Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-312
312. országos illés 1903 július 20-án, hétfőn. 397 ország a Reichsrathban képviselt tartományok és királyságok népeinek amaz állami életműködését, mely az összesség jólétére szükséges, akadályozza.« Mi ez az összesség? Ez a Gresammtmonarchia, a melynek ábrándjairól még odaát nem mondottak le. (Olvassa): »Azért kötelessége az uralkodónak, mint osztrák császárnak, mindamaz előjogait, melyeket neki az 1867 : XIT. t.-cz. meghagyott, arra használni, hogy velük megakadályozza azt, hogy a nemzeti Magyarország a teljes parlamentáris kormányzathoz eljuthasson.* Tehát odaát belátják azt, tudják azt, hogy Magyarország a teljes parlamentáris kormányzásig még el nem jutott. (Olvassa): »Mert a korona csak addig tudja gyakori érdek-összeütközéseknél Ausztriának túlságos megkárosítását és hátratételét megakadályozni, mig Magyarországgal szemben állhatatosnak és elég ellenállással biró erőnek bizonyul, azaz, a mig a nemzeti állammá lett Magyarországnak a teljes parlamentáris kormányzathoz való eljutását hátráltatja.« Tehát látjuk az osztrák körök cselekményeiből, írásaiból, hogy hátráltatni akarják a mi teljes kifejlődésünket, és akkor, a mikor szót intéztem az igen t. többséghez, ide czóloztam, hogy ne méltóztassék ama táborba állani, hanem tessék a nemzet jogai mellé állani, ha rendet és törvényes állapotot akarunk ebben az országban. Hiszen a mi czélunk épen az, hogy igy ne írjanak és ne gondolkozzanak rólunk. Akkor, a mikor a miniszterelnök ur ezzel szemben programmbeszédében azt az Ígéretet tette, hogy magáévá teszi teljesen Széll Kálmán politikáját ugy egyes részeiben, mint általánosságban, akkor az a meggyőződés érlelődött meg bennem és közbe is kiáltottam, hogy ezzel gróf KhuenHéderváry ur megjósolta saját bukását, mert az már csakugyan érthetetlen a logika minden törvényei szerint, hogy Széll Kálmán megbukott valamiért, jön az utódja, a ki ugyanazokat az elveket és eszméket hirdeti és ez az utód, gróf Khuen-Héclerváry,meg nem bukhatik, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg annak konzekvencziája, hogy ő Széll Kálmán politikáját teszi magáévá, csak az lehet, hogy neki is meg kell buknia. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vannak sokan, saját pártomon is vannak egyesek, a kik Széll Kálmán bukását őszintén sajnálják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én sem tagadom meg Széll Kálmán volt miniszterelnök intencziójától, hogy a közéletet szanálni akarta; nem vonom kétségbe szándékai nemességét. Sőt tovább megyek. A politikai bölcseség, az állam rendjének teljes ismerete nyilatkoztak, meg első beköszöntő beszédében. Bismarck nagyságának is az volt az első lépcsőfoka, hogy első akcziója volt megtisztítani minden salaktól a közigazgatást. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bismarcknak minden nagysága ezen a fundamentumon épült fel. Érthető tehát az a páratlan rokonszenv, a melylyel Széll Kálmán miniszterelnök programmbeszédét fogadta az egész ház, s osztatlan tetszés közt. Ellenkező hatású volt a mostani miniszterelnök ur beszéde. E felett vitatkozunk ime heteken ät, sőt azt hiszem, hónapokon keresztül fogunk vitatkozni. Vájjon az obstrukczió szülte-e ezt ? Nem; hiszen épen a miniszterelnök urnak programmbeszéde volt az, mely idedobta a vitatkozás anyagát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És azt hiszem, hogyha nem lett volna obstrukczió, meg kellett volna azt szülnie a t. miniszterelnök ur programmbeszédének. Tudjuk azonban, hogy Széll Kálmán jelszavakkal hirdetett elveit megvalósítani képes nem volt. Én legalább, gyarlóságomnál fogva hiába keresem ötéves kormányzatának eredményeit ; egyetlenegyet sem tudok feltalálni. ílosszakat, károsokat igenis tudnék említeni; de ez most nem tartozik beszédem keretébe, mert ez lezárt aktacsomó, melylyel majd a történet számoljon el. Mert Széll Kálmán miniszterelnök csak félrendszabályokkal dolgozott; ez pedig sokkal rosszabb, mint az abszolút rossz, mert az abszolút rossz hamarabb megszüli az üdvös reakcziót, de fél rendszabályokkal csak a rossznak életét nyújtjuk meg. Azért nem sikerült a volt miniszter urnak semmit sem alkotnia, mert, mint jól tudjuk, nagyon szeretett paktálni. Olyanformán járt el, mint a czigány katona, ki, midőn az ellenség előtt állott, azt kérte, mutassák meg nekem, melyik az ellenségem, hadd béküljek meg vele. Nem volt szive ahhoz, hogy a legerősebb fegyverekkel sújtson. Beszédem folyamán még lesz szerencsém majd Széll Kálmán politikájáról nagyobb dicsérettel megemlékezni, mert hiszen tagadhatatlan, hogy az ő kormányzata tisztességes volt, s ezen kormányzati tisztesség felsőbb helyeken, a parlamentben, nagyon mély nyomokat hagyott. De mi, a kik a perifériákon sokszor fordulunk meg, tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy a leányzó nem halt meg, a leányzó, a régi rendszer, csak alszik. Sőt ma mit tapasztalunk? Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur beszédemnek legalább ezt a részét nem hallhatja, mert nincs jelen, de a t. miniszterelnök jövetelét az a hir előzte meg, hogy zsarnoki hajlamai vannak. Már miniszterelnökségének nászéjszakáján rendőri kardok tépdesték le a falakról a szoczialisták plakátjait, a mit Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt megtenni nem merészeltek. Az Ararát hegyén himbálódzó piszkos bárkából kibocsátották az első varjukat, hogy nézzenek szét, lehet-e már elbújni? És ime, már egy egyszerű beszámoló-beszéd alkalmával a nagyváradi főkapitány lövet az emberekre. Ezt nem tulajdonítom én a miniszterelnök ur bűneinek, ellenkezőleg, csak azt igazolom vele, hogy a leányzó nem halt meg, a régi rendszer csak alszik. Széll Kálmán miniszterelnök urnak sem volt ereje azt megtisztítani.
