Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-296
<»2 296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha azután ezektől szépen megszabadult, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) akkor aztán lesz ideje bennünket, az ellenzéket, a kik nemzeti törekvésekért küzdünk, akár kiböjtölni, akár lefőzni, akár megtörni és megsemmisiteni. Vegyük például a katonai sorozás kérdését. Tegyük fel, hogy átengedjük a katonai létszámnak az igen t. többség által való megszavazását : akkor a miniszterelnök ur már nyugodtan ülhet egy egész esztendeig, mert a mint az idén lehet augusztusban sorozni, ugy lehet majd a jövő évben is (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) augusztusban sorozni. Ha átengedjük a költségvetést, deczemberben kell neki kérni ujabb felhatalmazást; de ha már kétszer tudtak ex-lexben uralkodni, hát húzni fogják tovább és uralkodni fognak ezután is; tehát ez nem fogja őket semmiképen sem bántani. A quóta ő Felsége által állapittatik meg. Jövőre ez sem lesz határidőhöz kötve. Ott van a kiegyezés. A kiegyezés határidőhöz való kötöttségét is igyekszik megkerülni az igen t. miniszterelnök ur az általa jelzett törvényjavaslattal. Keresztülmegy az is, hisz fel van oldva és szabad a keze a további működésre. Minden határidőhöz kötött törvény el lévén végezve a passzív rezisztencziával, akkor azután diadalt ülhetne ott a t. miniszterelnök ur összetett kézzel és mi kínlódhatnánk, obstruálhatnánk ezéltalanul és eredménytelenül. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ez, t. képviselőház, nem fog ám megtörténni. (Igaz 1 Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormánynak ezt a szorult helyzetét fel akarjuk használni és minthogy most a miniszterelnök urnak a határidőhöz kötött törvények tekintetében kötelességeit teljesíteni kell, fel is használjuk, és minthogy mi ezt nem idegen érdekekért, hanem nemzeti jogok érvényesüléséért akarjuk felhasználni: midőn ezt felhasználjuk, becsületes hazafisággal járunk el és azért meg fogjuk ragadni ezen alkalmat, hogy vagy megígéri és teljesiti a miniszterelnök ur a nemzeti követelések teljesítését, vagy megtör bennünket, és áttér az alkotmányellenes és törvényellenes területre, de akkor is erkölcsi tekintetben mi leszünk a győztesek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur — ha szándékait mérlegelem — ekként okoskodott: békét hirdetek, jól viselem magamat az ellenzékkel szemben, mégásom neki a vermet. Igen ám, de maga esett bele és most ebből a veremből nem engedjük ki, és azt kérdezzük: megtörténik-e a nemzeti sérelmek orvoslása, mert ha nem. benne hagyjuk őt a veremben. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Okolicsányi László: Erre becsületesen és őszintén kell válaszolni! Barabás Béla: Az országot meglepte az a, már az ülés elején disputa tárgyát képező körülmény is, hogy programmbeszédébe belefoglalta a miniszterelnök ur az 1899 : XXX. t.-cz. módosítását. Erre vonatkozólag utánam következő barátaim el fogják mondani álláspontjukat, a mely álláspont is egyik indító oka annak, hogy mi egyhangúlag nyilvánított hajlandóságunkat végrehajtani nem akarjuk. De már most nekem magamnak is tiltakoznom kell az ellen, hogy az 1899: XXX. t.-cz.-ket mással lehetne kicserélni vagy helyettesíteni, mint vagy egy jó kiegyezéssel, vagy az önálló vámterület felállításával. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a küzdelem, a melyet mi most vivunk, a magyar alkotmánynak tüzpróbája, és pedig azért, mert mi nemzeti jogainkat akarjuk érvényesíteni. Ha ezt az a másik faktora a nemzetnek nem hajlandó teljesíteni, akkor azon válság-ut előtt áll, hogy vagy törvényszegést, vagy alkotmánysértést követ el. Mi azonban ezt nem akarjuk feltételezni és ez megerősít bennünket azon elhatározásunkban, hogy a harezot ezúttal fel nem adjuk, mert nekünk czélt kell érnünk. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának helytelen foganatosítása temette el a nemzeti jogokat. Abban a szakaszban benne van, hogy ő Felsége alkotmányos utón fogja a vezényletet, vezérletet és belszervezetet végezni. Alkotmányos módon és utón igy soroltatott ez az ő királyi jogai közé. A magyar királynak alkotmányos módon csakis egy lehet a feladata, mint a mire megesküdött: a magyar nyelv és ősi szokásaink tiszteletben tartására, hogy az az egész ország területén és igy a katonaságnál is érvényesíttessék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mikor azonban ezt a törvényt létrehozták, akkor a mi elődeink és az egész nemzet kifáradva eltemette e törekvéseket és* reáborította a belenyugvásnak óriási nagy szikláját, a mely sziklát azután a közömbösségnek és nemtörődömségnek moha vette körül. Hanem azt mondom én, t. ház, és a bibliára utalok, tudják önök is azt, hogy mikor Krisztus meghalt és eltemették, Krisztusnak a sírjára egy nagy követ görgettek és másnap, mikor a jeruzsálemi asszonyok kimentek oda, hogy keressék Krisztusnak a testét, a követ félrefordulva találtak és Krisztus feltámadt. Ugy itt is: ott van az a nagy kőszikla, a melyet a mi jogos törekvéseinkre ráborítottak és ott fekszenek azok alatta eltemetve. És azt mondom én is: elkövetkezett az az idő, a nemzeti közvélemény félresodorta azt a sziklát és a nemzeti jogok feltámadtak. (Élénk éljenzés és taps. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azzal végzem beszédemet, hogy a miniszterelnök ur tegnapi programmjával megelégedve egyáltalában nem vagyok. Nem kaptuk meg azt az erkölcsi, kötelességszerű nyilatkozatot, a mit a mi becsületes küzdelmünk folytán tőle elvárhattunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal*
