Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-304

244 304. országos ülés 1903 odaadó hűséggel szolgálhatja az ő királyát a nélkül, hogy hűtlenné lenne hazája iránt, és igazán szívből szeretheti hazáját a nélkül, hogy meggyanusittatnék a trón iránt való hűségében. (Taps a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Nem szégyenli magát a Gotterhalte-tábor ? (Zaj.) Hock János: Pedig ez az ország királyhűségében jjáratlanul áll a történelemben, és nemcsak kitartott mindenkor a trón mellett, hanem azt mindeD komoly veszedelemben meg is mentette. Még szabadságharczainkban is csak akkor léptek a veszélyeztetett alkotmánynak védelmére sorompóba a magyar szabadsághősök, mikor őket oda a bécsi rendszernek akár ármánya, akár szószegése kényszeritette. Bocskay István esetére utalok csupán, a kit Magyarországon németnek és aulikusnak tartottak, Ő jelentette ki: engem csak ő Felsége ágyúival és éles kardjaival lehetett az ő Felsége hűsége mellől elkergetni. Önmaga ellen vét tehát a dinasztia, ha az ő jövőjének alapját, hatalmának erejét nem erre az országra, Magyarországra veti, a mely egyedül mentheti meg a fenyegető külső veszedelmek ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem említem fel Mária Terézia esetét, nem említem fel a napóleoni proklamácziót, itt csupán a Habsburgház eredetére utalok, mert ez a történelmi eset bevilágít a messze jövő homályába is. Egy ezredév óta nagy népcsaládok között két világfaj domborodik ki: a szláv és a germán. Állandó küzdelem folyik e két világfaj között napjainkban is, sokszor egy-egy deczenniumig vagy évszázadig pihen, de azért tudjuk, hogy nyíltan, vagy titkon ez a két elem mindig farkasszemet néz egymással. A magyar fajnak köszönhető egyedül, hogy az a szláv tiílsuly már rég le nem billentette a mérleget a maga számára, de a magyarság volt az az ék, mely honfoglalásával a fenyegető szláv tömeget két részre repesztette: a déli szlávok és éjszaki szlávok csomójára. A germán-szláv világkérdés tehát már egyszer megoldás elé került, 1278-ban a morvamezői csatatéren állott szemben egymással Cseh Ottokár és Habsburgi Rudolf. 40.000 magyar, 16.000 kun vitéz fegyvere vágott akkor rendet a cseh sorokban és az összeomlott szláv egység romjain emelkedett fel az ifjú Habsburgok világuralma és trónusa. így volt a germán faj sorsa már egyszer a magyar nemzetnek a nagylelkűségére bízva. Ott a magyar vértől piros csatatéren köszönte meg Habsburgi Rudolf Lászlónak, az ő trónjának és dinasztiájának megmentését. Isten színe előtt fogadta az elesett magyar hősöknek véres hullája mellett, hogy soha el nem fogja felejteni, mivel tartozik ő és háza a nemes, nagylelkű magyar nemzetnek. T. miniszterelnök ur, azt mondják önről, (Halljuk! Halljuk!) hogy jó magyar. Viszont azt is hallottam, hogy az én uram és felséges királyom, a kit az Isten hazám javára még július 10-én, pénteken. sokáig éltessen, önben feltétlenül megbízik. Lépjen tehát ön az ön magyar szivével oda, nemcsak a nemzet, hanem a dinasztia érdekében is a trón elé és mondja meg: Felséges ur, minden szurony, a melyet a magyar hadsereg kezébe adunk, a trónnak, a dinasztiának legbiztosabb erőssége. (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a nemzet történelmi múltjánál, hagyományainál fogva királypárti, ez a nemzet királygyilkosságig még le nem vetemedett soha, ez a nemzet Szent István koronáját szentségnek tekinti, nemzeti ereklyének, melyet temjűomában őriz. Adjuk meg tehát neki az ő nemzeti önérzetének megfelelő nemzeti intézményt, és adjuk meg neki az ő nemzeti nagyságának hiányzó feltételét: az ő magyar hadseregét. (ÉlénJc éljenzés és tapis a bal- és a szélsöbaloldalon.) A legközelebbi jövő úgyis megint a germán és szláv elemek rettenetes összeroppanása lesz. Talán ez az idő nincs is már messze. Mondja meg miniszterelnök ur a királynak : Felséges ur, 800.000 magyar kard fog akkor kirepülni hüvelyéből, hogy ezt a világkérdést csomójában kettévágni segítse, mert itt a közép Duna vidékén most sincs más a világfajokat ellensúlyozó erő, mint az egyetlen magyar nemzet. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Adjuk meg tehát neki az ő nemzeti nagyságának rég óhajtva várt hiányzó feltételét és ne kényszeritsük ezt a nemzetet arra, hogy önálló állami életének biztosítékait egy szláv szövetségben legyen kénytelen keresni. (Hosszantartó éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A trónokat az élet igazságaira és a nemzetek szivére kell felépíteni, mert ez a nemzet nemcsak vérét és vagyonát, de szivét is odaadja a koronának. Erre kell építeni az igazságokat, nem pedig a pártélet formaságaira, a politikai árlejtőkre, (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a kik ideig-óráig a trónt szolgálhatják, de a legelső alkalommal azoknak szolgálatába szegődnek, a kik őket érdemeikhez képest jobban méltányolják. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt mondtam, hogy ne a pártélet hazugságaira építsünk, mert nekem a meggyőződésem, a mit lelkiismeretem nyíltságával kimondok, az, hogy minden hibánk, minden veszedelmünk, a mely e nemzetet fenyegeti, itten is, ottan is, a pártélet hazugságaiból ered. A pártéletből, a mely bókókban tartja az egyéni szabadságot, a lelkiismeret tiszta elhatározását, (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és az embert a pártfegyelem rabjává teszi. ( TJgy van ! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Micsoda erő van abban a tömegben, a mely egy ember akarata szerint cselekszik? Hiszen akkor tömegre nincs is szükség, a parlamentarizmus merő fikczió; akkor egyszerűen kinevezett pártvezérekkel kormányoztassunk és menjünk haza dolgozni. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A parlamentben, az