Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

414 313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden közös zászlót, átteszik a magyar honosságú tisz­teket magyar ezredekhez és hogy a honvédség­nek tüzérséget adnak, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A mi a honvédségnek tüzérséggel való fel­szerelését illeti, ez régi óhajunk nekünk és már rég meg lehetett volna tenni. A ki ismeri a hadsereg szervezetét, tudja, hogy már provide­álva van, hogy háború esetén a hadtest-tüzér­ezredeknek egy hadosztályezrede be lesz osztva a honvédséghez, sőt ez az ordre de bataille sze­rint már ma is meg lévén állapitva, azok már ma is magyarul leveleznek. Semmi akadálya sem volna tehát annak, hogy minden hadtestből egy hadosztály tüzérezred kiszakittatnék ós egy­szerűen a honvédséghez osztatnék be. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De a hadügyi kormánynak nem az a czélja, hogy ezek a nemzeti aspirácziók megvalósíttas­sanak. Hiszen látjuk, hogy milyen játékot űz a katonai iskolákkal is a delegáczióban. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A delegáczió évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a legközelebb felálli­tandó katonai intézet Magyarország területén lesz. És most épen azért nem állitanak fel uj iskolát, hogy azt ne a mi számunkra állítsák fel, hanem kibővítik az osztrák iskolákat, a minek természetesen soha határa nincsen. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Régi óhaja ma már a volt nemzeti párt­nak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) — mert ma ugy látom, hogy még az ó-liberáliso­kon is túltesznek, ha Bécsfelé kell Hezitálni, — mondom, a volt nemzeti pártnak régi óhaj­tása és régi princzipiális nagy elve volt az, hogy a katonai oktatást kell megmagyarositani, azt mondván, hogy ez által elérjük azt a czélt, hogy idővel meglesz a kellő tiszti anyagunk és nem kell ezért küzdeni, a mikor majd meg akarjuk valósítani az önálló magyar nemzeti hadsereget. T. képviselőház! Harminczöt esztendő elég lett volna erre. És ha a t. nemzeti párt, a mely húszéves múltra tekinthet vissza, ezen húsz év alatt az ő eszközeivel nem tudta kivívni azt, hogy elérje elveinek megvalósítását, és ha nem tudta ezt elérni akkor, a mikor ezen czélok el­érése végett a kormánypártba beleolvadt, akkor tisztán áll előttünk az, hogy azon az utón, a melyen önök azt elérni akarják, nem fogjuk el­érni, hogy tehát erősebb és drasztikusabb esz­közökre van szükség. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) S ez a párt, a melyhez tar­tozni szerencsém van, nagy kötelességmulasztást követne el, ha ezt a kritikus időt fel nem hasz­nálná és nem küzdene ezen eszmék és elvek megvalósításáért és azért, hogy ezen eszmék és elvek megvalósításához szükséges eszközöket meg tudjuk nyerni. Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy ma a kormány ujonezozni nem tud; két­ségtelen dolog, hogy az ujonezokra szüksége van és szüksége lesz, és kétségtelen dolog, bogy adót szednie nem volna szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elég szomorú az, hogy ennek az országnak erkölcse ma már annyira sülyedt, hogy mégis akadnak igen sokan, ezren és százezren, a kik adójukat megfizetik egy olyan kormánynak, a mely az adók beszedésére felhatalmazva nincsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott vannak régi törvényeink; azok infámiával sújt­ják azt, a ki az adót ilyen törvénytelen kor­mánynak megfizeti. És daczára ennek, én azt tapasztalom, hogy bármerre menjünk az ország­ban, a lakosság nagy része a fináncztól való félelmében megfizeti adóját, daczára annak, hogy tudja, hogy ez az adó nem esedékes, mert nincs senki, a ki jogosítva volna ezt az adót beszedni. Kubik Béla: Kern hisz már semmiben sem! Nessi Pál: Megnyugvással vettem a pénz­ügyminiszter ur legújabb rendeletét, a melyben jog és igazság szerint elrendeli azt, hogy az ex-lex-ben esedékes adó után késedelmi kamat nem szedhető, annál is inkább, mert tudom azt, hogy az országnak igen sok területén tényleg szedtek ilyen késedelmi kamatokat. Itt volt pl. a pestmegyei adőfelügyelő, a ki elrendelte azt, hogy a késedelmi kamatok, ha az illető meg­fizetni nem akarja, terhére előirassanak és később majd behajtassanak. Hát ilyen törvény­telen eljárással szemben szükség volt erre a miniszteri rendeletre. De én kívánom, hogy az szigorúan hajtassák végre; hiszen a késedelmi kamatok behajtásából megint csak a szegény embernek lenne kára. A közigazgatási bíróság ugyanis a múlt ex-lex alkalmából kimondotta azt, hogy az ex-lexben esedékes adók után ka­matok nem fizetendők. Ennek daczára nemcsak előírták, hanem tényleg be is hajtották azokat. (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Már most mi következhetik ebből ? A szegény ember­nek nincs arra pénze, hogy ügyvédhez szalad­jon reklamálni, s igy azután kegyetlenül behaj­tották rajta ezen törvénytelen késedelmi kama­tokat. Ez a közigazgatási bírósági határozat csak a gazdag embereknek volt javára, mert az f elvi vén ügyét a bírósághoz, adótörlést kapott ottan. Tehát itt is, mint mindig és mindenütt, csak a szegény ember kárát okozza az állam. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen tudjuk azt, hogy ez a 35 éves közösügyes kor­mányzat a szegény magyar nép érdekében soha semmit sem tett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) És bár kétségtelen, hogy önök a szegény magyar nép érdekében semmit sem tettek, ha­nem mindig csak a hatalmat szolgálták és min­dig csak a bécsi parancsnak engedelmeskedtek, mégis most azzal állanak elő, hogy mi nem nemzeti küzdelmet folytatunk, és fel akarják izgatni a tisztviselőket ellenünk, a kik az ő érdekeikért küzdünk, sőt ezzel sem elégedve meg, reánk uszítják az iparosokat és kereskedő­ket is, azt hongoztatva, hogy mi akadályozzuk

Next

/
Thumbnails
Contents