Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. 65 Barabás Béla: Csak egy nagyon rövid kijelentést akarok tenni, t. ház, a mely néhány szóból áll. (Zaj és mozgás.) Nagyon helyesen tette volna az igen t. miniszter ur, ha ezt az álláspontját Ausztriában hangoztatta volna. Ott egy millióval kevesebb német van, mint Magyarországon magyar és mégis német a katonai nyelv. (Felkiáltások a szélsöbaloldálon: Minálurilc is! Ha nálunk magyaroknál nem érvényesíthető' ez az álláspont, akkor az igen t. miniszter ur inkább német, mint magyar. (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldálon.) Horváth Gyula: Hogy lehet védelmezni ilyen embert? (Zaj.) Endrey Gyula jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: Mielőtt beszédemet, melyet tartani szándékozom, megkezdeném, egynémely megjegyzést akarok tenni az itt elhangzott magyarázatokra. (Halljak! Halljuk!) A t. horvát miniszter ur felhozott itt egy érvet múltkori beszédében, a melyre t. képviselőtársam Barabás Béla helyesen felelt, felelete azonban még sem egész. Megjegyzést kell tennem azért, mert az eszméknek és felfogásoknak valamely csodálatos zavarát veszem észre ebben a házban. Azt mondja a t. horvát miniszter ur, hogyha húsz millió magyar volna, akkor volna erőnk a magyar vezényszót kivinni. Én nem tudom, hogy a t. miniszter ur hol tanulta a logikát? de az bizonyos, hogy minden embernek akár tiz millió, akár húsz millió, akár ezer, feltétlen joga van ahhoz, hogy a maga nyelvén beszéljen. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldálon.) Itt van egy nemzet, a mely akár húsz millióból áll, akár kevesebből, ennek a nemzetnek jogában van a maga nyelvét beszélni minden intézményében. Azt kérdem tehát én tőle, hogy ki és mi az a hatalom, a melylyel szemben szó lehet róla, hogy joga van és hol van az a jog és jogalany, hol van az a rabló, az a bitó, a ki ezt a jogot a magyar nemzettől elvonta volna? (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Micsoda ész az, micsoda gondolat az, a mely így a tisztességes multu és épelméjű embereket zavarba hozza? Micsoda ész ez? Hiszen a nemzetnek ez föltétlen joga és aki ennek útjában áll, erőszakot gyakorol, akárki teszi is. És a mikor ezt elfoglalta, a mikor ezt a jogot elvetette a nemzettől, nem erőszakkal, mert ha erőszakkal kísérletté volna meg, akkor sem tűrte volna a nemzet, hanem orvul, (JJgy van ! a szélsöbaloldálon.) a nemzet nehéz pillanatait használta fel és a kik tették, bitorlók voltak, latrok, a nemzet ellenségei és a nemzet most csak védekezik azok ellen. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldálon.) Nem arról van szó, hogy mihez van joga a nemzetnek, mihez nincs joga, hanem arról van szó, hogy azt, a mi a nemzetnek ezen örökkön élő jogát akadályozta, miként hárítsuk el ? Ennyit a t. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XVII. KÖTET. horvát miniszter urnak a logikából, hiszen tanárember, ennyit meg kell tanulnia, (Derültség a szélsöbaloldálon.) A t. miniszterelnök ur kabinetje bemutatkozását, programmbeszédét, sietek kijelenteni, tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én ellenzéke maradok ugy, mint az előtte való kormánynak is ellenzéke voltam. Ellenzéke maradok mindenekfelett amaz egyszerű oknál fogva is, a melyet nem fogok itt különösen részletezni, mert ő olyan közjogi és államjogi alapon áll, a melynek én a magyar nemzet érdekébm való alkotmányos megváltoztatásáért küzdök. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Én tehát már ezért sem veszem tudomásul az ő kijelentését. He egyéb kifogásaim is vannak. Mindenekelőtt az a kérdés nincsen én" előttem tisztázva, hogy miképen jött ide a t. miniszterelnök ur. (Derültség.) Pozsgay Mik Sós: Idecsöppent! Eötvös Károly: Igazán, a magyar népnyelv mondásai, a magyar népnyelv szólásai közt ez a szó előfordul: »idecsöppent!«. (Derültség.) Ezt a nélkül, hogy banalitást akarnék mondani, igazán lehet ennél a nagyfontosságú közjogi és politikai esetnél alkalmazni, mert a mint itt valaki mondta, csakugyan idecsöppent a t. miniszterelnök ur. (Derültség.) Fölhozták már előbb, hogy neki nincsen gyökere, eddig még, a mi politikai közéletünkben. Gyökere, én is ugy látom, nincsen. Majd erre kiterjeszkedem később, mert erre igen háládatos anyagot nyújt nekem a t. túloldal. (Derültség.) Nekem azonban közjogi aggodalmaim vannak. Ki az, a ki a t. miniszterelnök urat, mint leendő magyar miniszterelnököt ő Felségének figyelmébe ajánlotta! ? Pozsgay Miklós: Tisza Pista! Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, alakilag és külsőleg a dolog el van intézve, mert a lelépő miniszterelnök urnak, Széll Kálmánnak kontraszignaturája mellett jelent meg, ha jól emlékszem, ő Felségének az a leirata, a melylyel a t, miniszterelnök urat miniszterelnökké kinevezték. De hát valami történt a kézirat kibocsátása és Széll Kálmán volt miniszterelnök ur visszalépése között. Valami történt. Itt hallottam olyan rejtélyes szólásokban beszélni magát Széll Kálmán volt miniszterelnököt is ; hallottam gróf Tisza István t. képviselőtársamtól is. Tehát valami történt. Ez a közbeeső dolog; ezzel nem vagyok én tisztában. Uray Imre: Nem jól törtónt, az a baj! Eötvös Károly: Nem vagyok tisztában azzal, hogy a t. miniszterelnök urat egyenesen és határozottan a volt miniszterelnök ur ajánlotta-e Magyarország főkormányzójának? Gróf Tisza István t. képviselő ur valami olyant mondott, — nem értettem őt egészen tisztán, — mintha ő ajánlotta volna. (Felkiáltások a szélsöbaloldálon: Azt mondta!) De akkor fel kell vetnem azt a kérdést, hogy minő jogon? (Egy hang a 9