Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. 211 Gabányi Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Drakulics Pál képviselőtársam tegnap engem kapálni küldött. (Fölkiáltásolc jobbfelöl: Hiszen már visszavonta!) Kijelentem ennélfogva, hogy én azt nem szégyenlem, hogy otthon a munkában tenyerem esetleg megkérgesedik, vagy a verejték homlokomon és arczomon lecsorog. Azt sem szégyenlem, hogy én a minden kigondolható adóval terhelt földnek keserves jövedelméből éltem és élek ma is. Hanem azt mondom Drakulics t. képviselőtársamnak, hogy álljon ki velem kaszálni . . . (Élénk derültség.) Drakulics Pál: Ha szükséges a haza érdekében : odaállok kaszálni is! Gabányi Miklós: . . . hogy vág-e olyan rendet, mint én, az ellenség sorában? (Derültség.) Ezenkívül azt mondom neki, hogy — »vagyok olyan legény, mint te; különb rendet vágok, mint te« — az ellenség sorában. (Derültség. Helyeslés a szélsöbaloläálon.) Ha pedig engem Drakulics képviselőtársam még egy szóval bántani fog: itt van a kezemben a »Zombor és Vidéke« czimü újság, a melyet még június 28-dikán kaptam, a midőn már volt egy kis affaireünk: ebben benne van az ő életrajza kék czeruzával aláhúzva és körülczirkalmazva. Van itt még egy másik adat is. Ezt most nem olvasom fel, de ha még egyszer bántani fog, akkor, ha törik, ha szakad, fel fogom itt olvasni. (Helyeslés a szélsöbaloläálon.) Most pedig egy tanácsot adok még neki. Legyen szíves és fogadja azt meg. (Halljuk!) A kormánypártiak 323-an vannak. Nincsen itt szükség annyi sok emberre. 0 reá különösen nincs, mert galibát csinál ugy itt a házban, mint künn a városban. (Derültség.) Én tehát azt tanácslom neki: jobb lesz, ha ő hazamegy, még Ivedig — fogadja meg ezt a szavamat, —• zabot hegyezni. (Derültség.) Drakulics Pál: T. ház! Nagyon csodálkozom azon, hogy olyan képviselők, a kik egyebet sem csinálnak, mint örökösen közbekiáltanak . . . (Zajos ellenmondások a szélsöbaloläálon.) ráérek várni, inig kilármázzák magukat, engem ezzel meg nem zavarnak — ha olyan emberek olyan finnyásak, hogyha az ember őket közbeszólásuk folytán kellőleg aposztrofálja, mindjárt személyes kérdésben felszólalnak. Ezt másnak nem minősíthetem, mint nagyzási hóbortnak; ezt csak azért teszik, hogy nevük minél többször belejusson az újságba. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Maga is azért teszi!) Nem kerestem és nem is keresem soha, hogy az én közbeszólásaím az újságba kerüljenek, ezt feleslegesnek tartom. Nem szólok közbe azért, hogy feltűnjek, hanem csak akkor, ha érzelmeimnek önkéntelenül is kifejezést kell adnom. Ezt akartam Gabányi Miklós képviselő urnak válaszul mondani. A mi pedig azt az ujságczikket illeti, nem szégyellem, ha ő azt felolvassa, mert az otromba, alávaló támadás, a melyért megindítottam a sajtópert s a melyért, meg vagyok győződve, hogy az a haszontalan fráter megkapja a méltó büntetését. Ha Gabányi képviselő ur is ilyenekkel akar támadni s azt fel akarja olvasni, azt fogom neki válaszolni, hogy ő is hasonló kaliberű ember, mint ki azt a czikket megírni merészkedett. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Következik a napirend, vagyis a további teendők iránti intézkedés. Előbb azonban Hátkay László képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért szót. Rátkay László: T. ház! Napirend előtt kértem szót. Előre is kijelentem a t. képviselőháznak, hogy igen rövid időre fogom igénybe venni becses idejüket. A kérdés, a melyet a t. képviselőház elé hozok napirend előtt, egyike a legfontosabbaknak. Ennek az országgyűlésnek a teendőit, mint minden országgyűlését, meghatározta a trónbeszéd, és a trónbeszédre adott válasz. A trónbeszéd — csak egy-két részét fogom felolvasni — kijelölte, hogy ennek az összejött országgyűlésnek teendője lesz a véderő-törvény revíziója is, egyben hozzátette a trónbeszéd (olvassa): »A magyar állam kiépítésének és megerősitósének munkája nem enged szünetelést és nem tűr megszakítást. Hazafiságukba és bölcseségükbe vetjük bizalmunkat, hogy lankadatlan kitartással gyümölcsöző munkát fognak végezni. Bizalmunkat helyezzük e mellett a nemzet józan felfogásába, a mely felismeri, hogy a törvény csak oltalmat nyújt és biztosítékot szerez és tudja, hogy még a legüdvösebb kormányzati és törvényhozási intézkedések is magukban csak előmozdíthatják, de meg nem teremthetik a népek szellemi és gazdasági megerősödését és jólétét. A nemzetnek magának kell ezeket a javakat kitartó egyéni munkával és hazafias és egészséges közszellemmel megszerezni. Ha a társadalmat ez a tudat hatja át ós ez a törekvés vezeti, akkor az ország képes és elég erős is lesz arra, hogy azt a hivatását betölthesse, a melyet történelmi hagyományai és nemzeti nagy czéljai előírnak.« T. képviselőház! Ezt a koronás király mondta a magyar nemzet országgyűlésének. Én azt hiszem, hogy a magyar nemzet országgyűlésének koronás királya trónbeszédét komolyan kell venni, és meg kell tenni mindent, a mire a király a nemzet figyelmét felhívja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläálon.) Most már kérdem én a t. képviselőháztól, hogy a nemzet nagy hagyományait, hivatását, mikor töltheti be? Nem-e akkor, hogyha nemzeti hadsereggel bir és nyelvét — köztudomású dolog, hogy a nemzet nyelvében él, — megvédelmezi ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläálon.) A miniszterelnök ur beköszöntőjében a véderőtörvény revíziójára vonatkozólag azt mondta, hogy ezt a kérdést most ne tárgyaljuk, majd el jön az ideje őszszel, a mikor ezt a törvényjavaslatot a ház elé fogja terjeszteni; akkor lesz módunkban megbírálni, hogy bent foglaltatnak-e 27*