Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-313
422 313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. is némi bizalmat tudott kelteni. Ehelyett a törvénytisztelő férfi helyett egy idegent küldenek nekünk ide, a kiről mindenki tudja, hogy erőszakkal akar kormányozni, hogy a nemzeti ellenállást le akarja törni. A nagy szabadelvű párt maga négy részre esik, külön szervezkedik, egymást majd megeszik, majd megölik. (Mozgás és derültség a jobbfelöl.) Fáy István: Szeretetből! (Zaj. Derültség a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Ne tiltakozzanak a t. képviselő urak, mert nagyon jól tudják, hogy igazat beszélek és nagyon könnyen rájuk tudnék olvasni; azért jobb lesz csendes megadással elfogadni, ugy, a mint van. Sréter Alfréd: Csak a saját udvarán söpörjön ! (Zaj a szélsobaloldalon.) Csak ott söpörjenek, van ott mit söpörni! Nessi Pál: Én nem tudom, hogy a t. képviselőtársam melyik frakcziónak volt lelkes tagja... Sréter Alfréd: Nem frakcziónak, hanem pártnak! Nessi Pál: ... hanem azt tudom, hogy benn volt az egyik frakczióban és mindenesetre nem azért mentek külön konventikulumba tanácskozni, mert egymást szeretik és hogy egymást megértsék, hanem mentek azért, hogyha jön majd az illető deszignált férfiú, felajánlják neki szolgálataikat azért, hogy kizárják a másikat abból a kormányzati hatalomból, a melyet kizárólag a maguk részére akarnak lefoglalni. Kende Péter: Milyen intimusa a pártnak! (Zaj.) Nessi Pál: Ha ellenkezőleg volna, ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy azért mentek külön tanácskozni, hogy megint összejöhessenek, ez a képviselő ur logikája szerint helyes lehet, azonban az én szerény tehetségem folytán ezt felfogni képes nem vagyok. Szerintem tisztán és kizárólag azért mentek széjjel s azért szervezkedtek külön frakcziókban, hogy a hatalmat a maguk részére lefoglalhassák majd akkor, hogyha az a bizonyos deszignált ur jönni fog. (Ellenmondások a jobboldalon.) Stréter Alfréd: Ebből egy szó sem igaz! Ez nem áll! Nessi Pál: Hát én nagyon megköszönném, mert az ország igen kíváncsi rá, hogyha kifejtené a t. képviselő ur azt, hogy igazán mi volt a czélja a külön szervezkedéseknek, shogy tényleg azért mentek-e külön, hogy ismét egyesülhessenek. (Zaj jobbfelöl.) Hanem én nagyon jól ismerem a viszonyokat, ismerem ott a vezetőférfiakat, és tudom, hogy minő testvéri szeretettel viseltetnek egymás iránt a t. volt nemzeti párt és az ó-liberálisok t. frakcziója és tudom, hogy csakis a hatalomnak élvezete tudja önöket egyesiteni, egy kalap alá hozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) És most megjelenik a horvát bán és a tisztelt négy frakczióba vált liberális párt egyszerre meglátja benne a providencziális államférfiut, és egyszerűen megadja magát valamennyi neki, a nélkül, hogy ismerték volna programmját, ugy látszik, csak azért, mert féltek attól, hogyha egyik vagy másik frakczióra támaszkodva venné át a kormányzást és feloszlatná a képviselőházat, akkor az a másik frakczió kimaradt volna ebből a képviselőházból talán örök időkre. (Ugy van! Ugy van! á szélsobaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Mert hát én, a ki egész őszintén beszélek, — a mint mindig őszintén szoktam beszélni, — nem tudom elképzelni azt, hogy Sréter t. képviselőtársam miféle programmal fog menni az ő választói közé. Sréter Alfréd: Bizza azt csak énrám, meg a választóimra! Nessi Pál: Nem bizom ! Sréter Alfréd: Engem ismernek. Ugyanegy programmot vallottam, a mióta a háznak tagja vagyok és ugyanazt fogom is vallani! (Zaj.) Nessi Pál: Azt hiszem, hogyha a t. képviselő ur azt mondja a választóinak: nézzétek, t. polgártársaim, én akarom a német nyelvet fentartani a hadseregben . . . (Hosszantartó éljenzés és taps a szélsobaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Sréter Alfréd: Olyan bolondot nem fog mondani Sréter, hogy olyanra izgassa választóit, a mi keresztülvihetetlen e perczben! (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: T. képviselőház ! Éti lelkem egész megnyugvásával fogadom a t. képviselő ur ezen kijelentését, csak arra kérem . . . Sréter Alfréd: Ne fogadjon semmit! Majd ha a mondatnak vége lesz, képes leszek felelni! Ex abrupto nem fogok közbeszólni, hanem akkor fogok felelni, ha befejezi! (Derültség a szélsőbaloldalon. Az elnök többször csenget.) Nessi Pál: Hanem arra kérem igen t. képviselőtársamat, hogyha igy van meggyőződve, ha nem akarja a német nyelvet a közös hadsereg magyar részében fentartani, akkor álljon ide mi közénk, álljon mi mellénk és támogasson bennünket a magyar nyelv érvényesüléséért folytatott küzdelemben. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, ez az, a mit mi már hetek óta várunk; várjuk azt, hogy a t. többség kebeléből is fel fognak állani férfiak és megmondják, hogy igenis mi akarjuk a magyar nyelvet a hadsereg magyar részében. Babó Mihály: Meg kell mondani világosan! Nessi Pál: Legyen arról meggyőződve a többség, hogy ha az ő kebeléből felállanak férfiak — csak egy-két ilyen bátor emberre van szükség, a többi majd jön utána — vagyis, ha a t, képviselőház egy érzelemben olvad össze: akkor nem lesz hatalom, a mely ennek ellent merjen állani. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Önöknek, t. uraim, ott a túloldalon, csak akarniok kell és a magyar nyelv a hadseregben máris megvan. (Ugy van! Ugy van! a szélső-