Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. 215 Megdöbbenéssel olvastam a múltkor, hogy egy magas állású katona azt mondta, hogy ő 60 egynéhány éve, hogy szolgál a hadseregben, de az ő felséges urát és császárát most vénségére nem hagyhatja el. (Mozgás.) A kiben lelkiismeret van, az tudja, annak mérlegelnie kell, hogy szellemi és fizikai képességének olyan birtokában van-e, hogy nagy és nehéz feladatokkal, nagy és nehéz időkben megbirkózni tud-e, avagy sem ? Nem a szolgálati idők hosszúsága, hanem a szellemi és fizikai erők jelenléte mi egy állam hadseregének vezetésére kirendelt férfiaknál elengedhetetlen követelmény. Nagyon természetes, hogy az, a ki majdnem 60 éve szolgál, a múltba bele van rozsdásodva. Minden dicsősége, minden eredője a múltban van, az a múlthoz ragaszkodik. Más államok hadseregében a fejlődés rohamos; azt lehet mondani, hogy hétről-hétre újítások következnek be és ezek az újítások egyúttal technikai javításokat is tartalmaznak, a melyek a hadsereg harczképességét is fokozzák. Mikor minden állam a maga tüzérségét szaporítja és arra törekszik, hogy a tüzérség minden legkisebb csapattestnél is ott legyen, azzal együtt tudjon működni; különösen azóta, a mióta a tüzérségnek nemcsak az a feladata, hogy pozicziókből a csatatér háta mögött az ellenséget pusztítsa és gyéritse, hanem, hogy magával a működő gyalogsággal és lovassággal együtt egy harczvonalban törjön előre és a mikor hatásának gyorsasága és biztossága épen az együttműködésben van: akkor csak egy ilyen elmaradott, egy ilyen öreg, tehetetlen urakból összeállított hadvezetőségtől telik ki, hogy a honvédségnek adandó tüzérséget megtagadják, hogy azt nem is feltételekhez, hanem időkhöz és további, kitolásokhoz kötik. Ilin azon véderőbizottsági kijelentések által, a melyeket a honvédelmi miniszter ur tegnap tett, nemcsak Magyarország önállóságát, Magyarország politikai fejlődésének útját látom megtámadva, de a monarchiának biztosságát, Ausztriaés Magyarország védhető képességét látom veszélyeztetve, és én most előre kijelentem és kimondom, hogy ilyen elvek föntartásához nemcsak hogy hozzá nem fogunk járulni, hanem azok ellen minden erőnkből fogunk küzdeni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbáloldalon.) Elnök: Következik a vita folytatása a további teendők iránti intézkedésről. Trubinyi János jegyző : Kecskeméti Ferencz! Kecskeméti Ferencz: Mint egy azok közül, a kik a kormányelnök ur s kormányának egyikmásik tagja iránt fokozott bizalmatlansággal viseltetnek, a kik a kormányelnök úrban nem látnak mást, mint egy hatalmas eszközt Bécs kezében, a magyar nemzeti törekvések elfojtására, a kik a kormányelnök úrtól semmi jót nem várnak, kormányzatát veszedelmesnek tartják az országra nézve és semmit sem tartanak kívánatosabbnak, mint azt, hogy a t. kormányelnök ur hűséges Gziczerónéja, Fehérváry, volt miniszter ur nyomdokait kövesse — mondom — mint ezek közül egyik, jelezni kívánom álláspontomat én is a mostani kormányalakulással szemben. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) Egyúttal fel akarom hivni a t. ház figyelmét némely dolgokra, a melyekről előttem szólott t. képvitelőtársaim eddig meg nem emlékeztek. (Halljuk! a szélsöbáloldalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, kijelentem, hogy én azokon a pártgyűléseken, pártértekezleteken, a melyek a miniszterelnök ur propoziczóival foglalkoztak, jelen nem lehettem és igy nem nyilatkozhattam. Kinyilatkoztatom tehát most, hogy én pártunk hosszas és megfeszített erővel folytatott küzdelmeit, harczait, eredménytelennek nem találom, sőt elismerem, hogy valóságos vívmányok azok, a miket elértünk, elismerem, hogy többet értünk el, mint a mit némelyek közülünk elérni reméltek és a mivel némelyek megelégedni hajlandók lettek volna. Már ezen vívmányok, ezen eredmények is igazolják a rendkivüli fegyverekkel való küzdelmet s azt, hogy egyáltalában nincs igaza a kishitüségnek, a mely mindjárt alkotmányválságra gondol, alkotmányválságtól retteg, és azzal fenyegetődzik, mihelyt valamivel erélyesebb eszközök használatáról van szó. Nincsen igazsága a kishitüségnek akkor, a mikor — mint jelenleg is — törvényes alapon állunk, a midőn a törvényekre és törvényes jogainkra utalunk s azoknak a végrehajtását követeljük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) De a mikor, t. képviselőház, ezeket a vívmányokat, ezeket az eredményeket én valóságos vívmányoknak és eredményeknek ismerem el, egyúttal azt tartom, t. képviselőház, hogy nekünk ezeknél sokkal többhöz is van jogunk, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.)-és egyáltalában nem látom át azt, hogy, jól lehet az.önálló magyar hadsereg van programmunkban felvéve, — a miről azonban jól tudjuk, hogy annak megvalósítására egyelőre nem lehetreményünk, — miért ne igyekezzünk elérni legalább azt, a mit nekünk fennálló törvényeink is biztosítanak? (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Ertem itt a hibásan nemzeti engedményeknek nevezett jogainkat. Hiszen, t. képviselőház, hogyha én nekem száz hold földem van és belőle ötven holdat igazságtalanul elvesznek, azért nem dobom oda a többit is, hanem igyekezni fogom megtartani azt, a mit megmenteni lehet. De, t. ház, a mivel én legkevésbbé tudok kibékülni, az a kormányelnök urnak kormányra jutása és tizednapos kormányzata alatt történt dolgok. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) Én, t. ház, a miniszterelnök ur személyével nem foglalkozom, de jogom van foglalkozni múltjával és tetteivel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Ezeket tekintve én már előre, a priori, legkevésbbé alkalmas egyéniségnek tartottam őt a kormányalakításra. Nem beszélek most a t. miniszterelnök ur képességeiről, tudásáról; beszéltek arról előttem mások eleget. Különben.