Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

88 297. országos ülés Í903 és egyéb okokból nem kívánják, ugy, hogy 2700 körül megy a hiány, a mely a magyar nyelvet szolgálati és vezénylési tekintetben teljesen értő tisztek létszámában előáll. Már most azt mondtam b. Fejérvárynak, hogy méltóztassék a kormánynak ebben a kér­désben azt deklarálni, hogy a magyar vezény­szónak és szolgálati nyelvnek érvényesítése elé semmiféle törvényes akadály nem gördül, és az igenis életbe fog lépni abban a sorrendben, a mint ez a tiszti létszám a katonai intézetek ré­vén rendelkezésre fog állani. Ugron Gábor: Nem hiszek ígéretekben! Polónyi Géza: Ha a kormány ily természetű nyilatkozatot fog tenni, és annak kapcsán ki­jelenti, hogy ennek megfelelően a Magyarorszá­gon levő katonatisztképző intézeteket szaporít­ják, és ezekben a magyar oktatási nyelv rögtön életbe lép, akkor, t. képviselőház, — habár ezzel a mi követeléseink legtávolabbról sincsenek ki­elégitve, — a nyelv kérdésében esetleg találko­zunk a kibontakozás utján, Ugron Gábor: Törvény nélkül soha! Polónyi Géza: Azt most nem terjesztheti elő! Ha a kormány programmja az ily törvény előterjesztését a véderőtörvény alkalmával köte­lező módon kilátásba helyezi, magam részéről szívesen járulok hozzá a kibontakozáshoz. Ugron Gábor: Ne higyj a németnek! Polónyi Géza: Ha a kormány programm­jában ezt elmondja, szívesen járulok hozzá, hogy az u. n. obstrukczionális eszközök alkalmazása nélkül a kormányzás lehetővé tétetik. Még azt kell kijelentenem, hogy el ne feledjem, hogy mindezt a volt honvédelmi miniszter ur szives hozzájárulásával mondom, csupán azzal a meg­jegyzéssel, hogy mindaz, a mit én elmondok, nem azt jelenti, hogy ő azt helyeselte vagy magáévá tette, csupán arra vállalkozott, hogy azt ő Felsége elé fogja terjeszteni. A zászló-kérdésében előterjesztettem, hogy még a Wekerle- kormány idejében egyenesen fel­ségigéret tétetett arra, hogy mikor a fekete­sárga zászló itt a házban védelmeztetni fog, a Felség részérő] egy manifesztum tétetik közé, melyben a Felség kijelenti, hogy az a zászló nem osztrák állami jelvény, hanem kizárólag a fel­ségesen uralkodó császári háznak családi szine. Előterjesztettem, hogy Magyarországon, miután itt egy állam van, közös államterület nincs, sem közös zászló, sem közös czimer nem lehet, és Magyarországon soha semmiféle kormányzat nem lesz lehetséges, a mely bármiféle közös czimere­ken vagy zászlókon töri a fejét, hanem az az egyetlen lesz lehetBéges, hogy a hadseregben a régi magyar zászló, az u. n. Mária-zászló a maga jelvényeivel applikáltassék és ha ezen zászló mellé 6 Felségének a saját családi színeit viselő zászlót kitűzni tetszik, talán ez elé ne­hézségek nem gördülnének a képviselőház előtt. Nem szándékozom részletesen előterjeszteni mind­julius 2-án, csütörtökön. azt, a mit elmondottam, de ezen kérdésekre nagy jogom volt és jogom van a miniszterelnök úrtól feleletet várni annyival inkább, mert neki is vilá­gosan megmondtam, hogy ezen kérdéseknek tör­vényes és alkotmányos utón való megoldása nél­kül arra semmi körülmények közt sem számit­hat, hogy ez a párt, vagy legalább azok, a kik ezen harczra el vannak szánva, az ő kormány­zatát lehetővé tegyék. Ezen kérdésben még egy megjegyzést kell tennem. Nem titok a t. képviselőház előtt és itt is előre jelzem, hogy beleegyezéssel mondom meg, hogy gróf Apponyi Albert a véderő-kér­désre vonatkozó harcznak megindítása előtt egy memorandumot nyújtott be a minisztériumhoz, az akkori miniszterelnökhöz. Ez a memorandum közzététetett, de az én biztos tudomásom sze­rint meghamisítva tétetett közzé, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon) közzététetett leglénye­gesebb részének mellőzésével, tendencziával és azzal a szándékkal, hogy gróf Apponyi Albert­nak vele ártsanak. (Felkiáltások balfelöl: A »Presse 1« Hát hamisítanak is?) Én nem rendel­kezem ezen memorandum sorsa felől, de mélyen sajnálom, hogy a mi mélyen t. elnökünk nincsen jelen. Én nem vagyok jogosítva annak ide vo­natkozó tartalmát elmondani, de azt a kérelmet jogosítva és kötelezve vagyok itt a ház szine előtt gróf Apponyi Alberthez intézni, hogy az a memorandum a nemzet érdekében — igy va­gyok meggyőződve, igy tudom — egész terje­delmében közzé tétessék, hogy fényes bizonyíté­kot szerezzünk arra, hogy ezen a területen és azon férfiak, a kik a nemzeti ügyért, a nemzet jövőjéért és alkotmányáért küzdünk, nem egye­dül állunk ezen padokon. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Annál inkább szükséges ennek közzé­tétele, mert a politikai helyzetnek lényeges for­dulata fog beállni, ha ez a memorandum ugy, a hogy eredetileg benyujtatott, közzé fog tétetni, nem pedig tétetnek kormánynyilatkozatok, mely­nek minden jóakarata mellett Ivánka Oszkár képviselő urnak még azt sem teszik lehetővé, hogy feltétlenül támogathassa a kormányt, ha­nem még neki is nyilatkozat kell a kormánytól arra, hogy az mit tart az Apponyi által tá­masztott nemzeti követelések végrehajtása te­kintetében ? Hiszen kétségtelen bizonyítékaink vannak. Hogy csak egy példát említsek fel, nem sietnek az 1868-iki rendeletnek végrehajtásával, hanem jönnek a quótával és jönnek ilyen törvénytelen javaslattal, t. képviselőház. Ugron Gábor: A király akarata! (Mozgás a szélsöbaloläalon.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, a t. mi­niszterelnök ur semmiféle jogczimmel nem bir mindaddig, hogy ebben a házban, a miniszter­elnöki széket elfoglalja — nem a személyét érintem, csak politikájáról szólok — mig ezen, a nemzetet annyira felzaklatott és alkotmányát ennyire érintő kérdésekben pozitív programmal

Next

/
Thumbnails
Contents