Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-304
248 5Ö4. országos ülés 1903 Julius ÍÖ-én, pénteken. Hódossy Imre: . . . elfogadta és minden pártról megnyilatkozott azon óhajtás, hogy végrevalahára vége vettessék annak a tarthatatlan törvényen kívüli állapotnak, a melyben vagyunk. Csak néhány képviselő ur (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hatvanhárom!) vonta ki magát még saját pártjának határozata alul is és ezek részint kisebb kötelékekben, részint egyenként elhatározták, hogy ők azt el nem fogadják és nem engedik meg, hogy Magyarország ezen törvényen kivüli állapotból a programm elfogadása utján kijusson. (Zay bal felöl. Halljuk! Halljuk jobbfelöl.) Ez már talán mégis kissé messze megy .. . (Folytontartó nagy zaj balfelül. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Drakulics Pál: Szép parlamenti érettség! így becsülik meg a régi, becsületes parlamenti multat ? (Folyton tartó nagy zaj balfelöl. Elnök csenget. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget): Nem hallottam, hogy a képviselő ur mit mondott. (Zaj.) Méltóztassék nyugodtan lenni. Kérem a képviselő urakat, ne kiabáljanak bele. Engedjék meg nekem, hogy konstatáljam, mi volt a közbeszólás. Drakulics Pál: Hagyjuk későbbre, mikor befejezi a szónok a beszédét, akkor majd megmondom, hogy mit mondtam. (Helyeslés a jobboldalon.) Hódossy Imre: Ha egy négyszáz és ennyi képviselőből álló testületben, törvényhozásban oly csekély számú képviselők ... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hatvanhárom!) . . .legyen hát annyi, mondjuk: 63 képviselő azt vindikálja magának, hogy ő fogja itt diktálni, hogy mi legyen... (Nagy zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk!) Szatmári Mór : Hiszen a képviselő ur is volt kisebbségben. Akkor nem csinált ilyen statisztikát! (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Halljuk!)' ' Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, legyenek csendben, különben kénytelen leszek az illetőket rendreutasítani. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Hódossy Imre: . . . hogy ez milyen tarthatatlan parlamenti helyzetet teremtett, azt leginkább bizonyítja Barabás képviselő urnak egyik felszólalása, a mely itt az országgyűlési naplóban fel van jegyezve. Arról volt szó a házban, hogy egyik képviselő ur a maga beszédét másnapra kívánta halasztani. A többség ezt ellenezte és akkor Barabás Béla képviselő ur ezeket mondta: »Mégsem beszél ma! Nem engedjük. Hiába okoskodtok.« (Nagy zaj a szélsőbalon.) Holló Lajos: Fejérváryt egész éjjel nem engedték szóhoz jutni! (ügy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Fejérváry miniszter volt és többsége volt és önök még sem engedték szóhoz jutni! (Ugy van ! Ugy vem! a szélsőbal-oldalon. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Hogy ha szeretik egymást! Elnök: Lengyel képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Hódossy Imre (olvassa): »Hát nem beszél, punktum. Mit okoskodtok? Nézze meg az ember. Most mi vagyunk az urak, nem a többség. Most mi parancsolunk, nem a többség.« Holló Lajos: Az ilyen tréfás szavakat hozzák fel! (Nagy zaj.) Hódossy Imre: Ebben a szuverén testületben nem parancsol senki, csak ez a szuverén testület maga vagy egyhangúlag, vagy pedig többsége által. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Folytonos nagy zaj.) Holló Lajos : Személyes kérdésben kérek majd szót! Hódossy Imre: Mihelyt ezt a parlamentáris elvet megsértették, megszűnt a törvényhozás alkotmányos működése. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj és felkiállások a szélsőbaloldalon : Hát a Fejérváry-éjszaka ?) Elnök (csenget): Kérem Lengyel képviselő urat, legyen csöndben. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, Lengyel képviselő ur! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Hódossy Imre: Következménye ennek a felszólalásnak az, hogy a t. képviselő urak, a kik nem akarják a napirendet elfogadni és az obstrukeziót tovább akarják folytatni, az obstrukeziót nem mint valamely rendkívüli veszedelemnek a visszaverésére alkalmazható eszközt, hanem mint rendes parlamenti eszközt akarják igénybe venni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalion. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Egész beszédeket hallottunk itt, a melyekben az volt bizonyítva, hogy hiszen a többség döntő szava nem egyéb az alkotmányosságnak kijátszásánál. _ (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang: Önök is azt tették!) Polónyi Géza: A képviselő ur maga hirdette ezt 1898-ban! Hódossy Imre: Soha! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Folytonoszaj a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Hódossy Imre: Hogy ennek egyszersmindenkorra végét vessem, arra vagyok bátor kérni a t. képviselőházat, hogy egyik beszédemből, a melyet akkor, a mikor 1898-ban és 1899-ben mi isobstruáltunk, , .. (Ahá! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Többség volt-e akkor, vagy kisebbség ? Hódossy Imre: . . . egyik beszédemet . . . Holló Lajos: Tehát kisebbség! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Hódossy Imre: . . . egyik beszédemet, melynek nagy részét felolvasta itt a házban valamelyik képviselő ur, de épen azt a részét, amely az obstrukezióra vonatkozik, az illető képviselő ur nem olvasta fel, méltóztatnak megengedni,
