Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. 411 Más előterjesztése az elnökségnek nincsen. Napirend szerint következik a további teendők iránti intézkedés felett megkezdett vita folytatása. Endrey Gyula jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bár a miniszterelnök ur programra ja fölött megindult vitának már igen előrehaladott a stádiuma, mégis választóim és lelkiismeretem iránti kötelességemnek ismerem, hogy én is kivegyem részemet ebből a vitából, hogy én is megtegyem észrevételeimet és megindokoljam azon határtalan bizalmatlanságot, a melyet a miniszterelnök urnak parlamentbe jövetele énbennem keltett. Bizalmatlan vagyok a miniszterelnök ur iránt azért, a mi programmbeszédében van és azért, a mi abban nincsen. Bizalmatlan vagyok azért, a mit határozottan kijelentett és bizalmatlan azért, a mit csak félig jelentett ki. Legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem padig azért, a mit sehogy se jelentett ki. Első benyomásom az volt, hogy a t. miniszterelnök ur még mindig küzd a magyar nyelvvel és ezért nem fejezi ki magát akképen, a mint talán magát kifejezni szeretné. De most már hetek után lett volna alkalma a t. miniszterelnök urnak megkonstruálni az ő elmondandó dolgait akképen, a mint azt kifejezni óhajtotta és a mit ha megtett volna, lehetséges, hogy talán ma már megnyugvást tudott volna szerezni. Én azonban ugy látom, hogy a t. miniszterelnök urnak szándékában sincsen az, hogy azt a békét, a melynek igéjével jött ide, meg is valósitsa. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a békét a t. miniszterelnök ur itt bent, ebben a házban megteremteni nem fogja, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.J mert az után a küzdelem után, mely itt nyolcz hónapon át folyt, üres kézzel nem lett volna szabad idejönnie; hanem el kellett volna hoznia a sérelmek orvoslását és ezeket elhozva meg tudta volna teremteni a békét és lehetségessé tette volna, hogy végre a ház nyugodtan hozzáfogott volna a produktív munkához, a mi után a nemzet annyira áhítozik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Én, t. miniszterelnök ur, most a vidékről jövök. Odahaza voltam választóim között, hogy megérezzem szivük dobogását, hogy az én választóim ugy éreznek-e, a mint én érzek, s hogy azután ennek adjak itt kifejezést. És mondhatom egész nyugodtsággal hogy az én akaratom a küzdelem folytatására teljesen fedve van a választóim ugyanezen akarata által. A hol választóim közt megjelentem, mindenütt arra kértek, hogy az Istenért ne engedjünk most, ne hagyjuk abba a küzdelmet, mig teljes győzelmet nem aratunk. (Helyeslés a szásöbalöldalon.) És én, t. miniszterelnök ur, kijelentem itt Isten és ember előtt, hogy ha magam maradok is, küzdeni fogok mindaddig, mig elérjük azt a czélt, a mit akarunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ismerem pártfeleimet, ismerem t. képviselőtársaimat és tudom, hogy ugyanaz az érzelem lobog az ő keblükben is, ugyanez az elhatározás vezeti őket is, és nem fogjuk magunkat megadni mindaddig, amig nem győztünk, amig győzelmünk teljes nem lesz, amig el nem érjük azt, amit a nemzet számára kivívni elhatározva voltunk. (Mérik helyeslés. Ugy van! a szélsőhaloldalon.) És, t. miniszterelnök ur, tekintve azt, hogy a t. miniszterelnök urnak nincsen módjában a sérelmek orvoslása, teljesen meddő az ön küzdelme. Itt nincsen más mód, mint elmenni a t. miniszterelnök urnak Ischlbe, ő Felsége előtt világosan feltárni a helyzetet, és megmondani, hogy a magyar parlamentben van 80 elszánt ember, a kik el vannak határozva arra, hogy nem adják fel a küzdelmet addig, mig a nemzet számára ki nem vivták azt a czélt, a melyért a küzdelemre összeállottak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert egy körülményt sohasem szabad elfelejteni: hogy ámbár csak mi ezen az oldalon küzdünk az elérendő czélért, csak mi harczolunk; de a túloldalon is valamennyi képviselőnek a szivében megvan az az óhaj, hogy czélunk megvalósuljon, csak nem merik itt nyilvánítani. Én megmondtam már a múltkor, hogy mondanák el valamennyien őszintén, nyíltan, szabadon, hogy miképen éreznek és akkor nem hiszem, hogy az uralkodó a sérelmek orvoslását megtagadná a nemzettől. Mert nem hiszem azt, hogy az uralkodó tartósan ellentmondani tudna a nemzet vágyainak és óhajtásának. Hiszen a saját érdekében van az, hogy a nemzettel egyesüljön szívben és lélekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A trónnak legerősebb támasza egy boldog, megelégedett nemzet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mig ellenben egy letört, küzdeni nem tudó, kétségbeesett nemzet a trónnak támasza nem lehet sohasem. Ezért a legdinasztikusabb érdek az, hogy mielőbb megvalósítsák azt, a miért mi küzdünk, hogy mielőbb megadják nekünk a mi sérelmeink orvoslását. A t. miniszterelnök ur eljött ide békét hirdetni, de nem hozta el azt, a mi a béke megvalósítására szükséges. A miniszterelnök ur programmjában semmi sem foglaltatik abból, a miért mi itt hosszú idő óta ezen igazán páratlanul nagy és erős harczot vívjuk. Furcsa helyzetben van ez az ország, t. miniszterelnök ur, és ha egy külföldi bevetődnék ebbe a parlamentbe, nem tudná felfogni ezt a helyzetet, midőn egy szabadnak és függetlennek csúfolt ország parlamentjében a kisebbségnek kell küzdenie a saját tulajdon nemzeti nyelvéért. Egy képtelen és természetellenes helyzet az, hogy e nemzetnek azért kell küzdenie, hogy minden institucziójában a nemzeti nyelvet megvalósítani képes legyen. A hadsereg, az állami hatalomnak egyik organikus 52*