Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-314

430 314. országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. ur programmnyilatkozatának általános bírálatával, mondjuk: azon benyomások jellemzésével, a melyeket ez a programmbeszéd és az ő kormányalakításának a ténye keltett. Egyszerűen kijelentem, t. képviselőház, hogy én gróf Khuen-Héderváry Károly kormányzatát támogatom, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) bizalommal viseltetem iránta, és pedig két okból. Mert általános politikáját illetőleg azt a kijelentést tette, hogy folytatni fogja az előző miniszterelnök politikáját, a mely pedig megegyezett az én meggyőződésemmel, melyet ebből folyólag támogattam; másodszor pedig azért, mert a mostani különleges helyzetből való kibontakozás tekintetében azt az utat tartom helyesnek, a melyet a t. miniszterelnök ur erre választott. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Nem is találok semmi mozzanatot, sem azokban, a melyek a miniszterelnök ur által elmondattak, — azoknak egyes részeiben sem — sem az ő politikai egyéniségében arra, hogy tárgyi szempontokra fektetett ezen állásfoglalásomban magamat megingatottnak érezzem. Nem az ő nyilatkozataiban. Mert ezeknek az a pontja, mely leginkább kífogásoltatott, a a mely az 1899-ik évi XXX. t.-cz.-re vonatkozott, bennem aggodalmat nem kelthet, már csak azért sem, mert az a törvényczikk a pártok közötti megállapodás utján jött létre és igy csak hasonló utón módosítható, (Elénk helyeslés balfelöl.) ugy, hogy mindazok, a kiknek e tekintetben aggodalmaik vannak, azokat annak idején érvényesíthetik. Nem másodszor azért, mert merev ellentétben azokkal a szerintem indokolatlan támadásokkal, a melyek a miniszterelnök ur politikai egyénisége ellen intéztettek, (Ugy van! Ugy van! jobbról és a, középen.) én az ő múltjából azt a következtetést vonom le, hogy őt tartom a legérdemesebb magyar államférfiak egyikének. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbról . és a középen.) Nem vagyok hivatva e helyen az ő horvátországi kormányzatának egyes mozzanatait bírálni. De először közjogi és politikai szempontból tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mint hogyha a horvát báni méltóságból a magyar miniszterelnöki székbe jutni egyáltalában valami abnormis dolog volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert mint a köztünk lévő állami közösség és összeköttetés megszilárdításának híve, kell, hogy ilyen felfogástól távol álljak, hogy ezt visszautasítsam. (Helyeslés jobbról és a középen.) A mi pedig az ő horvátországi kormányzatának sikerét vagy sikertelenségét, az abban előforduló szerencsés vagy kevésbbé szerencsés intézkedéseket illeti, ezekre vonatkozólag, mint mondám, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bírálatot mondjak; de annyit tudok, hogy azon a helyen, a hol pedig nehezebb dolog elszánt magyarnak lenni, mint itt, (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) ujabb időkben senki oly határozottan a magyar állami közösségnek harczosa nem volt, mint a miniszterelnök ur. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) A mi sebeket ő ott kapott, azokat a magyar állameszmének képviseletében kapta, és én valóban nem várhattam, hogy ezeket neki itt a magyar képviselőházban szemére vetik. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) Kubik Béla: A közszabadságok kérdése! (Mozgás és zaj jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Ezek után áttérek felszólalásom tulaj donképeni tárgyára, t. i. a mostani súlyos helyzet megvilágítására és az egyes tényezőknek e helyzetben való elhelyezkedésének teljesen tárgyilagos bírálatára. (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt azonban ezt tenném, épen azon körülménynél fogva, hogy oly rég nem veszek részt a ház tanácskozásaiban, kissé vissza kell nyúlnom az előzményekbe azon időig, midőn az ismert katonai javaslatok az előző kormány által benyujtattak. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársaim elhihetik nekem, hogy nem csekély önmegtagadásomba került az elnöki széken némán és a nélkül, hogy magam személyesen az önvédelmet megkisérlettem volna, hallani annak fejtegetését, hogy a szabadelvű pártnak azon tagjai, a kik régebben a nemzeti pártot alkották, tehát első sorban én magam, azzal az állásfoglalással, a melyre magukat ama katonai javaslatokkal szemben indíttatva érezték, régi álláspontjukhoz, régi nemzeti irányukhoz hűtlenek lettek, attól elpártoltak, és igazán azt kellett mérlegelnem, hogy önönmagam iránti kötelességem volna ugyan felszólalni, de az ország iránti kötelességem azon a helyen megmaradni, hogy a felszólalástól magamat eltiltsam. Szerencsére, t. képviselőház, nem kell ma, bár a lezajlott vitának ez volt egyik főtárgya, erre a témára hosszasan visszatérnem. Mert egyet megállapíthatok. Ez az, hogy a mily hangzatosnak mutatkozott ez a vád mindaddig, mig csak általánosságban hangzott, ós mindaddig, mig egy nekünk képzeletileg tulajdonított politikának mértékével méretett mostani politikai magatartásunk, épannyira — nem használhatok más kifejezést — letört ez a vád mindannyiszor, valahányszor annak konkrét adatokkal való bebizonyítása megkiséreltetett. T. képviselőház! Csodálatosképen nem emiitette senki azt az egy pontot, a melyre tényleg alappal lehetett mondani, hogy az én akkori és mostani elvbarátaimnak is —• t. i. azoknak, a kik a volt nemzeti párthoz tartoztak — mai magatartása eltér régi magatartásuktól. De van egy ilyen konkrét pont és ez abban áll, hogy 1889-ben a véderőjavaslatnak tárgyalása alkalmával mi azt sürgettük, hogy a magyarországi ifjaknak abbeli joga, hogy az elméleti tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le, törvénybe iktattassák, és hogy a második évi szolgálat a törvényből egyáltalában kihagyassék.