogy csak a kisebbség — máris Ítéletet akar kimondatni és fontosabb dolognak tartja mindennél azt, hogy Rátkay Lászlót kiszolgáltassuk és elitéljük, mielőtt még a tényállást megállapítottuk volna. (Ellenmondás a jobboldalon.) Én a folyosón már azt is hallottam, hogy mi lesz az Ítélet. (Zaj a jobboldalon.) T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, de ha nem is említünk neveket, a képviselőház jelenlegi hangulata mégis azt mutatja, hogy ezt a személyi kérdést a túloldalon mindennél fontosabbnak tartják. Pontosabbnak tartják az elnök személyében esetleg történt megsértését a mentelmi jognak, annál az esetnél, a mely felfogásom szerint mindennél súlyosabb, annál t. i., hogy itt a parlamentet képező egyes képviselők becsülete, s igy a parlament érintetlensége lett megtámadva a legmesszebbmenő mértékben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig ne feledjük el azt, hogy elnökünk nekünk személyben van három, de a parlamentnek becsülete, a parlamentnek tisztessége csak egy, és az egyetlen olyan fogalom, a mely mindenen feliiláll és a melyet megsérteni nem lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De formailag is van okom arra, hogy a házszabályokhoz hozzászólhassak. T. i. a házszabályok 127. §-a a következőképen intézkedik. (Olvassa): »Ugy az osztályok, mint a bizottságok, az összéférhetlenségi bizottság kivételével, általános többséggel rendes elnököt és jegyzőt választanak a maguk kebeléből. Ezen választásnál összes tagjai általános többségének jelenléte szükséges.« Ez a feltétel pedig a jelen esetben nem forgott fenn. Tehát, t. képviselőház, itt szó sincs arról, hogy helyettes elnök van-e választva, vagy nincs? Tény az, hogy a bizottságnak állandó helyettes elnöke, illetőleg alelnöke nincs. Tehát akkor, a mikor ennek a bizottságnak elnöke sincs, én nem értem, hogy tárgyalhatunk mi a felett, s illetőleg hogy mehet bele a képviselőház annak elismerésébe, hogy ez a bízottság egyáltalában törvényesen összehiva lett volna. Ennek a bizottságnak jelenlegi ülése előre hirdetve nem volt, az elnök pedig, a ki most nincs Pesten, ezen természeti akadály folytán gátolva volt abban, hogy azt az ülést egybehívja. A mentelmi bizottság ülésén Szatmári képviselőtársunk ez ellen azonnal óvást emelt, a bizottság azonban, ennek daczára, nem vette ezt figyelembe, hanem mit csinált az a bizottság ? Ide bejöttek, és egyenkint szólítottak fel bennünket arra, hogy tegyünk tanúságot. Én ebben mentelmi jogom megsértésének fenforgását látom, (Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert zavartak engem abban, hogy épen ebben a fontos pillanatban kötelességemet teljes mértékben gyakorolhassam. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De, t. képviselőház, a házszabályok 189.§-ára is vagyok bátor hivatkozni. (Mozgás a jobboldalon.) Drakulits Pál: Nem fogtok kifárasztani! Ne féljetek! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ráth Endre: A lármában nem hallottam, hogy mit tetszett mondani! Tessék ismételni! T. képviselőház! A házszabályok 189. §-ára is vagyok bátor hivatkozni, mely a következőkép szól. (Olvassa): »A mentelmi jog felfüggesztése iránti hivatalos megkeresések eseteiben a mentelmi bizottság, tekintettel az eset sürgősségére, annak megvizsgálására határnapot tüz ki, s tárgyalásának idejéről, s helyéről az érdekelt képviselőt értesiti, stb. stb.« Tehát, t. képviselőház, itt az az eset forog fenn, hogy a mentelmi bizottság elnöke nem volt jelen, a mentelmi bizottság hivatalosan összehiva nem volt, a mentelmi bizottság tanukat nem hallgathatott ki, a mikor még csak ott kellett volna állania, hogy a tárgyalásra tüz• zön ki határnapot. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)
