Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-312

3l2. országos ülés 1903 Julius 20-án, héí/őn. 401 tartunk; előttünk a mandátum csak másodrendű kérdés a nemzet érdekében döntő jelentőségű kérdések mellett. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon:) Mindazonáltal a miniszterelnök ur nyugodt lehet; fog tudni Magyarországon magának olyan többséget alkotni, a milyet akar. Erre itt a viszonyok el vannak készítve, s igy a miniszterelnök ur czélját e részben elérheti. Lesznek azonban minden bizonynyal ellenzékiek is, a kik be fognak jönni. Ezzel a választással tehát nem csinál rendet a miniszterelnök ur, mert az előbbi állapotok hatványozottan vissza fognak térni. Hiszen ott van b. Bánffy Dezső esete, a kinek az volt a választási szisztémája, hogy tüzzelvassal irtsa az ellenzéket. Hogy ez nem volt helyes politika, ennek igazolásául hivatkozom gr. Andrássy G-yulára, hivatkozom Deák Ferencz szavaira. Grr. Andrássy Gyula volt miniszterelnök azt mondta az ellenzéknek, hogy lázongjon egy kissé, mert különben odafent nem tud elérni semmit. Deák Ferencz meg azt mondta, hogy pénzen kellene ellenzéket vásárolni, ha nem volna, mert arra Magyarországon szükség van. B. Bánffy Dezsőnek az volt a legtévesebb politikai nézete, hogy az ellenzék tűzzelvassal kiirtandó. De hát ez nem sikerült neki, a mint hogy nem is fog sikerülni másnak sem. Bánffy Dezső ellen pedig épen ez a fellázadt kisebbség, ez a töredék, ez az agyonvert ellenzék támadt fel és ennek sikerült megbuktatni Bánffy Dezsőt. Én nem hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur politikai okossága itt megakadna és abban a véleményben volna, hogy választással rendet lehet csinálni. Nem, miniszterelnök ur, a közvélemény felébredt és ott, a hol Bánffy szuronyokkal sem tudott czélt érni, ön sem fog czélt érhetni máskép, csakis a nemzeti jogok érvényesitésével. Ez igy van, ezek történeti tények, ezeket megezáfolni nem lehet. Ha ezeket a miniszterelnök ur figyelembe nem veszi, megismétlődik az ex-lex állapot és küzdő társaimnak épen az az intencziója, hogy ne kelljen őszszel megint obstrukeziót kezdeni. Ha tehát szándékozik a miniszter ur a nemzeti vívmányokat megvalósítani, a miket nem most mindjárt kérünk, mert hisz az fizikai, tárgyalási lehetetlenség, akkor jelentse ezt ki. A miniszterelnök ur kijelentette, hogy visszavonja a javaslatokat, de tudtommal vissza nem vonta azokat. r s En azonban veszem azt a tényt, hogy nincsenek tárgyalás alatt. S épen választóim előtt mondottam a múlt héten, hogy olyanformán képzelem azt a katonai javaslatot, mint a kabátot, a melyet csak akkor gombolhatnak be, ha a nálunk készen tartott gombokat varrják rá. Természetesen ezek nemzeti színűek, nemzeti zsinór van rajtuk. Csakhogy, mondottam, lefőztek ám bennünket, elvitték a kabátot, mert nem akarnak most gombolkozni. Mondom tehát, a t. miniszter urnak nem KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. lehet czélja, hogy ezek á dolgok megismétlődjenek. Biztosítom a miniszter urat, hogy az ellenzéknek sem czélja a folytonos ex-lex-állapot és a mi álláspontunkat talán legjobban az igazolja, hogy ezt a másodszori ex-lexet ki akarjuk kerülni. A véderő-revizióról szóló javaslat, ha nem is kész, de már nagyban dolgoznak rajta. Hogy abban mi lesz, abból nem lehet államtitkot csinálni. Véleményem szerint ebben a súlyos helyzetben az volna a miniszterelnök ur kötelessége, hogy, ha nemesek az intencziói, kijelentse: ebben a törvényjavaslatban ezek és ezek a nagyjelentőségű elvek lesznek lefektetve a nemzeti vívmányok tekintetében. Én ugyan előre kijelenthetem, hogy az ellenzék azokat nem fogadhatja el garancziául, de a miniszterelnök urnak ezt ki kell nyilatkoztatni, hogy lássuk a helyzetet. Ha nem lesznek benne a nemzet érdekében vívmányok, akkor nem marad más hátra, mint hogy őszszel ujbcl ex-lexbe kergessük az országot és ennél helyesebb a mi álláspontunk, a mely szerint, ha már benne vagyunk az ex-lexben és ha az azt előidéző ok meg nem szűnt, harczoljuk végig ezt a csatát. A miniszterelnök ur mindezt tudja és igy tudnia kell azt is, hogy itt más kibontakozás nem lehetséges. Ez az oka annak, hogy azok az állapotok, a melyeket senki sem akar, itt vannak, el nem háríthatók és ilyen kormányzási szisztéma mellett más állapotok nem is lehetségesek, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokszor hallottam én odaátról hangoztatni, hogy a mi királyunk a legalkotmányosabb király. Ezt én is elismerem, sőt e tekintetben elmegyek a lojalitás legvégső határáig, mert hiszen lojális vagyok, sőt királypártinak is merem magamat vallani. De egyet elfelejt az igen t. többség, hogy a legalkotmányosabb király csak egyik tényező abban a körben, a hol minden felelőség nélkül végzik romboló munkájukat ezen szerencsétlen országon. Egyik tényező csak. Ezt az igazságot nem látni és meg nem akadályozni a bécsi tanácsosok közbenjárását a magyar ügyekben, ez a legvégzetesebb politikai hibája volt annak az irányzatnak, a melyet most is a t. miniszterelnök ur képvisel. Sőt a miniszterterelnök urnak itteni rövid élete alatt is találkozom ezzel a bécsi kézzel. Itt van Körber manifesztuma. (Ralijuk ! Halljuk!) Rettegtünk tőle, hogy a korona esküje daczára a bécsi tanácsosok követelésére olyan manifesztumot fog Körberhez intézni, hogy Magyarországnak több engedményt nem fog adni a bécsi tanácsosok akarata ellenére. Hát szabad ilyen viszonynak, ilyen lehetőségnek előfordulni ? Nem szökken-e arezunkba a vér, hogy mi azt hirdetjük, hogy van parlamentünk, parlamentáris életünk és önálló nemzet vagyunk? Itt verjük a mellünket, költjük az ország pénzét és azt nekünk léptennyomon dokumentálják, hogy ez nem igaz, mert az csak papiroson van meg, mert hiszen ha egy katonatiszt akarja odaát Bécsben, akkor mind51