Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-309

352 309. országos, ülés 19.03 jiilia.t Ki-án, csütörtökön. történtek e házban, a melyeket hallgatással mellőzni nem lehet, a melyeknek ellenállani, a melyeknek ellenszegülni a magam részéről is kötelességemnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Vészi József: Bizonyosan az ex-lex-válas'ztásról beszél. (Nagy zaj a jobboldalon.) B. Dániel Ernő: Azonban mielőtt ezen most jelzett tárgyra rátérnék, engedje meg nekem a t. ház, hogy kis kitérést tegyek azon közbeszólásomra, a melyet a pénteki ülésen Hodossy Imre t. barátom beszéde alkalmával tettem. Annyival szükségesebbnek tartom, hogy ezen közbeszólásról a t. házat felvilágosítsam, mert az a taps, helyeslés és éljenzés, a mely a ház ezen oldaláról (a baloldalra mutat) e közbeszólásra nézve megnyilatkozott, ugy látszik, olyan czélzatot akart ezen közbeszőlásomnak tulajdonitani, á melylyel az egyáltalában nem bírt. Azt hitték t. képviselőtársaim az ellenzék soraiban, hogy ezzel a közbeszólással elvi ellentétet akarok megállapítani köztem és a szóló között... Olay Lajos: Ugy is volt! B. Dániel Ernő: . . . s hogy ennek következtében ezen pártban már igen jelentékeny elvi szakadás van, a melyet hiába iparkodunk elpalástolni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőtársaim, a kik azt mondják, hogy ugy van, legyenek meggyőződve, hogy az nem ugy van. Az a közbeszólás, a melyet akkor tettein, csak egy ténybeli állítást akart helyreállítani, a mely állítás maga is csak egy elszóláson alapult, a mint hogy meggyőződhettek arról, midőn ezen közbeszólásomra maga az igen t. szónok ur a legnagyobb lojalitással helyreigazította a tényállást. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) S hogy itt csakugyan nem lehet elvi szakadásról, eltérésekről szó, mutatja az, hogy én épen ezen alkalommal a legnagyobb határozottsággal kijelentem, hogy mindenhez, a mit akkor Hodossy t. barátom kifejtett, a magam részéről hozzájárulok. Kijelentem, hogy beszódének különösen az a része, mely az obstrukczióra vonatkozott, az én teljes helyeslésemmel találkozik. Lengyel Zoltán: Mindjárt gondoltuk! B. Dániel Ernő: Mert bármily helyes legyen is az az indok, a melyből az obstrukczió kiindul, bármily üdvös és helyes legyen az a czél, a melyet az obstrukczióval meg akarnak valósítani, az obstrukczió mindig veszedelmes parlamentáris fegyver, mindig elitélendő, mint olyan, a mely következményeiben rengeteg sok kárt okoz, gyakran ott, a hol nem is akar okozni. Másrészt pedig az obstrukczió azáltal, hogy a parlamentnek rendes működését hosszabb időre megzavarja, a parlamenti intézmény czélszerüségére és életrevalóságára nézve az egész országban a legnagyobb bizalmatlanságot kelti. (Ellenmondás a bal- és . a szélsőbaloldalon.) S bár ez;, igy van, mégis sajnosán konstatálnom kell, hogy. bizony épen a mi parlamentünkben az obstr-ukezió gyakran fordul elő, sokkal gyakrabban, a mint hogy az általában indokolható volna. Förster Ottó: Az első igen kellemes volt! B. Dániel Ernő: Nem tudom, melyiket gondolja a t. képviselő ur, de ha az 1898 — 99-ikire czéloz, ugy azt mondhatom, hogy ez az obstrukczió, a mely már azért is, mert obstrukczió volt, a legnagyobb mértékben elitélendő, épen azáltal, hogy sikereket mutatott fel, szülőanyja lett sok minden hátránynak, sok minden bajnak, sőt azt merem állítani, hogyha akkor az az obstrukczió azt a sikert fel nem mutathatta volna: talán most sem állanánk az obstrukczióval szemben, (Ugy van! jobb felöl.) és az a siker, a melyet az akkori obstrukczió felmutatott, a jelenlegi obstrukcziőt is csak az akczió megindítására bátorította. (Felkiáltások balfelöl: Hodossy csinálta!) Polónyi Géza: Hát az nem volt siker, hogy Széll Kálmán lett a miniszterelnök ? (Mozgás a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Most pedig az a sikere, hogy Széll Kálmán elment! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Hát a curiai bíráskodás nem volt diadal? (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán: Az obstrukcziőt helytelenítették, de az eredményt elfogadták! Vészi József: A »jog, törvény és igazság« ócska vas lett! (Zaj. Elnök csenget.) B. Dániel Ernő: Sajátságos helyzetben találjuk most magunkat. Alig van valaki ebben a házban, a ki azt a czélt, a melyet az obstrukczió maga elé tűzött és ki akar vivni, nem tartaná helyesnek, nem tartaná üdvösnek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Helyeslések jobbfelöl.) Ugron Gábor: Ez az igazság! Polónyi Géza: Helyes beszéd! Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Dániel Ernő: Azt a törekvést, hogy bizonyos nemzeti vivmányok eléressenek, olyan vívmányok, a melyek garancziát nyújtsanak arra nézve, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben jelzett magyar hadsereg teljes mértékben érvényesüljön, és megvalósuljon, (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon. Helyeslés jobbról.) ki volna ebben az^ országban, a ki ezt helyesnek nem tartaná ? (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Helyeslések jobbfelöl.) Fáy István: Hátha kívánjátok, álljatok fel és mondjátok meg! Kende Péter : Majd ha rákerül a sor! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Tessék megcsinálni és meg lesz a parlamenti béke! A dicsőséget is odaadjuk, csak akarjátok! (Zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hagyják a szónokot nyugodtan beszélni! Polónyi Géza: Eddig hallottuk a Bánffy embereit, most halljuk az uj miniszterelnökét! B. Dániel Ernő: Azok a törekvések az egész nemzetnél a kellő szimpátiával találkoznak; szi-