Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-304

30b. országos ülés 1903 Julius 10-én, pénteken. 231 kormány megalakulásának. És mert ilyenekről beszéltek, a köztudatban egész jogosultsággal ama fölfogás vert gyökeret, mint hogyha az uj kormány megalakulását a függetlenségi és 48-as párt segítette volna elő, illetőleg ugy beszélték országszerte, hogy a függetlenségi és 48-as j>árt és a kormány között ok és okozati összefüggés van. Hát ez a felfogás az oka minden bajnak; minden zavart ez okozott, és ez a kibontakozásból tulajdonképen egy még nagyobb bonyolulatot csinált. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Előidézték ezt azok a magyarázatok és nyilatkozatok, a melyek erre a felfogásra okot szolgáltattak. Azonban az igen t. kormányelnök urnak, úgyszintén Kossuth Ferencz t. képviselő társamnak tegnapelőtti nyilatkozataiból kitűnik, hogy itt egyáltalában nincs szó adott szónak olyforma értelmezéséről, mint a milyen értelmezést és kötelező erőt annak a társadalmi életben szoktak tulajdonitani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ha ezek a nyilatkozatok nem is tétettek volna: én ugy hiszem, hogy adott szónak szankczióját nem az adja meg a politikai életben, valamely politikai exponens, egyén, vagy párt részéről, mint a mi a magánéletben a férfi és férfi között adott szónak ad szankcziót. Mert a magánéletben ezt megadja a férfi-jellem, becsületérzés, a politikai életben azonban, a hol esetleg millióknak, egy országnak sorsa, érdeke forog koczkán, ezeken kivül, a becsületérzésen, a férfiúi jellemen kivül dönt és döntenie kell még az eszélyességnek, az okosságnak, a körülmények számbavételének. Nem akarom egy külön politikai morál létezésének tanát hirdetni, de helytelennek tartom a közéletbeli cselekmények megítélését a magánéletből vett normák szerint. Mert, ha ez helyes volna, ha a politikai élet cselekményeit a magánélet cselekményeinek mértékével ítélnők meg, akkor a t. miniszterelnök urnak ama cselekménye, (Halljuk! a szélsobalóldalon.) hogy beleült abba a miniszteri székbe épen akkor, a mikor tőle nem messze, egypár székkel odébb egy hasonló székben ott ül a földmivelésügyi miniszter ur, nagyon éles megbirálás alá eshetnék. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Valamint az a cselekménye is, hogy elmegy oda a szabadelvű pártkörbe, a Lloyd klubba és ott mint pártvezér akarja magát kellemeztetni. (Derültség a szélsobalóldalon.) Az ilyet, t. ház és t. miniszterelnök ur, a magánéletben meglehetősen szigorúan Ítélnék meg és minden bizonynyal gúnyos mosolylyal kisérnék. Holló Lajos: Kidobják az ajtón, bejön az ablakon. Bedőházy János: A magánéletbeli felfogás szerint, ha valakit egyszer egy házból kiutasítanak, még pedig csúfosan, (Derültség, helyeslés és taps a szélsobalóldalon.) ha gentleman ember: a mig a háznak ugyanazok a lakói vannak, a mikor senki és semmi sem változott azóta, a mikor valószínűleg ugyan oly érzelmekkel, legalább titokban ugyanazokkal az érzelmekkel viseltetnek iránta, a mig oda meg nem hívják, a lábát ugyan oda be nem teszi. így van ez a magánéletben. És az illető valószínűleg nem fogja keresni még a jogczimet sem és nem fogja felhasználni pl. egy eshetőleges hivatalos, vagy épen katonai beszáílásolás alkalmát arra, hogy oda betelepedjék, és a jámbor lakóknak a nyakára üljön. (Igaz! Ugy van! taps a szélsobalóldalon.) Holló Lajos: Bécsi katonai erővel beszállásolták ! Bedőházy János: A politikai életben azonban, t. ház, az ilyen más elbírálás alá esik. A midőn a miniszterelnök ur bevonult mint pártvezér abba a Lloyd-klubba, a honnan ezelőtt 9 esztendővel, a mint mondják, kitessékelték, a nélkül, hogy a kibőjtölésen kivül valami jogczimet talált volna, a nélkül, hogy valaki csak egy szóval hivta volna, tisztán katonai beszállásoláshoz hasonló ürügygyei oda bevonult: én ugy tartom, hogy ezt itt csakis abból az egy tekintetből van jogunk, kell és szabad elbírálnunk, hogy mennyiben szolgál ez az ország üdvére, a közhangulatnak a megnyugtatására és a nemzetnek további megerősödésére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ebben nem találunk semmi megütközni, fennakadni valót, akkor annak az állítólagos adott szónak a szentségét, a függetlenségi párt magatartását illetőleg a kormánynyal szemben, egyáltalában nem szükség szóbahozni. Beszélnek továbbá párthatározatról. Minő párthatározatról? Talán egy olyanról, a mely szerint a függetlenségi és 48-as párt elhatározta volna, hogy segédkezik abban, hogy egy 67-es alapon álló kormány létesüljön, hogy ez a kormány megalakuljon ? Ilyen párthatározatról én semmit sem tudok, és ilyen párthatározatot egy párt, ha csak nem szenved valami szexuális aberráczióban, (Élénk derültség a szélsobalóldalon.) nem is hozhatott volna és nem is hozott. Azt beszélték, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak kezében van az ország sorsa. A lapok is irták, hogy a függetlenségi párt határozatától függ, hogy gróf Khuen-Hóderváry Károly tud-e kabinetet alkotni. Ha igazán igy lett volna, akkor bizonos, hogy nemcsak gróf KhuenHéderváry Károly, de senki, a ki 67-es alapon áll, kormányt nem alakithatna, vagy legalább nem volna szabad, hogy alakithasson. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Tudomásom szerint semmiféle ilyen párthatározat nem volt, hanem igenis az történt, hogy tudomásul vett a párt egy megbeszélést a kabinetalakitással megbízott gróf Khuen-Héderváry Károly és a pártvezetőség közt a kibontakozást illetőleg. A kibontakozásnak ezt a módját, mely ott előadatott, helyeselni lehetett és magam is helyeslem, ha egy kibontakozásra alkalmas egyénnel | állunk szemben. (Mozgás jobbfelöl.) Hát itt az j a kérdés, hogy állunk-e ilyennel szemben, (FelI kiáltások a szélsobalóldalon: Nem állunk!) és