Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-294
X94. országos ülés 1903 jtinius 25-én, csütörtökön. 15 dést! Miért háborognak a t. urak ? (Elénk félMáltások a néppárton: De nem háborgunk! Polónyi háborog!) Ugyebár, t. képviselő urak, azért tesznek szemrehányást, mert talán könynyelmüen koczkára tettük a nemzetnek legszentebb vagyonát, kincsét és érdekét, a magyar nemzeti nyelvet? Hát ezért történik a háborgás, t.- képviselő urak? {Felkiáltások a néppárton : Mi nem háborgunJc !) Megszűnt már a háborgás? Helyes, tudomásul veszem. Ugy látszik elég volt egy korsó olaj, hogy a néppárti tengert lecsendesítse. (Derültség a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselő urak szemrehányása arra vonatkozik . . . (Felkiáltások a nép)párton: Nincsen szemrehányás!) De hiszen kérem folyton szemrehányást tettek, hisz ez- az, a minek az okát meg szeretnénk érteni. (Zaj. Elnök csenget.) Ilyen válságos pillanatokban semmi egyéb nem szükséges, mint a kölcsönös tiszta megértés, és én hajlandó vagyok itt az ülés folyamán — azért álltam fel — mindenkinek felvilágosítást adni, és miután a tumultusból azt kellett kivennem és azt következtetnem, hogy a függetlenségi párt prononszirozott álláspontját megtámadták, kifogásolták, azt kellett hinnem, hogy a t. képviselő urak valami más ellenprogrammal állanak elő és ezért tesznek nekünk szemrehányást. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) De most már tudjuk és szabad konstatálnom, hogy a t. képviselő urak nem a nemzeti nyelv, zászló és jelvények kérdése miatt' zajongtak . . . (Egy hang a néppárton: De igen!) E miatt? Nem tudtam, mert eddig máskép beszéltek a képviselő urak, nem küzdöttek a nemzeti jogokért, legfeljebb küzdöttek a kétéves szolgálati időért! Rakovszky István: De ezt nem hagytuk cserben, ez a különbség köztünk! {Zaj.) Elnök : Kérem ne méltóztassanak a szónokot zavarni! Polónyi Géza: Mindjárt megmagyarázom. Zboray Miklós: Ezt magyarázhatja. Polónyi Géza: Megmagyarázom, hogy senki semmit nem hagyott cserben, A kibontakozásra vállalkozott a bán annak kifejezett és világos kijelentésével, hogy ő a függetlenségi és 48-as párt által benyújtott határozati javaslatával akarja a kibontakozást keresni. Már most legyünk tisztában azzal, hogy mit tartalmaz az a határozati javaslat. (Halljuk! Hali jak!) Méltóztassék mindenkinek egyszer s mindenkorra kizártnak tekinteni — azért mondom, hogy fent is megértsék, — hogy a mi ebben a határozati javaslatban benn nincs, az mind ki van zárva, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a határozati javaslat szól ekként (Olvassa.) : »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az indemnitás idejét első sorban és minden más tárgy kizárásával az 1903. évi költségvetés megállapítására fordítsa, a melynek az 1867 : X. i-cz. rendelkezése értelmében már múlt év deczember 31-én megállapítva kellett volna lenni.« Ebben a határozati javaslatben egy betűvel több nincsen . . , (Egy hang balfelöl: Mikor kelt?) Gondolom, április végén lett benyújtva, az ex-lex előtt. A párt ezzel a határozati javaslatával annak lehetőségét akarta biztosítani, hogy a kormány és a t. volt egységes szabadelvű párt (Derültség balfelöl.) az ex-lextől mentse meg az országot. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megjósoltuk, hogy ha nem áll erre az álláspontra, akkor is be fog következni az idő, csakhogy akkor már stigmatizálva lesz azzal a múlttal, hogy Széll Kálmán kormányzata az ex-lex idejében ilyen helyzettel súlyosítva lesz kénytelen a képviselőház elé állani. Bekövetkezett, t. ház, hogy azon súlyos gazdasági válságok okából, melyek ez időszerint fennforognak és azon princzipium okából, hogy minket nem személyek érdekelnek, hanem elvek; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ezt mondottuk és következetes és tisztességes politikának megfelelőleg nem is mondottunk és nem is mondhattunk mást, mint a mit vezérünk mondott és a miért elvállaltuk a felelőséget. Hát ki ki ezért bármi tekintetben szemrehányást merjen tenni egy pártnak ? De most mivel találkozunk ? Mikor világosan ki van mondva és meg van állapítva, hogy a bán, miután paktumról szó sincs, semmi tekintetben nem obligálta magát, miután azon beszélgetésekről, a melyek folytattatak még jegyzőkönyv sem vezettetett, arról semmiféle irott dokumentum nincs s a szavak elrepülvén, azokat holnap igy, holnapután amúgy magyarázhatná bárki, az egész kérdésnek súlypontja az, hogy az alakulandó kormány ezen ígéreteknek és illetőleg szóbeli megállapodásoknak megfelelően, majd ha a kormány megalakult, tesz-e a parlamentben kötelező nyilatkozatokat, igen vagy nem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most ebben a keretben elmondják a hírlapok pl. elsősorban azt, mintha a függetlenségi párt elállana a nemzeti követelésektől; mintha a függetlenségi párt a 38 millió korona megszavazását lehetővé tette volna; mintha a kiegyezésnek, plán 1 ;, a nyáron való keresztül vitelét biztosította volna. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szó sem volt róla !) Elsősorban a kiegyezés kérdése nemcsak megállapodásnak, de ily értelemben véve, tanácskozásnak tárgyát sem képezte; miután a bán kizárólag csak a katonai javaslatok kérdésével akarta a helyzetet megoldani. Mi történt mindössze? A bán felemlítette, hogy a kiegyezési javaslatokat is tárgyaltatni óhajtja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Esetleg.) Esetleg. Arra nézve azonban, hogy mikor tárgyaltassa azokat, ő még maga sem állapodott meg; mert ez függ az osztrák viszonyoktól és attól, hogy ott mi történik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megjegyeztem már akkor nyomban, hogy Magyarország ezen a téren egyszer már alaposan megégette magát, a midőn a Bánffy-Bádeniféle kiegyezés Ausztriában nem fogadtatott el.
