Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-314

432 314, országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. yaló haladásnak folytatását, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Konkrét oblígó ellenzéki multamból, kivéve azt az egyet, a melyet előbb magyaráztam és indokoltam, katonai téren egyetlenegy sem maradt, de maradt az az általános obligó, a mely alól felmentést nemcsak nem kérek, de soha el nem fogadok és önönmagamnak meg nem adnék: hogy akár van konkrét kötelezettségem, akár van lejárt váltóm a múltból, akár nincsen, politikai egyéniségemnek és szereplésemnek egész jellegét fentartva, minden alkalommal, minden téren, mindenkor iparkodjam a közös intézmények terén is a nemzeti szellem térfoglalását előmozdítani. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ezt az általános obligót vállalom. De már azután, t. képviselőtársaim, hogy ugy mondjam, annak a tempónak a meghatározására, a melyben ezt a haladást létesíteni kell; annak a sorrendnek a megállapítására, a melyben az egyes vívmányok és követelmények megvalósítását követelem — bocsánatot kérek, ugyanannyi illetékességet kérek magamnak, mint bárkinek e házban és a házon kivül. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elismerem mindenkinek hasonló illetékességát, de kérem ennek elismerését magamra is; talán van a múltra alapított némi jogom is hozzá. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbról és a középen.) Ezen az alapon történt, t. képviselőtársaim, hogy mikor az ismert katonai javaslatok benyujtattak, foglalkoztam igenis mindenekelőtt azzal a kérdéssel, hogy vájjon azok egyáltalában elfogadhatók-e, és másodszor azzal a kérdéssel, hogy milyen feltételek alatt fogadhatók el reám nézve és azokra nézve, a kik ugy gondolkoznak, mint én, a kiknek múltja az, a mi az enyém. És ekkor, t. ház, nem zárkózhattam el az elől, hogy maga a létszámemelés bizonyos mértékig indokolt. Indokolt azért, mert a hadsereg harczképessége szempontjából mellőzhetetlen uj alakulások és az eddig létesített uj alakulások folytán beállott elvezénylések következtében a létszámviszonyok olyanok, hogy azok mellett a taktikai egységeknek legalább azt a számát, a mely eddig volt, nem lehet fentartani. Már pedig én azt tartottam, hogy a hadseregnek visszafejlesztése, mely a taktikai egységek számának leszállításában nyilvánulna, nem felel meg országunk érdekeinek, ha azt túlságos pénzügyi teher elvállalása nélkül el lehet kerülni. Azért is első teendőm volt meggyőződni arról, hogy a pénzügyi teher, a mely az országra hárulna, nem túlságos-e, és garancziákről gondoskodni abban a tekintetben, hogy a mit elviselhetőnek, habár súlyosan elviselhetőnek tartok, annak a határát át ne lépjék. Az akkori honvédelmi miniszter ur által a pénzügyi bizottságban előterjesztett adatok szerint a magyar költségvetést a tervbe vett katonai reform, a mennyiben teljesen kiépülne, évenkint hét millió koronával terhelné meg. Ez, t. képviselőház, mindenesetre rendkívül súlyos, rendkívül meggondolandó áldozat. Holló Lajos: Megfelelő-e? Gr. Apponyi Albert: Hogy megfelelő-e vagy nem, arra nézve elismerem teljesen, hogy kimerítőbb és bővebb adatok lesznek szükségesek annak megbirálására. De prima facie ez a szám elég plauzibilisnek látszott, hogy nagyban és egészben véve a számitásnak alapjául szolgáljon. Ha már ezt a számot elfogadtam, gondoskodnom kellett arról, hogy ezt a határt azután át ne lépjék. És ebből a szempontból történt, hogy Szentiványi Árpád t, barátom, mikor itt a házban felszólalt, — a kinek a felszólalásával én magamat teljesen azonosítom — a békelétszámnak törvényhozási megállapítását kívánta és követelte, mint a végleges véderőtörvényhez való hozzájárulásának első feltételét. De azután gondolkoznom kellett arról is, hogy ennél az alkalomnál minő nemzeti ellenértékek, minő kompenzácziók nyújtassanak az országnak és hogy minő haladást létesítene ez ezen a téren. T. képviselőház! Itt is csak azt mondom, hogy teljesen magaménak vallom azokat, a miket Szentiványi Árpád t. barátom ezen a téren — midőn e katonai javaslatokhoz hozzászólott — előadott. Vallom azzal, hogy a mennyiben azoknak a követelményeknek valamelyike is az uj véderőtörvényben elejtetnék, — kivévén természetesen, ha azt értékben messze túlhaladó egyéb vívmányok jönnének helyébe, — ha, mondom, ezeknek egyike is elejtetnék, nem volnék abban a helyzetben, hogy az uj véderőjavaslatot szavazatommal támogassam. (Élénk helyeslés balról és a középjen.) Ebben az esetben, t. képviselőház, nem csupán az uj véderőtörvényjavaslattal szemben foglalnék el határozottan ellenzéki állást, hanem akkor az egész kérdést az egész vonalon rekonszideráczió alá kellene vennem, azért, mert akkor meggyőződném arról, hogy azzal a módszerrel, melyet választottunk és a mely megfelel azon eljárási elvnek, melyet egy régebbi beszédemből felolvastam, czélt nem érteni, vagy legalább a megfelelő czélt nem értem el, és igy az egész kérdés reám nézve, a maga teljes nagyságában, a maga egész terjedelmében megújul. (Helyeslés a középen.) Tovább én ez időszerint nem megyek. Kijelentettem az akkori kormánynak, a melynek örökségét ez a kormány elfoglalta, hogy e kikötések mellett azon financziális teher vállalásának határai között, azt a létszámemelést, a mely terveztetett, elfogadom, támogatom. Ezen kijelentésemhez, mint minden kijelentésemhez, ragaszkodom és ragaszkodnám még akkor is, hogyha esetleg meggyőződném róla, hogy hiba volt tőlem annak idején csak ennyit kikötni, mert még nagyobb hibának tartanám azt, különösen ebben a kényes kérdésben, hogyha a magyar politika egy olyan szerény tényezőjének is, mint a milyen