Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-311

388 311. országos ülés 1903 Julius 18-án, szombaton. igazgatási tisztviselő, különösen néhány községi jegyző okozza. Azonkívül itt-ott egyik-másik szolgabíró, a kinek működése elképzelhetetlen basáskodás, igazságtalankodás és néprontás. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőhaloldalon.) A nép egyideig tűri ezt a basáskodást, és azután igyekszik ellene védekezni ugy, a hogy tud; de ezzel azután meg is járja, mert ha védekezni bátorkodik, közigazgatásilag tönkreteszik, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez ugy van!) és hogy ha azután összeroskad anyagilag és erkölcsileg, még akkor is folytatják a piszkálást és a bántást apránkint, e miatt azután feldühösödik a nép és a tehetős része kivándorol, a tehetetlen pedig itt marad és elégedetlenkedik. Az ilyen elégedetlen nép azután könnyen letér a jó útról, és a másajkuakban megrendül a magyar hazafiság is, ellene fordul a magyarnak, vagy legalább titokban gyűlölni fogja azt, mert érzi, hogy a ki folyton üldözi, a ki mindig nyargal rajta, az a magyar tisztviselő. (Igaz! Ügy van! a szélsöbáloldalon.) Az ilyen tisztviselők azután hazafias érdemeket szereznek ebből, sőt még lehetőleg fokozzák az ellentétet és üldözik a megtévedteket. Az ilyen tisztviselőket szeretik Temes megyében s a hol csak lehetséges, ilyeneket helyeznek el. Azért helyezik el ezeket, mert állítólag szükség van rájuk, hiszen ők képviselik a magyarságot. Pedig tulajdonképen meggyűlöltetek és nem a népnek van azokra szüksége, hanem a főispánnak. A főispán tartja a haza oszlopait, mert ezek a legügyesebb, legkészségesebb szolgái, ezek kaphatók mindenre, mert mindig félnek a méltóságos ur haragjától, mivel közismeretes bűneik miatt akármikor elcsaphatok. Ezeknek a száma ott lent Temes vármegyében olyan tekintélyes, hogy a megyei közgyűlésen majdnem többséget képeznek és kötelességszerűen mindig jelen vannak. Ezeket különösen most ujabban néhány év óta szinte elhelyezik ott, azóta, a mióta a vaskezü Déschan Achill elment, még pedig épen a főispán hiába folytán. De nemcsak hogy elhelyezik, nemcsak hogy eltűrik ezeknek a garázdálkodásait, hanem még meg is jutalmazzák őket azzal, hogy a szerényebb működésű tisztviselőket kimozdítják helyükből csak azért, hogy a gonoszabbaknak helyet csináljanak. A nép egy része tűri ezt a garázdálkodást, mert kénytelen vele, de az a rész, a mely még mehet kifelé, csakhamar összeszedi magát és kiszökik az országból, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) magával vivén egész vagyonát és akárhányszor megtörténik, hogy a délvidéki sváb 10—30.000 koronával indul kifelé. Hogy én ebben nem tévedek, azt igazolja minden alkalommal a főispán hivatalos lapja, a mely konstatálni szokta, hogy a kivándorlók mennyi készpénzt visznek magukkal. Itt bemutatom pl. ennek a lapnak egyik számát, a melyben konstatálva van, hogy e hó 6-án az egyik faluból 200 ember vándorolt ki, Zichyfalváról 500 család azért, hogy Kanadában uj falut alapítson, és ezek között olyan ember is akadt, a kinek a zsebében 20—30.000 korona volt. De hogy abban sem tévedek, hogy ez a nagy elégedetlenség most a legújabb időben fokozódik, azt szintén igazolom; az általános elégedetlenségnek biztos fokmérője, a mely bennünket könnyen tájékoztathat, a vidéki, a helyi sajtó. Tudjuk, hogy a ki nyugodt, boldog, munkás és egyszerű életet él faluhelyen, pl. a parasztgazda, annak nem igen kell a napilapok ideges politizálása. De a ki vár, keres és elégedetlenkedik, és azért lelkében nyugtalan, sorsában bizonytalan, az folyton bújja az újságokat, napról-napra keresve mindig valami olyasmit, a mit ő mint üdvös változtatást fogadna. Most már ezek az egyszerű emberek is forgatják a napilapokat, különösen a politikai lapokat. Épen ennek következtében keletkeznek azután az ilyen vidékekeken helyi apró újságok, a melyek a helyi politikával foglalkozva, épen a nép elégedetlenségére építenek és minél lázasabb a nép lelke,^ annál könnyebben terjeszkednek. Én tudom, hogy nagy missziója van a sajtónak, különösen a fölvilágosodottság terjeszkedése tekintetében, de azért mégis sokkal szivesebben látnék a nép kezében vallásos, erkölcsös olvasmányokat és folyóiratokat, gazdasági szaklapokat, vagy helyes irányban vezetett szocziális olvasmányokat, mint az ilyen apró vidéki politizáló lapokat; pedig ott a Délvidéken minden valamirevaló német falunak megvan már a maga saját helyi lapja, sőt Temesvárott is szerfelett megszaporodtak most a német újságok. Körülbelül öt évvel ezelőtt volt Temesvárnak egy magyar újságja: a hivatalos megyei lap; azonkívül volt három német lapja, a melyek mint politikai lapok, az ottani érdekeket szolgálták, s ez a négy lap a megye két nyelvének arányában el volt terjedve ugy a város, mint a megye intelligencziája között. Azóta a városi lakosság már legalább felerészében megmagyarosodott, a falusi németség pedig nagyon megfogyott, mert hiszen nagy része kivándorolt, és mert a svábok is egy idő óta a két gyermekrendszert követik. Ennek daczára, hirtelenül, három-négy év alatt ugy megszaporodtak ott a német lapok, hogy mindenki csodálkozik rajta. A temesi főispán lapja mindig tagadja a német lapok számát, azért összegyűjtöttem Temesvárott valamennyit, hogy azokat itt a t. képviselőháznak bemutathassam, Temesvárott most is megvan az a régi magyar lap: a »Délmagyarországi Közlöny«, a mely hivatalos lapja lévén a megyének, a főispánnak, a kormánynak és a megyei tisztviselőknek dicséretén felül nem igen viszi többre, s igy nagyon természetes, hogy nem is olvassák, csak a hivatalokba jár. De ezzel szemben van most Temesvárott tíz politikai heti- és napilap, (Mozgás a szélsöbáloldalon.) továbbá két román politizáló lap, ós egy szerb lap. (Az említett lapok példányait a