Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

191. országos ülés 1903 Julius 2-án, csütörtökön. 91 tében kieszközölni azt, a mi a nemzetet joggal megilleti. Visontai Soma: Ma nagyon jól viselte magát. (Derültség.) Polónyi Géza: Annyi kétségtelen, hogy a t. miniszter urnak akkor, midőn ilyen nagy harczok között lépett a parlamenti terembe, legalább a miniszterelnök ur utján programmot kellett volna adnia a véderő kérdésében. Hallották a t. képviselő urak, mi lesz a t. minisz- ' ter urnak a véderőkérdésben a programmja ? Mi az oka annak, hogy ez irányban semmi tájékozást nem nyújt ? Engedje meg a t. ház, hogy én kiegészítsem ezt a hézagot és tájékoztassam a házat én, a ki nem vagyok honvédelmi miniszter, a véderőre vonatkozó programm felől. (Halljuk! Halljuk!) A véderő kérdésében nagy harcz folyt a kétéves szolgálatért. A véderőtörvény tervezete a kiszivárgott hirek szerint egy kétesztendős és egy háromesztendős szolgálatra vonatkozó alternatívával készül a nemzet színe elé állani. A kétesztendős szolgálatra vonatkozó terv rendkívüli ujonczlétszám- felemeléssel, tüntetőleg kiszínezett költségtöbblettel állíttatik a nemzet elé. Tessék, kell neked 60—70 ezernyi ujonczemelés, százmillió költségtöbblet és kétéves szolgálat vagy háromesztendős szolgálat, a mely évenkint kevesebb ujonczot követel és kevesebbe is kerül? Az uj véderőjavaslat tartalmazza a honvédség kérdésének megoldását akként, hogy az eddig fiksz összegben megállapított 12.500 főnyi honvédjutalék helyett egy sorozási rendszer lép életbe ugy, hogy minden a sorozásban negyedik számot nyert ujoncz a honvédséghez megy át. Ez látszólag tetszetős, sőt a békeszolgálatra vonatkozólag — tekintettel arra. hogy a honvédségnél csak kétéves szolgálat van — még bizonyos kedvező arányt is állapit meg. De ez mesterséges leszállítása a honvédség hadilétszámának, mert ezen az utón — miután most 12 esztendei kontingenst kap a honvédség a hadilétszámra — a hadilétszám feltétlenül csökkennék ezen eljárás által. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tartalmazni fogja a póttartalékosoknál a birtokminimum és maximum megoldását. Csupa nemzeti vívmány! Esetleg a honvédtüzérség berendezését arzenál és fegyvergyár nélkül, a mi nem tesz egyebet, mint a quótának mesterséges és kerülő utón való felemelését, a mint történt a honvéd Ludovika Akadémiánál, a hol magyar pénzzel nevelnek a közös hadsereg számára tiszteket, ha németül tudnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Szerb György : Mindig azt kérték! Polónyi Géza: De nem kérte senki, hogy a hadsereg számára német nyelvű tiszt-szállító intézet legyen. Szerb György: Tüzért, műszaki csapatokat kértek mindig. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Messze kellene kalandoznom, ha minden terv felől tájékoztatni akarnám a t, képviselőházat, de egyet mégis fel kell említenem. A katonai bíráskodás területén az az annyiszor sürgetett katonai büntető eljárás tervezete a legbotrányosabb visszaélés Magyarország alkotmánya ellen. T. i. be akarják hozni a védelem és a vád intézményét, sőt, talán kifogás lesz ellene bizonyos oldalról, még ügyvédet is szándékoznak oda ereszteni. De a hivatalos tárgyalási nyelv a német lesz. Azonfölül ki akarják terjeszteni a katonai bíráskodás instituczióját a r tartalékosokra is. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ám czáfolja meg a honvédelmi miniszter ur! Azért mondtam el ezeket, méltóztassék alkalmat keresni rá, hogy megezáfolja és elmondja azt, hogy mi a honvédelmi kormányzat tulajdonképeni programmja a jövendő szempontjából; én is, az ország is jogosult kíváncsisággal várjuk. iSTem folytatom a t. honvédelmi miniszter ur hatáskörének birálását, csak azt jegyzem még meg, hogy az újonnan bemutatkozott horvát miniszter tegnapi nyilatkozata ismét fényes tanúságot tett arról, hogy ellenséges érzülettel került ide a házba és mindenesetre olyan nyilatkozatot tett, a mely a magyar fajnak, a hegemóniát vivő, igazán jogosult államalkotó fajnak jogosult aspiráczióit nemcsak negálja, hanem kétségtelenül ki is gúnyolja. Ismét nem alkalmas személy arra, hogy bennünk bizalmat gerjeszszen. A többi miniszter urakról kevés mondani valónk van. Ismerjük mindnyáját; azok az uj kormány túszai gyanánt szerepelnek a parlamentben. (Egy hang a jobboldalon: Túzok ?) Nem túzokok, hanem túszok. (Derültség.) Túszok, hogy elhigyjük, hogy mégis talán liberális lehet az a kabinet. A túszoknak azonban a história tanúsága szerint az a rendeltetésük, hogy legelőször őket végzik ki, mikor a békekötés nem ugy sikerült, mint a hogy azt a hatalmasok tervezték. (Derültség és tetszés a szélsöbaloldalon.) En előre megjósolom sorsukat; már előre is sajnálom, hogy ilyen mesterségre vállalkoztak. Ha figyelembe veszem azt a többséget, a melyre a t. kormányelnök ur és kormánya támaszkodni akart, azt kellene kérdeznem, hogy tulajdonképen melyik többség az ? Tudjuk, hogy három frakczió keletkezett. A mennyire a pronunciamentókból megismerhettük, az egyik zászlajára irta a feltétlen liberalizmust, a másik Széll Kálmán kormányzatának rendszerét, a harmadik pedig, — ezt kaszinópártnak nevezik — azt, hogy az erőszak ellen pedig minden körülmények közt állást foglal. így egyenkint véve mind a három frakcziónak jelszava feltétlenül tiszteletre méltó és kalapot kell előtte emelni. Csak azt a kérdést intézem, hogy miért nem fér ez a három össze együtt? (Derültség.) Mert a szabadelvű párt jelenlegi ütközetformájában még a gerolsteini nagy herczegnő generálisát is csúffá tette. Ez a generális 12*