Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-309

309. országos ülés 1903 mányban. (Nagy zaj.) Értsük meg egymást egypár szóval. (Nem lehet! a jobbóldalon.) Mi világosan mondjuk, ha a kisebbség programmszerü követelései, elvei keresnének megvalósulást, azt mondanám, önöknek van igazuk. De a mi álláspontunk mi ? Erre méltóztassék feleletet adni és rögtön békesség lesz. (Nagy mozgás.) Gajáry Géza: Holnap megváltoztatjátok! Polónyi Géza: Mi azt mondjuk, hogy azok a követelések, a miket felsorolunk, nem a mi követeléseink, hanem azok az 1867: XII. t.cz.-ben biztosított törvényes jogaink, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) a melyek törvénytelenül nem hajtatnak végre. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Kérem, csavarják ki kezünkből a fegyvert: (Zaj jobbról.) álljanak fel, akadjon ott egy közjogász, a ki bebizonyítja, hogy a magyar törvényhozás törvényben lemondott a magyar vezényszóról és szolgálati nyelvről, (Zajos ellenmondás a jobbos a baloldalon; felkiáltások : Nem mondott le!) méltóztassanak nekem törvényt mutatni, a mely mellett lehetséges a katonai igazságszolgáltatás területén a német tárgyalási nyelv, (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Hol?!) Ugron Gábor: Ez megvan ! (Hol ? a jobbos a baloldalon.) Olay Lajos: Hiszen Plósz le akart köszönni e miatt, mert a magyar nyelvet akarja érvényesíteni! Nem tudjátok? Polónyi Géza: Hol az a törvény, a mely a katonai iskolákban nevelt, nem is hadköteles magyar gyermekek számára Magyarország területén magyar pénzen lehetővé teszi, hogy a közös hadügyminisztérium által kinevezett tanárok utján német legyen az oktatási nyelv? Rögtön leteszszük a fegyvert, ha ilyent mutatnak, pedig 35 esztendő óta tűrik ezt önök; Erről van szó. Barabás Béla: Ezt magasztalják ! Pozsgay Miklós: Ennek tapsolnak! (Zaj.) Polónyi Géza: A mig nem tudják bebizonyítani, áll a tétel, hogy ez nem a kisebbség akaratának védelme, hanem a legszentebb alkotmány és törvény védelmében állunk ellent ennek a politikának továbbra is. Kende Péter: Ne tessék az indemnityt obstruálni! (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Babó Mihály: Tessék kijelenteni, hogy meglesz minden! Pozsgay Miklós: Hát az indemnityben van a magyar nyelv? (Folytonos zaj. Az elnök ismételten csenget.) Gajáry Géza: Appelláljunk a nemzetre, ha olyan nagyon igazuk van! (Folytonos nagy zaj.) Krístóffy József: Kérdezzük meg a nemzetet ! Elnök: Polónyi képviselő urat figyelmeztetem, hogy a ház különengedélyével szól. Polónyi Géza: Be is fejezem mindjárt. A t. miniszterelnök ur legutóbbi beszédében oly allúziót tesz,amely politikai barátainkKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVH. KÖTET. július 16-án, csütörtökön. 345 nak és elvtársainknak is meggyanusitása. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő abban a harezban, a melyet a nemzet szine előtt le akar folytatni, nemcsak az ő táborára számit, de számít azokra is, a kik hozzájárultak a megállapodáshoz, a vele folytatott beszélgetések alapján. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam részéről a kosarat már tegnap megkapta. Azért szólalok itt fel, hogy álljon fel e pártnak oldaláról egy ember is, a ki hajlandó azt a politikai inszinuácziót eltűrni, hogy róla mint függetlenségi emberről azt állithassák, hogy segítségére fog menni a kormánynak. (Elénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Addig, a mig egy ilyen embert nem tud mutatni, azt mint inszinuácziót valamennyiünk nevében visszautasítom. (Élénk éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! Polónyi Géza képviselő ur félreértett szavainak megmagyarázására kért. szót. Yan szerencsém mindenekelőtt a t. ház figyelmét arra felhívni, hogy a t. képviselő ur tegnapi felszólalására én egy szóval nem reflektáltam, tehát nem is jutottam abba a helyzetbe, hogy az ő szavait itt félremagyarázhattam volna. (Elénk helyeslés jobb fel öl. Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Tisza Kálmán-féle viccz! (Nem viccz, hanem igazság! jobbról.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! A t. képviselő ur mondott egyet-mást, a melyet nem akarok minden megjegyzés nélkül hagyni, különösen azokat, a mik a mi megbeszéléseinkre vonatkoznak, melyeket a minisztérium megalkotása előtt tárgyalásaink alkalmával a párt vezetőségével folytattam, A t. képviselő ur t. i. azt mondja, hogy én egyenesen felhívtam volna az urakat arra, hogy bármily kérdést intézzenek hozzám, én szívesen fogok megfelelni rá, de kell is, hogy megfeleljek. Ez vonatkozott különösen mindazon kérdésekre, a melyek nem voltak szoros kapcsolatban azokkal, a mik akkor tárgyalásaink tulajdonképeni alapját képezték, mert hiszen a mi tárgyalásaink és megbeszéléseink alapja nem volt más, mint elhárítani azon akadályokat,-a melyek a parlamenti tárgyalások menetét zavarják. Semmi másról tehát nem beszéltünk, mint a múlt ujonczjavaslat tárgyalásának felfüggesztéséről és egy uj ujonczmegajánlási törvényjavaslatról, a mely a létszámfelemelés nélkül lett volna beadandó. Ez képezte tárgyalásaink alapját. Akkor, ezen tárgyalásaink közepette igenis volt alkalmam abban a tekintetben is nyilatkozni, hogy mindazon kérdésekre nézve, a melyeket a t. képviselő ur most felhoz, most nem foglalok állást. Ezt megbeszéléseink alkalmával egyenesen kimutattuk és épen a t. képviselő úrra hivatkozhatom, hogy megbeszéléseink végén a t. képviselő ur azt mondta : nohát jól van, de megmondjam ám a királynak . , . Polónyi Géza : ügy van ! A-t