Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-302
196 302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. (Nagy zaj a jobboldalon. Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldálon.) Álljon fel és mondja meg . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Álljon fel és mondja meg a nemzet színe előtt, hogy jogosnak tartja azt a küzdelmet, a melyet itt folytatunk; mondja meg, hogy elismeri a nemzet igazát, elismeri a magyar nyelvért és a magyar jelvényekért folytatott küzdelem jogosultságát. Jelentse ezt ki és én azonnal leteszem a fegyvert. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur azt sem jelentette ki, a mi minden egyes magyar ember lelkében, mint magánember lelkében él és kell hogy éljen; nem jelentette ki, hogy jogos a nemzetnek az a törekvése, a melyet mi manifesztálunk a mi küzdelmünkkel. 0 teljesen elzárkózik ezek elől, egyenesen azzal az elhatározással, hogy megtöri a mi további és jövő küzdelmünket, hogy annak soha eredménye ne legyen. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldálon. Felkiáltások : Éljen Barabás! Zaj jobbról.) T. ház! Eltérhetnek a gondolkozások egymástól. Az egyik most akar küzdeni, a másik később; azt biszem azonban, hogy ezért egymás ellen semmi néven nevezendő gyanakodó szót nem intézhetünk. Ha nekem ez a meggyőződésem, hogy ezt az alkalmat akarom kihasználni, mikor kényszerállapotban, szorultságban van a hatalom, . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Az ország van kényszer állapotban!) Borbély György: Szolnokon hogyan nyilatkoztak önök mellett? Barabás Béla: A t. lármázó urak soha sem fognak küzdeni a magyar nyelvért! (Folytonos zaj.) Borbély György: Kikérem magamnak! Ugy, mint ön. fogunk küzdeni! Elnök: Kérem Borbély képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot folyton zavarni. (Folytonos zaj a ház minden oldalún.) Én a ház minden oldalával szemben egyenlően alkalmazom a házszabályokat és kérem a t. képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Sálijuk! Halljuk!) Barabás Béla: Én bizonyságát adtam e meggyőződésemnek, mert lelkem teljes erejével állottam meg helyemet mindig e czél érdekében, épen azokkal az urakkal szemben, kik most olyan nagyon zavarnak és lármáznak. Krasznay Ferencz: Soha egy komoly szót nem hallottunk tőlük a házban! Heteken át sem voltak a házban! (Nagy zaj a szélsöbaloldálon.) Barabás Béla: Legalább a szándékot, a becsületes akaratot ne tegyék tönkre, ne vonják kétségbe, mert hiszen magyarok vagyunk talán mindnyájan. (Zaj jobbról.) Mikor fölemelem szavamat a nemzeti jogok védelmére, annyit, azt hiszem, csak megérdemlek, hogy szives türelemmel meghallgassanak. (Elénk helyeslés a bal- és a a szélsőbaloldalon.) Nálunk, t. ház, a különbséget nem az elvi felfogások, hanem egyszerűen a taktikai kérdések teszik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon. Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Barabás Béla: Semmi más, és engem soha senkisem fog beletüzelni abban, hogy saját pártomnak embereit vagy vezéreit más gondolkozással gyanúsítsam. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ez nem fog megtörténni; hiába beszélnek és hiába dolgoznak ezen. (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Taktikai kérdésben eltérhetünk egymástól, és én azt hiszem, hogy nem vétek a párthűség ellen, a midőn azt mondom, hogy most ezt a kedvező alkalmat kell felhasználni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon. Nagy zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Még hozzáteszem azt, t. ház. — és ezt egész nyíltan megmondom mindenkinek — hogy az én nézetem szerint a miniszterelnök ur egyéniségében, személyében egy második nemzeti szerencsétlenség tárul fel az ország előtt; egy második ex-lex, mert neki sem képessége, sem tehetsége, sem ereje (Nagy zaj jobbfelöl. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon. Felkiáltások jobbfelöl: Ne személyeskedjék! Hogy mer igy beszélni? Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon. Elnök csenget.) nincsen arra, hogy az országot ebből a nagy zavarból kivezesse, és hogy az ország közvéleményét a nemzeti jogok tekintetében csak némileg is megnyugtassa. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon. Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Hiszen én meggondolnám szívesen a dolgot; tudom azt, hogy végzetes baj ez a bizonytalanság, a melyben mos vagyunk. (Zaj és felkiáltások jebbfelöl '• Nohát') De e végzetes bajt épen a miniszterelnök ur személye fokozta. (Zajos ellenmondások jobbfelöl. Helyeslés és felkiáltások a szélsöbaloldálon: Odaát is megmondták!) Drakulics Pál: Száli deck dich zu! (Nagy zaj.) Barabás Béla: (Zaj. Elnök csenget.) . . . mert ő nem alkalmas arra, hogy bennünket a bajból kivezessen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jóbbfelöl.) Nyegre László: Széll Kálmán sem volt alkalmas? (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Barabás Béla: Én azért, t. ház, az én igéretemet igyekszem beváltani. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Meglehet, hogy erőm elfogy; meglehet, hogy törekvésem megsemmisül; mindez meglehet, de lelkiismeretem nyugodt, (Zajos ellenmondások jobb felöl.) mert nemcsak az ex-lextől, hanem Hédervárytól is kell megszabadítani az országot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldálon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szeretném ezen napirend előtti vitát hosszabbra nyújtani, annál kevésbbé, mert azt hiszem, hogy mindazok, a mik már eddig is elmondattak, tulaj donképen a rendes vita folyamán is helyet
