Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-311

384 311. országos, ülés 1903 július 18-án, szombaton. Lovászy ; Márton: , Azt sem akarják meg- j tartani! : Sturman György: De azok a nemzeti jogok, a melyek az 1867: XII. törvényczikkben foglaltatnak, a maguk teljes egészében lojálisán végrehajtva nem lettek, sőt ellenkezőleg, a tatalom emberei iparkodtak ezen világos jogokat elhomályosítani, kétségbevonni, és félremagyarázni. (Igaz!. Ugy van! a szélsöbaloldaion.) Ez a szülőoka annak a helyzetnek, a melyben ma a magyar pohtika_ és az ország sínylik. Ennek a mostani parlamenti harcznak pedig tulajdonképeni nagy czélja az, bogy a nemzetnek a hadseregre vonatkozólag az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt jogai végre-valahára, hosszú idő után érvényesüljenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldaion.) Felhozták itt, t. képviselőház, hogy az ország, a választók többsége ezen követeléseket nem támogatja, és a parlamenti pártok viszonyai tényleg igazolni látszottak ezt a feltevést. De mi a többségi elv hangoztatása előtt meg nem hajoltunk, mert tudtuk, hogy a választók többsége hiven, lelkesen ragaszkodik azon követelményekhez, a melyeknek megvalósítását mi az 1867: XII. t.-czikk alapján a nemzet részére mindig sürgettük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldaion.) És a többség vezérét, a kiben pedig a többség feltétlenül megbízott, és a kinek magyarságát, nemzeti érzését még az ellenzék sem kifogásolta, elejtették csak azért, nehogy ennek a harcznak az legyen a vége, — ha egyéb nem is éretik el, — hogy világosan, határozottan kifejezést nyerjen az, hogy igenis azok a követelmények bentfoglaltatnak az 1867. évi XII. törvényczikkben, és hosszabb vagy rövidebb idő alatt kell, hogy megvalósuljanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A többség egy része, vagy talán nem is a többség, hanem a katonai és udvari intrika (Felkiáltások a szélsöbaloldaion: Ez az!) olyasmit sejtett a passzív rezisztencziából, hogy annak a vége előbb-utóbb nem lehet más, mint az ellenzéknek valamelyes nemzeti engedményekkel való lecsendesítése. S ezért az udvari és katonai párt intrikái odavitték a dolgot, hogy Széll Kálmán kormány elnököt a korona elejtette. Ezt a harczot befejezni csak két mód van: vagy erőszakosan keresztülgázolni minden törvényen, minden jogon, minden alkotmányon, vagy pedig megadni a nemzeti jogokat. (Ugy van! Ugy van 1 a szélsöbaloldaion.) Hock János: Nincs más kibontakozás! Sturman György: A válság kezdetén hallottuk, hogy a hatalom az erőszak útjára akar lépni . . . Beőthy Ákos: A botnak két vége van! Sturman György:... és a törvények lábbal tiprásával akarja az ujonczlétszám felemelését keresztülerőszakolni. Ekkor azonban csodálatos yáltozást vettünk észre az igen t. többség soraiban, a mely változás kimutatta, hogy az az érzelem, az a törekvés, a mely bennünket lelkesít, a melyet mi táplálunk, az ő kebleikben is él. Hock János: Lappangó hazafiság! Sturman György: Akadtak számottevő frakCziói a többségnek, a melyek hangoztatták, hogy erőszakkal itt nem lehet a czélt elérni, hogy a rendes állapotokat helyreállitani itt csak ugy sikerülhet, ha a nemzetnek jogát respektálják és legalább törvényileg biztosított jogait megvalósítják. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldaion.) Fáy István: A magyar vezényszót meg kell adni! Sturman György: Mikor az igen t. miniszterelnök ur eljött, akkor szelíden, udvariasan, kedvesen azt hangoztatta, hogy ő a helyzetet szanálni, a parlamenti békét helyreállitani és az országot a törvénynélküli állapotból kivezetni jött. A függetlenségi párt, talán a felelőség viselésétől visszariadva, hitt a szép szavaknak, hitt az ígéreteknek, és nem is gondolhatott mást, mint hogy megtörvén a többségnek a nemzeti érzülettel ellenkező akarata, nem jöhet egyéb, mint a békés kiegyenlítés, a nemzeti jogok megadása. Azonban keservesen csalódott a közjogi ellenzék, mert a miniszterelnök ur felhozott mindent programmbeszédében, — felhozta a jogot, törvényt és igazságot, felhozta a liberalizmust, — csak azt nem, a miről épen most van szó, a mi épen most időszerű. Megkérdezésünk daczára is azt válaszolta, hogy erről nem beszél, mert ez nem időszerű. Hát én ezt a felfogást nem oszthatom, mert csakis ez időszerű most. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldaion.) Az egész politikai helyzetnek, az egész törvénynélküli állapotnak semmi más oka nincsen, mint az, hogy a nemzeti jogokat nem akarják érvényesíteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldaion.) Ily körülmények között abból a rideg elzárkózásból a nemzeti követelményekre vonatkozó bármely megbeszélés elől mi nem következtethetünk egyebet, mint azt, hogy e tekintetben engedményeket tenni a hatalom egyáltalában nem akar, hanem igenis időt akar nyerni arra, hogy megtörje ezt az ellenzéket, hogy házfeloszlatással, uj választásokkal, a melyek bizonyára erőszakosan folynának le, az ellenzéket számban, erőben meggyöngítse, s ha majd igy erőszakosan összehozott egy többséget, rámutathasson arra^ hogy ime az ország akarata megnyilatkozott, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldaion.) az ország elitélte a ti harczotokat, hagyjátok abba. Ily körülmények között ennek a pártnak, ennek az oldalnak egyéb választása nem volt, mint folytatni tovább a harczot, le nem tenni a fegyvert mindaddig, a míg vagy kicsavarják azt a kezéből vagy pedig megadják a nemzetnek az engedményeket, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Magyarország helyzete olyan, hogy az tovább fenn nem tartható. Sok, nagyon sok joga és követelése folyik még a magyar nemzet-