Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. 417 nem vagyunk képesek, hanem kénytelenek vagyunk minden alkalommal egy egész napot igénybe venni, ennélfogva a kilátás az, hogy még 30 napig el fog tartani a vita az ő programmja felett. Az országnak és a hata­lomnak azonban ujonezokra és adókra van szük­sége, és legyen tisztában a miniszterelnök ur, hogy nem fogjuk megengedni, hogy a polgárok augusztus 1-én menjenek adót fizetni, hanem ki fogunk menni az országba és meg fogjuk kérni polgártársainkat, hogy egy törvénytelen kormánynak adót ne fizessenek, mert ha to­vábbra is fizetik az adót, akkor lehetővé teszik, hogy bármiféle kormány kormányozhasson a magyar nemzet és a magyar parlament akarata ellenére. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kiss Ernő; Állami tönköt szeretne ugy­látszik! Messi Pál: Nem akarunk állami tönköt, nem is fog az bekövetkezni, hanem a legelső köte­lessége a t. túloldalnak, hogy tessék bennünket megsegíteni abban, hogy a nemzet elérje sérelmei orvoslását. (Igaz!Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Majd Szolnokon meg fogják tanitani, mert ott magyar emberek laknak, nem granicsárok! {Zaj.) Nessi Pá! : Itt nem az a kérdés, t. képvi­selőtársam, Kiss Ernő, hanem az, hogy akar­ják-e a magyar nyelvet, vagy nem, akarnak-e közreműködni ebben a küzdelemben ? Mert ha nem, akkor az állami tönköt, ha bekövetkezik, nem mi okozzuk, hanem önök, és a felelőség csak önöket terheli. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon.) De ettől nem is kell félnünk, mert hiszen annyi sütnivalója van ám még a bécsi hatalomnak, hogy ezt bekövetkezni nem engedi, mert abban a perczben vége van az ő képzelt nagyhatalmának, a mely perczben fizetésképte­len lenne a magyar állam, és ezért ezt megaka­dályozza azáltal, hogy azt, a kinek a személye akadályt képez, onnan eltávolítja. B. Solymossy Ödön: Ki jöjjön? Nessi Pál: Igen t. képviselőtársam azt kérdi, hogy ki jöjjön? Ez nem tőlünk függ, azt igen jól tudhatná, mert a miniszterelnök kine­vezése a király felségjoga, mi ezt respektáljuk is, de a mi jogunk azután a miniszterelnököt akczeptálni és neki a kormányzást lehetővé tenni, vagy nem, Kubik Béla: Olyan miniszterelnök jöjjön, a ki a magyar nyelvet hozza be! (Elénk helyes­lés a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: És bárki jöjjön, t. Solymossy képviselő ur, a ki nem hozza meg a nemzeti sérelmek orvoslását és nem biztosítja nekünk garancziális törvényünket, legyen .nyugodt, nem fog itt kormányozni ebben az országban; vi­szont bárki jöjjön, a ki ezt hozza, annak igenis lehetővé teszszük a kormányzást, (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert kötelessé­günk lehetővé tenni, mert kötelességünk arra törekedni, hogy ez az ország végre elérje azt a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. nyugalmat, a melyre oly nagy szüksége van, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyet any­nyira áhit, de a mely nyugalmat ezen az áron nem akarja elérni soha. A nemzet ma már felvilágosodott és azt mondja nekünk: küzdjetek mindaddig, a mig czélt értek; ha szenvednünk kell, szenvedünk szívesen, nyelvünkért, zászlónkért szívesen eltű­rünk mindent, de addig le ne szereljetek, a küz­delmet addig abba ne hagyjátok, mert nemzeti nyelvünk drágább nekünk mindennél. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen szomorú dolog az, mikor az ilyen füg­getlen urak, mint báró Solymossy Ödön t. kép­viselő ur, a kinek az ország olyan sokat adott, a helyett, hogy az országot szolgálná, hogy a nemzeti törekvések élére állana, odamegy a ha­talom árnyékába, hogy támogasson egy nekünk idegen, minket megrontani törekvő hatalmat. Azzal tisztában kell lenni, most a kérdés egye­nesen fel van téve: magyarok vagyunk, magya­rok leszünk-e, igen vagy nem? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt akarja, akkor minket fog támogatni, ha nem akar magyar lenni, akkor maradjon a hatalom árnyékában és támogassa azt a kormányt, a mely Bécs aka­ratát akarja teljesíteni, a mely nem egyéb, mint Bécsnek -egyszerű postahivatala. Ilyen körülmények között, midőn azt lát­juk, hogy a miniszterelnök ur semmit nem be­szélt arról, a mi után a nemzet áhítozik, a mit a nemzet megvalósítani akar, midőn semmi ga­ranczia nincs az ő személyében, midőn annyi személyi és tárgyi okunk van küzdeni, nevetsé­ges azt követelni tőlünk, hogy ezt a nagy nem­zeti küzdelmet abbahagyjuk, azt követelni tő­lünk, hogy támogassunk egy kormányt, mely nem a nemzet javát akarja, hanem a mely a nemzet ellen akar dolgozni. Ezt elérni nem fog­ják soha és előttünk csak egy van: küzdeni és győzni, vagy itt maradni a porondon, de ebből engedni nem fogunk soha. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. elnök úrhoz, tekintettel arra, hogy még hosszabban akarok szólani ehhez a kérdés­hez, azt a kórelmet intézem, legyen kegyes tiz percznyi szünetet adni. (Helyeslés a szélsobal­oldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Nessi Pál képviselő urat, méltóz­tassék beszédét folytatni. Nessi Pál: T. képviselőház! Az előbb már czélzást tettem arra, hogy a t. miniszterelnök ur iránti határtalan bizalmatlanságomnak egyik oka az, hogy a t. miniszterelnök ur 20 évig volt horvát bán, és ezen 20 év alatt nem tudta megismerni azt a kis Horvát-Szlavonországot annyira, hogy ottan békés és nyugodt kormány­53

Next

/
Thumbnails
Contents