Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-304
238 3Ö4. országos ülés 1903 Julius 10-én, pénteken. Ma már senki sem tagadhatja, a ki az eszmék fejlődésének történetét ismeri és a ki mélyebben szokott belenézni a dolgok lényegébe, hogy a nemzeti párt eló'készitő munkája nélkül Széll Kálmán sem nem vetbetett, sem nem arathatott volna. (Igaz! TJgy van! bal felöl.) Nem tisztulhatott volna meg tehát annyira a közélet, hogy egy erőszakos párturalmi rendszer visszaállításának legelső kísérletét az egész nemzet felháborodással lökje vissza a semmiségbe, a melyből szerintem elő sem kellett volna állnia. (Helyeslés bal felöl.) És kérdem én a t. házat — nyilvánosan teszem fel ezt a kérdést — vájjon még ezelőtt csak 5 — 6 évvel ki gondolt közülünk arra, hogy ha majd egy nagy nemzeti mozgalom bontogatja szárnyát, a mely akkor ott gubbasztott még rácsos kalitkájában, hogy annak fegyveres eltiprásához Magyarországon még miniszteri _ székek árán sem lehet kapni czimborákat. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már most, ha nézzük ezt a nemzetet újjáteremtő munkát, a melyet Széll Kálmán rendszerében mi is támogattunk, akkor azt hiszem, könnyen megértethetem a t. házzal, mi volt az oka annak, hogy az ujonczjutalék emeléséről szóló törvényjavaslatot mi nem támadtuk s ellene állást nem foglaltunk. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon.) Egyszerű és világos feleletet adok reá. Először is a fő ok Széll Kálmán hasznos kormányzati munkájában, egyéniségében és abban a bizalomban volt, a melylyel az ő politikai hitele, az ő értelmi képessége, korrekt hazafias gondolkozása és kipróbált nemzeties iránya miatt viseltettünk. Nekünk garanczia volt az ő egyénisége, hogy a katonai kormányzat túlköveteléseivel szemben csak oly konczessziókat tehet a kormányelnöki székből, a melyeket védképességünk az idegen véderő fejlesztésének európai versenyében tőlünk is feltételül megkövetelt. De még ez az erkölcsi biztosíték sem volt elég. Nemzeti vívmányokat, konczessziókat kértünk, a miket nekünk Széll Kálmán nyíltan és határozottan megígért és kilátásba is helyezett. (Mozgás jobbfelöl.) Okolicsányi Lászlő: Ne diskuráljanak ! (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Hock János: Mi pedig akcziószabadságunkat a jövőre teljes mértékben fentartván, kijelentettük, hogy a nemzeti vívmányok egyik részét az ujonczjutalék megszavazásának egyenértéke gyanánt tekintjük, másik részét, a melyet — jól megjegyezzük — Széll Kálmán meg nem igért, de meg sem tagadott, csak kilátásba helyezett, a véderőtör vény javaslatnak tárgyalá-. sara halasztottuk, hogy ott fogjuk nyíltan megvitatni és magunkra nézve a pártkérdést felállítani. Ez volt az a kompromisszum . . . Bolgár Ferencz: Dehogy! Hock János: Ha tévedek, Bolgár t. képviselőtársam lesz szives kijavítani. (Zaj.) Olay Lajos: Nagyon helyes, mert Bolgár barátunk már mást mondott! (Zaj a jobboldalon.) Hock János: Bocsánatot kérek, én kérdem a t. ház bármely tagjától, vájjon nem igy történt-e ez az előterjesztés szórói-szóra? (Mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: A házban igy történt! (Zaj a jobboldalon.) Hock János: Hogy Bolgár Ferencz t. képviselőtársam nézete mennyiben eltérő ettől, azt majd fogjuk hallani. Én állítom, hogy ez volt a nemzeti párt követelése. Ezt tudom. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk I Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Bolgár Ferencz: Egészen más! (Zaj a szélsöbáloldalon.) Drakulics Pál: Nyíltan, pártkonferenczián tárgyaltatott! A kommünikék is szóltak róla! (Zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Hock János: Kétségtelen, t. képviselőház, hogy itt egy bizonyos zavarával állunk szemben •— nem a fogalmaknak, hanem a kifejezéseknek, mert mindnyájan egyet gondolunk, de e gondolatot más és más szavakba burkolva mondjuk ki. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Hol van a memorandum ? Lássuk! Hock János: Igaz, hogy reformköveteléseinket a szabadelvű párt egységesen a magáévá tette, de azt csak nem tagadhatjuk, hogy ez a mozgalom a volt nemzeti párt kebeléből indult ki, a mely régi nemzeti programmját a katonai követelésekkel szemben ez alkalommal felvette, és annak egy részét megvalósítva, a másik rész megvalósítását a véderő-törvényjavaslathoz kötötte. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk: a bal- és a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos : Hol van a memorandum? Abban világosan benne van! Hock János : Abban az irányban pedig, hogy azt, a mit a volt miniszterelnök ur igy magáévá tett, a szabadelvű párt teljességgel osztotta, nem lehetünk kétségben, hiszen arról mindnyájan meg vagyunk győződve. Már most kérdem én, t. ház, hogy ily viszonyok között megtagadhattuk volna-e Széll Kálmán egész rendszerével szemben a közösséget egy részletkérdés miatt, mikor a nemzeti követelmények második részét szintén az ő kormányzata kilátásba helyezte ? Igen, kilátásba helyezte, vagyis lépésről-lépésre ígérte megvalósítani mind azt, a mit a nemzeti párt valaha az ő proklamácziójában, vagy a nyilvánosság elé bocsátott pártnyilatkozatában közzétett. Mi tehát az időszerűség elvénél fogva az ő rendszerének támadására nem vállalkozhattunk, mert ha megtagadtuk volna vele szemben a közösséget, jogosan vissza hullott volna reánk a vezér cserbenhagyásának és a politikai árulásnak a vádja. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.)
