Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

30 J. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. 213 haza és ne csaljuk a nemzetet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. 6r. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. ház! Legyen szabad a t. képviselő ur felszólalására röviden kijelentenem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha az abban felvetett kérdésekre most nem válaszolok, nem azért teszem, mintha kicsinyelném felszólalását vagy talán tiszteletlenségből a t. házzal szemben, hanem csak azért, mert azt hiszem, hogy olyan ügynek tárgyalása a ház plénumában, a mely ügy a bizottságban még el nem intéztetett, ebben a pillanatban idő előtti volna. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Ugron Gábor képviselő ur kivan napirend előtt szólani. Ugron Gábor: T. ház! Teljesen igaza van a t. miniszterelnök urnak, hogy oly javaslatot, a mely még be sem nyújtatott, nem lehet még itt tárgyalni, de tárgyalhatunk egy véleményt, a mely az ország közvéleményét preokkupálni akarja, a mely a népszeriisitési és csábítási törekvéseknek minden eszközét mozgásba hozza. A mikor ilyet látunk, akkor az ellenzéknek kötelezettsége őszintén és nyíltan megmondani, hogy azokból a követelésekből mely pontok azok, a melyeket semmi körülmények között megvalósítani ebben az országban nem lehet, és mely pontok azok, a melyek ellen kifogása kell, hogy jegyen. Én, t. ház, azt hiszem, hogy őszinteség hiányával vádolható nem vagyok. Azt szeretném, hogyha a hadügyi kormányzatra nézve is az őszinteséget, a teljes őszinteséget elismerni alkalmunk lehetne. A honvédelmi miniszter ur által tegnap adott nyilatkozatban igen fontos és uj tendenczia nyilatkozik meg. Az egyik tendenczia, a mely eddig ismeretlen volt s a melyet eddig titkoltak és takartak, az, hogy az a tényleges szolgálati állomány, a mely a közös hadseregből ma is túlságos magas számban, majdnem 300.000 embernyi létszámban tartatik fenn, a jövőre, a kétéves szolgálat idején nemhogy kisebbittetnék, hanem a kétévi szolgálat daczára még magasabb mértékre lenne emelendő. (Felkiáltások jobbfelöl: Fz természetes! Nem uj dolog!) Bocsánatot kérek, a honvédelmi miniszter ur mondotta, hogy a mostani békelétszámnak magasabbra emelése fog következni. (Felkiáltások jobbfelöl: Természetes! Mindig ugy volt mondva! Ellenmondás és zaj a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, a honvédelmi miniszter ur ennek magyarázatát is adja. Gr. Wilczek Frigyes: Már Fejérváry is mondta! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Ezt elvitatni, félremagyarázni nem lehet. (Felkiáltások jobbról: Nem is! Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk pedig kötelességünk az első pillanatot megragadni és határozottan tiltakozni és kijelenteni, hogy a kiegyezési idők után ugy a magyar országgyűlés a maga delegácziójában, mint az osztrák birodalmi gyűlés a maga delegácziójában, akkor, midőn még a német szabadelvű párt volt a többség, folyton arra szorította a kormányt, hogy a békelétszám legyen kisebb, még ha a hadi létszám nagy is, hogy az ország a terheket megbírja. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Egy magasabb létszámot indokolhat az. hogyha közvetlen háború veszélye fenyegeti az országot. Ilyen közvetlen háború veszélyének ma Ausztria és Magyarország kitéve nincs, tehát ez okból a létszám szaporításának szüksége fenn nem forog: (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s ha fenforog ez okból annak szüksége, ám tessék az ország előtt a veszélyt nyíltan bevallani és a hadügyi politikát annak megfelelőleg elkészíteni. De ott, a hol a hadügyi kormány a maga rendszerében és harczi képességében 15 esztendővel visszamaradt ágyukat tart meg a hadsereg szolgálatában, a hol a hadsereg a maga felső tiszti rangjainak betöltésénél nem a tehetségekre, hanem tisztán a kegyenczekre van tekintettel (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s a hol maga a territoriális divíziók szerint való beosztás, a mozgósítás gyorsaságának feltételei nincsenek figyelembe véve : ott világos, hogy egy közeli és gyors meglepetésekből származható háborúnak veszélye nem áll fenn. A. hol pedig ilyen közeli háborúnak veszélye nem -áll fenn, ott a tényleges állományt a hadseregben emelni egyszerűen csak a szoldateszkának az a megszokott követelése, mindig több és több katonát kérni, mindig és mindig több katona felett rendelkezni, tekintet nélkül arra, hogy az állampolgárok a katonaság terheit elbirják-e viselni avagy nem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Másfelől minálunk lehetne ok egy magasabb tényleges állományra akkor, hogyha akár Ausztriában, akár Magyarországon nem volna meg a belső biztonság minden feltétele, ha akár Ausztriának, akár Magyarországnak egyik vagy másik része olyan politikai tendencziák által volna áthatva, a nemzetiségeket olyan törekvések hatották volna át, a mely törekvések szükségessé teszik, hogy egy nagyobb békelétszámmal azok féken tartassanak. Ilyen eshetőség nem fordul elő, és ha előfordul is, akkor úgysem lehet az más okból származó, mint a nagynémet törekvések által felizgatott osztrák-német honos polgárok politikai gondolkodásának megváltoztatásából és azon politikai törekvésekből, a melyek az osztrák birodalom fenmaradásával nem állnak teljes összhangban. Es ha ez az ok van, akkor is nem az az orvoslási módja annak, hogy a hadseregben fentartjuk a német nyelvet, a német szellemet és igyekezünk elnyomni Magyarországnak jogos és törvényes követeléseit, hanem igenis annak az a helyes konzekven-