Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-313
313. országos ülés 1903 De hiszen a t. miniszterelnök ur húsz évig volt Horvátország bánja. Nem volt elegendő ez a húsz év arra, hogy megismervén ott az állapotokat, a pénzügyi kiegyezést ugy iparkodjék megvalósítani, hogy azzal horvát testvéreinket kielégítse és a magyar állam hű alattvalójává tegye? Húsz esztendő hosszú idő egy ország történetében is, de ismétlem, az ő kormányzatát ép az jellemzi, hogy a helyett, hogy közelebb hozta volna a horvátokat hozzánk, még inkább eltávolította őket és ma ott vagyunk, hogy fellázadnak a magyar nyelv, zászló és betű ellen is és nem engedik meg, hogy a magyar állam tulajdonát képező államvasuti épületeken kizárólag csak a magyar feliratok legyenek alkalmazva. Szomorú dolog ez nagyon. Josipovich Imre: Négy év óta tart az obstrukczió. Nincsen mód arra, hogy a regnikoláris deputáczió összejöhessen. Kubik Béla: Miért hallgatnak mindig? Itt ülnek 1867 óta és hallgatnak, mint a sült ha". Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Kubik Béla: Védekeznünk kell, ha inzultálnak. Nem hagyjuk magunkat. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Kubik Béla: Beszélhettek, hiszen nem volt mindig obstrukczió. Eddig hallgattak, de most már beszélnek, mert nagyon szeretik azt a bácsit, a ki itt ül. Elnök: Kérem azon képviselő urakat, kik itt beszélgetést folytatnak, méltóztassanak a szónokot meghallgatni, Nessi Pál: Azt mondja Josipovich Imre t. képviselőtársam, a kit én igen tisztelek, a kit nagyra becsülök, hogy négy év óta tart az obstrukczió. Azt hiszem, tévedni méltóztatott; mert én ugy tudom, hogy csak hét hónap óta tart. Hogy meddig fog tartani, az önöktől függ. (Ugy van '• a szélsöbaloldolon.) Kubik Béla: Segítsenek bennünket a magyar nyelvben, mi segítjük önöket a horvát kérdésben. Nessi Pál: Ugy látom, hogy a képviselő ur igen élénken részt vesz a mi képviselőházi tárgyalásainkon, s ennélfogva igen bölcsen méltóztatik tudni, hogy e padokról mindenkor kijelentették azt, hogy mi hajlandók vagyunk minden szükséges és hasznos javaslatot tárgyalni azonnal, csak egyet nem: a katonai javaslatokat. (Felkiáltások jobbfelöl : Nincsenek!) Tehát, hogyha olyan égető szükség volt a pénzügyi kiegyezésre, tetszett volna azt idehozni. Kubik Béla: Ugy van! Sürgetni kellett volna! Hallgattak mindig ! Elnök (csenget): A képviselő ur minden kommentár nélkül is meg tudja magyarázni, a mit mondani akar. (Derültség.) Nessi Pál: Mi tehát mindenkor készek voltunk erre, valamiképen készek vagyunk ma is az ilyen rendkívül szükséges javaslatokat tár' Julius 21-én, kedden. 119 gyalni. Azonban ebben a perczben egy változás állott be és nem vagyunk hajlandók ezzel a kormánynyal tárgyalni. Kubik Béla: Az önök malmára elég ideig hajtotta a vizet! Nessi Pál: Azért, mert a miniszterelnök úrral szemben személyi és tárgyi okoknál fogva határtalanul bizalmatlanok vagyunk, nem akarjuk kiszolgáltatni Magyarország kormányzatát egy oly kézbe, a mely kéznek gyöngeségéről a huszévi báni kormányzás elég bizonyítékot szolgáltatott. Josipovich Imre: Ne csináljanak szemrehányást ! Kubik Béla: A közélet terén levő embereket bírálni egészen természetes! Minekünk is kijut belőle! Nessi Pál: Azt hiszem, nem vádolhatnak engem azzal, mintha nem volnék tárgyilagos; mi szemrehányást nem teszünk senkinek; és azt hiszem, hogy e kérdésben az igazságnak konstatálása és felsorolása szemrehányást nem képezhet. Kubik Béla: Ez kötelesség! Mi is megkapjuk ! Nessi Pál: Ha a miniszterelnök ur azzal jött volna, a mit vártunk tőle, hogy ime látom azt, hogy az egész ország egy érzelemben egyesült, hogy a nemzeti sérelmek orvoslását akarja, hogy az egész ország ragaszkodik ahhoz, hogy az a garanczia, a mely az 1899. évi XXX, t.-czikben a gazdasági függetlenség érdekében törvénybe van iktatva, fentartassék, ha szóba állott volna velünk a miniszterelnök ur ez iránt, akkor ilyen viszonyok közt mi, bár a személye iránt bizalommal nem vagyunk, mégis tárgyaltunk volna vele. igyekeztünk volna azon, hogy az országot a jroduktiv munkához vezessük. Midőn azonban a t. miniszterelnök ur ezzel ellenkezőleg olyan programmal jött ide, a melyből azt látjuk, hogy nemcsak hogy orvosolni nem akarja nemzeti sérelmeinket, hanem ellenkezőleg hajlandó volna azzal az erőszakkal, a mely az ő múltját jellemzi, a nemzeti ellenállást összetörni, akkor dőreség volna tőlünk neki a hatalmat a kezébe adni. Hanem hát a politikában a tényekkel számolni kell, és az adott helyzettel meg kell alkudni. A t. miniszterelnök urnak is be kell már látnia, hogy Magyarország törvényhozása őt nem akczeptálja, és a magyar nemzet kormányzatát az ő kezére bizni nem hajlandó. Ezen helyzetben le kell vonnia a konzekvencziát és ez nem lehet más, mint hogy innen távozzék, és pedig minél hamarább az ország és a nemzet érdekében. (Helyeslés a szdsöbaloldalon.) Azt méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy ez az ország nap-nap után szenved az által, hogy viszonyaink rendezetlenek és nem jöhetünk nyugodt, békés állapotba. Nap-nap után százezreket vészit értékben az ország az által, hogy nem tud nyugodtan dolgozni, és nem 53*
