Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

.120 .108. országos ülés 1003 Julius 15-én, szerdán. Adolf iiiterpellácziója a délvidéki kivándorlás és a közigazgatási visszaélések tárgyában. Elnök: Az interpelláczió a szokott időben, az ülés végén meg fog tétetni. Napirend előtt szót adtam Ugron Gábor, Barabás Béla, Polónyi Géza, Bakonyi Samu, Mezőssy Béla és Rátkay László képviselő uraknak. Az első szó Ugron Gábor képviselő urat illeti. Ugron Gábor: T. képviselőház! Folyó hó 11-én elkerülte figyelmemet, hogy Veres József t. képviselőtársam a következőket mondotta itt a házban: »Hiszen a közönség elvárja a képviselőjétől, hogy pártállását ok nélkül meg ne változtassa, de már magának megengedi ezt a luxust és épen azért a legkevésbbé következetes, mert ezen Ítéletében szigorú.. Ha a választópolgárok komolyan és következetesen gondolkoznának, nem történhetnék meg ugyanazon egy kerületben, hogy pl. az a kerület, a melyik miniszterelnök korában b. Bánffy Dezsőt egy hangulag megválasztotta, mindjárt bukása után egyhangúlag Ugron Gábort választotta meg, Bánffy Dezsőnek éppen az ellentétét«. T. képviselőház! A mint a magánembereknek megvan a maguk beesületérzésük, ugy a kerületekben is megvan a maguk becsületéről való féltékeny gondoskodás. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az ország alkotmánya csak addig nyugszik biztosan, a mig a kerületeknek ez az érzése megvan. Annál biztosabbá válik az alkotmányos élet, minél erősebben lüktet az önérzetnek és az öntudatnak ez az érzése a választókerületekben. A szilágysomlyói választókerület tisztessége érdekében kell, hogy a ház előtt röviden felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ez az állandóan ellenzéki kerület (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) b. Bánffy Dezsőt először megválasztotta, épen én tőlem kért jelöltet. Én Győry Elek, a jogászvilágnak egyik elhunyt kitűnősége, személyében adtam jelöltet. Megválasztása majdnem bizonyos volt, a mint azt választás előtt meg lehetett ítélni. Győry Elek azonban a megelőző országgyűlésen a komáromi kerületet képviselte és most választói azt kívánták, hogy a szilágysomlyói jelöltségtől lépjen vissza, mert akkor biztosabb lesz Komáromban való megválasztatása. Győry Elek azonban Komáromban megbukott és a jelölt nélkül maradt szilágy somlyói kerületben, hogy a lobogó becsületét megmentsék, az ellenzéki választók hirtelen maguk közül léptettek fel egy jelöltet. Ennek a zavarnak volt következménye, hogy b. Bánffy Dezső az első alkalommal meg lett választva. Második alkalommal a kerületnek bizalma az én személyemhez fordult. Én azonban azt mondtam, hogy én nem vállalom el e jelöltséget és ne is állítsanak jelöltet, mert midőn egy miniszterelnök személyével állnak szemben, ha a függetlenségi párt oly erős is, hogy győzni tud, két eshetőség van, vagy az, hogy óriási összegű pénzekkel, a mint az az 1896-iki választásoknál történt, a lélekvásárlás megindittatik, és addig folytattatik, mig a többség biztosítva van, vagy pedig a hol ez az eszköz nem sikerül, ott a fegyveres erőt fogják felhasználni a polgárok ellen és fegyverrel is szét fogják verni őket, de b. Bánffy Dezsőt, a miniszterelnököt bukni az a rendszer, ott, abban a kerületben, mikor ő egyedül csak abban a kerületben volt fölléptetve, nem fogja engedni. (Ugy van! balfelöl.) Ezért azt tanácsoltam barátaimnak, tegyenek ugy, mint az arabs teszen, mikor jön a számum szele a maga homoktengerével, a ki — pedig nem szokott különben megalázkodni — lefekszik és megvárja, hogy a számum a maga szemetével vonuljon el; a midőn elvonult, újból felkel és folytatja útját. Kíméljétek meg a népnek a lelkét, ne tegyétek ki annak, hogy egyszer erős megvesztegetéssel legyen megpróbálva, mert ha a vesztegetés szennye a lelkekbe behatol, onnan azután többé azt kiirtani nem lehet, az a kerület a maga erkölcsét örökre elveszíti. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondottam, hogy ha pediglen kitartanátok, az erőszaknak lennétek kitéve és a jövő választásnál minden választót a családja tartana vissza, hogy ne menjen a választói urnához, ne gyakorolja polgári kötelességét, félvén attól, hogy újból erőszaknak lesz kitéve. Engedje meg a t. ház, sem becsületesebben, sem helyesebben nem járhatott el a szilágysomlyói kerület, mint hogy abban a pillanatban, a melyben a lehetőség újból előállott, felragadta a függetlenségi lobogót is, győzelemre vitte azóta kétszer. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Győzelemre vitte a legtisztábban és legnemesebben az első választás alkalmával és most a legutolsó választás alkalmával akként vitte azt a lobogót győzelemre, hogy én választóim előtt meg sem jelentem, semmi költséget, egy krajczárt sem viseltem saját zsebemből, hanem a maguk erejéből, a maguk lelkesedéséből, a maguk becsületességéből választottak meg engem és küldtek ide fel. (Elérik éljenzés a szélsöbaloldalon.) Ilyen kerületeknek a becsületét nem szabad érinteni és én nem azért, mert én vagyok ott megválasztva, de bárki lenne hasonló módon egy kerületből megválasztva, annak a kerületnek csak dicsőségből fonhatok koszorút, és nem engedhetem, hogy rossz és helytelen összehasonlítással balvéleményt keltsenek felőle. A mely kerületben még a becsületességnek, a politikai tisztességnek, az önfeláldozásnak megvannak az erényei, azt becsüljük meg. (Elérik éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Következik Barabás Béla. Barabás Béla: T. képviselőház! Ennek az évnek most már hat és fél hónapját fordítottuk arra, hogy a nemzeti közvéleményben felébredt és az emberek szivében élő azon törekvésnek érvényt szerezzünk, hogy határainkon belül az államalkatnak minden részében, a katonaságnál